168óra, 2008. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
2008-03-06 / 10. szám
Háttér De nem tudhatunk-e meg többet Kecskési világnézetéről az általa alapított müncheni Nemzetőr kapcsán? A lapot indulásakor a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) anyagilag is támogatta. Kik voltak a „bajtársak”? Borbándi Gyula A nyugati magyar emigráció életrajza 1945-1985 című könyvében az olvasható: az MHBK a háború után külföldre emigrált németbarát, Szálasira felesküdött katonatisztek szervezete volt. Alapítója Zákó András vezérőrnagy. „Zákó a magyar katonai felderítés utolsó vezetője volt, a 27-es könnyűhadosztály parancsnoka. Erős szélsőjobboldali szimpátiával - mondja Ungváry Krisztián történész. Kecskési Makra Zoltánt kérte föl a Nemzetőr főszerkesztőjének. Makra ’44-ben, a deportálások és Szálasi hatalomátvétele idején a honvédelmi minisztérium titkára volt. Ő is Németországba „emigrált”. Ott megalapította a Hungária című radikálisan jobboldali lapot. Ide írt - többek között - a nyilas Marschalkó Lajos és Milotay István. Makra a Hungária szerzői közül többeket átvitt a Nemzetőrhöz. Milotay álnéven írt oda. Ungváry Krisztián úgy véli, nem helyes egyformán megítélni minden németbarát személyt. „Akadtak köztük nyilasok. Mások meg azért csatlakoztak hozzájuk, mert a szovjet megszállást a nácizmusnál is veszélyesebbnek tartották. Nincs adatom arra, hogy Makra szélsőjobboldali lett volna.” Kovács Tamás történész szerint a Nemzetőr szélsőjobboldali, antiszemita írásokat is közölt. Kecskési özvegye viszont eljuttatta hozzánk Rosenfeld Ivánnak, a frankfurti magyar-izraeli egyesület vezetőjének Kecskési Tiborhoz címzett német nyelvű levelét. Ebben Rosenfeld méltatta a Nemzetőrt, hangsúlyozva: a lap nem antiszemita. A Nyugati Magyar Irodalmi Lexikon szerint a Nemzetőrt a Danubia adta ki Münchenben. A Danubia Makra és Kecskési közös tulajdona volt. Társtulajdonosa még Radnóczy Attila is, aki tisztként a nyilas Zákó bajtársi köréhez tartozott. Méltató tanulmányt is írt erről a katonai csoportról. RÉGI SZIMBÓLUMOK Mindehhez tegyük hozzá: Kecskési a hatvanas évektől a vitézi rend tagja volt, amelyet annak idején Horthy Miklós alapított. A rendtől azt a tájékoztatást kaptuk: a hetvenes években kisbarnaki Farkas Ferencet választották „főkapitányukká”. Kisbarnaki Szálasi tábornoka volt. Igaz, idehaza 2006-ban őt is felmentették a háborús bűnök alól. (Nem teljesen vitathatatlan körülmények között.) A MÚOSZ Örökös Tagok Testületének a Kecskésiügyről kiadott állásfoglalásában az szerepel: „Ha Kecskési Tollas Tibor viselkedése, magatartása a vészterhes időkben általános lett volna, ez az ország, a magyarság számára aggálytalanabbá tenné az ezekkel a nehéz időkkel történő szembenézést.” A MÚOSZ elnöke, Eötvös Pál azt mondta lapunknak: az örökös tagok közül Kecskésit kitenni csak úgy lehet, ha megindokolják, miért méltatlan a címre. Vagyis ha bizonyítják háborús bűnösségét. Ungváry Krisztián szerint a Kecskési-ügy a polarizált belpolitika tünete. „A szélsőjobb szemérmetlenül viszszafordult régi szimbólumaihoz. Mások erre reagálva antifasiszta vágyukat szeretnék kiélni. De szerencsétlen dolog, hogy ehhez olyan alanyt választottak, akiről nem bizonyítható, hogy bűnös.” ■ A Kecskési elleni tiltakozó akciót Kertész Péter indította el. Azért most, mert korábban nem hallott Kecskési örökös tagságáról. Kertész azt mondja: „ Furcsamód senki sem érvel amellett, miért lett Kecskési örökös tag, még az özvegye sem, holott ő az egyetlen, aki az ügyben elfogult lehet. Popper Péter pszichológus is aláírta a tiltakozást. „Nem volt kötelező csendőrnek lenni. Ha valaki csatlakozik valahová, ez azzal is jár, hogy magára kell vennie annak a közösségnek a bűneit, amelyhez tartozik. Unom már a „parancsra tettem ” magyarázkodást. Ha valaki elvállalta, hogy hóhér lesz Magyarországon, ne várjon kitüntetést azért, mert csak a hóhér segédje volt. ” Gábor György vallásfilozófus úgy véli: „Ha a MÚOSZ valóban független, a tagok érdekeit képviselő szervezet, akkor még a leghalkabb ellenvetést is meg kellene hallania. Ha tényleg kíváncsi az igazságra s arra, méltó-e Kecskési az örökös tagságra, össze kellene hívnia egy történészekből, levéltárosokból álló szakértői csoportot. Döntsék el ők ezt a kérdést, addig a MÚOSZ ne foglaljon állást. Elfogadhatatlan, hogy a múltat még mindig nem a megismerés szándékával közelítjük meg, hanem saját indulataink, politikai vonzalmaink alapján. A történeti tények átfestése nem az emlékezést, hanem a felejtést szolgálja csupán. ” Randolph L. Braham professzor is csatlakozott a Kecskési-ellenes petícióhoz. A világ első számú holokausztkutatója nyilatkozatában fölidézte levélváltását Kecskési özvegyével: „Azt írtam neki, elhunyt férje csendőrként közreműködött a gettó őrzésében, és ez nem menti föl őt azalól, hogy önként vagy önszándékán kívül zsidóellenes tevékenységben vett részt. Elítélem azt is, hogy férje háború utáni tevékenységében íróként és szerkesztőként szélsőjobboldali nacionalista újságban tevékenykedett. Azt javasoltam, ha léteznek hiteles dokumentumok, amelyek egyértelműen az ő igazát tanúsítják, azokat tegye hozzáférhetővé történészek és más érdeklődők számára. [...] Úgy vélem, a Kertész Péter és Róbert László által jegyzett petíció aláírói bölcsen cselekedtek. Csatlakozom azokhoz, akik úgy vélik: hiteles demokratikus ország szervezete akkor szolgálja híven tagjainak (jelenlegieknek és egykoriaknak egyaránt) az érdekeit, ha olyan eszméket és eszményeket követnek, amelyek a tolerancia és a pluralizmus jegyében fogantak. ” 27