168óra, 2009. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)
2009-02-26 / 9. szám
Hazánk legismertebb gazdája díjat kapott A Hajléktalan Emberért Közalapítványtól. Abban segédkezett, hogy Tarnabodon otthonra leltek, s ne jussanak ismét az utcára, ha már egyszer fedél kerülhetett a fejük fölé. És ahhoz ad jó tanácsokat immár negyedik esztendeje az idén kilencvenéves Bálint György, miként műveljék kertecskéiket, így találkozott vele BÁNYAI GYÖRGY. Kertvárosban lakik, naná. Pont ő ne ott lakna, Bálint, az ország főkertésze? Mintha ez természetes volna. De huszonöt évig nem volt kertje, 1948-tól 1973-ig. Attól fogva Balatonfüreden töltötte minden szabadidejét családjával, második, korán elhunyt feleségével s korábbi házasságából származó gyermekeivel. Egy elvadult telekből maguk alakíthatták ki helyi birodalmukat: volt veteményes, gyümölcsfa, virág, sok fény. És szőlő. Ehhez kapcsolódott az ötödik foglalkozási ág: a feldolgozás a pincében. Kisember kiskertje A hetvenes évek elején már a Kertészet és Szőlészet című lap főszerkesztője volt Bálint gazda. Kéthetenként jelent meg az az újság, aztán hetente, fénykorában hetvenötezer példányban is. Elsősorban a kisemberekhez, a kiskertek művelőihez szólt. „A hatvanas évek közepétől mind többen juthattak kerthez, hobbitelekhez. A lap főleg nekik szólt. Nem mindenki örült azonban az újság népszerűségének, egyáltalán, ennek a folyamatnak, mondván, ha az ember visszavonul kis »birtokára«, az elfordítja őt a politikától.” Ennek dacára - vagy éppen ezért - mind népszerűbb lett ez a fajta foglalatosság s vele együtt az újság. De Bálint György is, már nyugdíjba vonulása után, persze főként a televízió révén. „1981-ban indult az Ablak. Amikor először mentem be a tévébe megbeszélésre, kolléganőm felkiáltott: maga lesz a Bálint gazda! De nem volt ez olyan egyértelmű. Ugyanis a Szabad Európa Rádióban volt már egy Bálint gazda, Czupy Bálint. A műsor főszerkesztője tehát felhívta Lakatos Ernőt, az MSZMP KB agitprop osztályának vezetőjét, aki semmi kivetnivalót nem látott abban, hogy engem is így szólítsanak.” Így Bálint Györgyöt ismét gazdának nevezték. Mint 1948-ig, s ahogy apját és nagyapját. Ez hagyomány. Kulákként a listán Gyöngyös a szülőhelye. Halmaj a szülőföldje. Apjáé és annak előtte nagyapjáé. A nagyapa alapozta meg a halmaji birtokot, a fia tovább virágoztatta. 1942-ben bekövetkezett halálával szállt át a gazdálkodás felelőssége Györgyre, akit családfenntartóként nagykorúsítani kellett, hisz akkor annak huszonnégy év volt a korhatára. Így csak később hívták be munkaszolgálatra, de azért behívták. Mauthausen következett, majd a háború utolsó napjaiban Gunskirchen. Onnan néhány fogolytársával sikerült megszöknie, még időben, mert az ottmaradtak nagy részét meggyilkolták. Megmenekülvén egy amerikai táborba került az ausztriai Welsben, onnan küldték a Bad Schallerbach-i szanatóriumba. Fagyott lábbal, negyvenhárom kilósan. Egy szelíd mosolyú apáca, Annunziata nővér gondozta hetekig. Sokat beszélgettek. A község plébánosával szintúgy, aki felajánlotta: vegye fel a katolikus vallást. Megtörtént. „Két dologhoz lettem hűtelen életemben. A nevemhez és a vallásomhoz. Braunból Bálint lettem, zsidóból katolikus.” Földközelben A földhöz viszont következetesen ragaszkodott. Már amíg és ahogy lehetett. Előbb összezsugorodott a birtok, rögtön a háború után, az általános földrendezés folytán. Kétszáz hold maradt. Az se sokáig. Előbb - érzékelvén, hogy egyéni gazdálkodóként nem tarthatná meg földjét - szövetkezetet akart alapítani, de akkor az még nem volt divat. A párttitkár sem örült az ötletnek. Aztán - midőn kuláknak nyilvánították !