168óra, 2008. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)

2008-03-06 / 10. szám

Háttér levezényelte a gettósítást Szegeden. De ellenpélda is akadt. A baranyai főispán megtagadta az eligazítást a deportálásokról­­ és semmi baja nem lett. „Csendőri pályára sokan a biztos megélhetésért, az egyenruha presztízséért je­lentkeztek. De megtehet­ték, hogy kilépjenek, vagy áthelyezésüket kérjék. Ha a deportálásokkor valaki megtagadta volna a paran­csot, lehet, hogy fegyelmi indul ellene. De nem vég­zik ki” - mondja Molnár Judit. Ezzel szemben­­ Godó Ágnes úgy véli: ha a­­ csendőr bevagonírozáskor­­ megtagadta volna a párán-­­ csőt, helyben agyonlövik, vagy őt is deportálják. KÖTELEZŐ ESKÜ Lévai Jenő újságíró 1965- ben cikket írt - A beregszá­szi gettó parancsnokából magyar nemzeti hős - Kecs­­késiről az Új Életben. Lévai bűnösnek találta a csendőrt, idézte Kecskési önéletrajzá­ból - amelyet letartóztatása­kor írt - a Beregszásszal kapcsolatos megjegyzése­ket: „A téglagyárat én vezet­tem.” Megkerestük Kecskési Tollas Münchenben élő öz­vegyét, aki elküldte férje „idézett” önéletrajzának má­solatát. Ebben az olvasható: „A téglagyárosokat én men­tettem.” Történészek elismerik: voltak olyan csendőrök is, akik élelmiszert vittek a get­tóba, elbújtatták a zsidókat. S noha Kecskési is azt han­goztatta a ’47-es népbírósági tárgyaláson, hogy segítette a zsidókat, ezt a deportáltak nem igazolták. A Zsidó Ta­nács egyik beidézett vezető­jének bizonyára tudnia kel­lett volna Kecskési „jótéte­ményeiről”, ő mégis a bruta­litásáról beszélt. Még fur­csább: Kecskési jóval ké­sőbb egy róla készített port­réfilmben már azt is tagadta, hogy egyáltalán Beregszá­szon lett volna: „Nem volt közöm a deportáláshoz. Ti­­szaújlakon tartózkodtam.” De ha Kecskési valóban segítette a zsidókat, miért hallgatta el ezt később? Juhász László kollégája volt Kecskésinek a Nemzet­őrnél. Tollas Tibor igazsága című tanulmányában említi: Kecskési ’45 februárjában még csendőrszázad-parancs­­nokként szolgált Veszprém­ben, és - állítása szerint - ott részt vett nyilasellenes ak­cióban. Lehet. Csakhogy ha Kecskési még ’44 októbere után is csendőr volt, fel kel­lett esküdnie Szálasira. „A csendőrségnek a nyilas hata­lomátvétel után kötelező volt esküt tenni Szálasira” - magyarázza Molnár Judit történész. Az viszont tény: a háború legvégén Kecskési csapatá­val átállt az oroszokhoz, majd felvételét kérte a Nép­hadseregbe. Ehhez igazolnia kellett, hogy a németek ellen küzdött. A jugoszláv katonai parancsnokság igazolta: Kecskési Muraszombaton a partizánokat segítette. Erre hivatkozva jelentette ki Godó Ágnes, hogy Kecskési nem volt bűnös. De Molnár Judit másik csendőr esetét említi: őt is fölvették a néphadseregbe, néhány hét múlva azonban kiderült, mégis háborús bű­nös. Körözni kezdték, csak­hogy már nem találták Ma­gyarországon. A történész szerint elképzelhető, hogy a németbarát csendőr azért állt be a partizánok közé, hogy „jó pontokat” gyűjtsön arra az esetre, ha a nácik elveszí­tik a háborút. Kovács Tamás történész­től, a Holokauszt Dokumen­tációs Központ munkatársá­tól tudjuk: maradtak katonai iratok, amelyek szerint Kecskési ’45 után nem „egy­szerű" főhadnagyként szol­gált tovább, hanem a Kato­napolitikai Osztály tisztje lett. Az ő feladatuk volt fel­kutatni a bujkáló reakciós csendőröket és katonákat. Kecskésit ezért utálhatta ké­sőbb a németországi emigrá­cióban annyi exnyilas és hungarista. (Kecskési Mária, az özvegy a szerkesztősé­günkhöz egy idézetgyűjte­ményt is eljuttatott. Hunga­rista szerzők gyalázzák Kecskési Tibort, bolsevik összeesküvőnek, zsidóbé­rencnek titulálva.) 26 NYILAS BAJTÁRSAK Kecskési ártatlanságát egyébként 2004-ben a Holo­kauszt Dokumentációs Köz­pont elismerte: „A Magyar Köztársaság törvényei értel­mében Kecskési Tollas Tibor nem tekinthető háborús bűn­tett elkövetőjének.”

Next