168óra, 2012. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)
2012-03-14 / 11. szám
Glóbusz hoz juttassák a bérből és fizetésből mokról mellesleg szó sem esik meg a földjük megműveléséből élő A „hálózat” tudja, hogy a fejleméket - és erre Ven Csia-pao miniszter- nyeket/folyamatokat csak akkor lehet elnök most igent mondott. kézben tartani, ha az egypártrendszer izgatottan várjuk a következmé- hatalmi jogosítványait nem kurtítják nyékét. De tudni kell, hogy Kína gaz meg, legfeljebb modernizálják, gazdaságának hatalmas szeleteit egy ráigazítják azoknak a reformereknek alapjában véve a korrupcióra bévén az elképzeléseihez, akik a kínai nemzezkedett politikusi és üzletemberizeti bankban, a legkülönfélébb egye„hálózat” tartja a markában, amelyik témi és tudományos intézetekben, sőt irtózik a gyökeres reformoktól. állami tanácsadó testületekben ücsö- Ugyanakkor, mivel nem hülye, tisz rögnek,) Jában van azzal, hogy a némiképp lefojtott, de minőséginek mondott nő- Zsigerből nemvekedés csak úgy tartható fenn az ár- Élnék akkor néhány párhuzammal, számban, ha a jövedelmeket újraoszt- Az, hogy az új jelszó a fogyasztás jok, és elébe mennek az elégedetlen- vezérelte növekedés, Kínában megség robbanásának. (Politikai reform alapozott, Magyarországon - amelynek a belső piaca icipicit nem az, a 16 százalékos szja-val a jómódúak javára végrehajtott jövedelemátcsoportosítás már meggyőző bizonyítékkal szolgált. Viszont érdekes visszanézni egy kicsit a történelemben: Magyarországon a nyolcvanas évek közepén a „reform a reformban” volt napirenden, amelytől Kádár mereven elzárkózott. A mai Kínához képest annak megint csak icipici tétje volt, és mégis. Az elzárkózás zsigerien működik a kínai vezetés egy hányadában, a doktriner akadémiai körökben, holott, miként a hajdani magyar „Fordulat és reform” című röpiratban, minden reformjavaslat nagyon racionális. Privatizáljanak - enyhítsék az állam túlsúlyát a gazdaságban. „Nyissák” ki a pénzügyi rendszert, azaz enyhítsék a tőkemozgások korlátozását. Bátorítsák a kínai cégeket arra, hogy működő tőkét exportáljanak, azaz idegen vállalatokat vegyenek, mert ezt ma olcsón lehet. Továbbá: hitelezzenek a külföldnek kínai valutában, Kínában eszközlendő beruházásokra: kínai részvények, ingatlanok, kötvények vásárlására. A jüan a piacra megy De kétségtelen: a pénzügyi rendszer kinyitása súlyos kockázatokkal jár, mert „előszobája” annak az állapotnak, ahol szabadon lebeg a valuta, verseny folyik a kamatokért, bevégeztetett az a mechanizmus ahol az állam mindenható módon sarcolja a betéteseket, és kedve szerint kedvez az általa kiszemelt hitelfelvevőknek. Úgy gondolom, akármennyire reformirányzatú is a kínai vezetés, történelmi reflexeinél fogva egyelőre még semmitől nem tart jobban, mint pénzügyi szuverenitásának meggyengítésétől. Ám örökké nem tartható fenn az az állapot, hogy a kínai jüan ne jusson el a teljes konvertibilitáshoz, szóval a világ második gazdaságának a pénzével a teljesen globalizált nemzetközi pénzügyi rendszer ne kereskedjen szabadon, ha már maga a Mennyei Birodalom éppen ennek a globalizációnak az egyik első számú haszonélvezője. De ez még kétségtelenül odébb van. Kínai beruházások: az óriás léptei 168 Óra 47