168óra, 2012. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)

2012-03-14 / 11. szám

Glóbusz­ hoz juttassák a bérből és fizetésből mokról mellesleg szó sem esik­ meg a földjük megműveléséből élő­ A „hálózat” tudja, hogy a fejlemé­ket - és erre Ven Csia-pao miniszter- nyeket/folyamatokat csak akkor lehet elnök most igent mondott. kézben tartani, ha az egypártrendszer izgatottan várjuk a következmé- hatalmi jogosítványait nem kurtítják nyékét. De tudni kell, hogy Kína gaz­ meg, legfeljebb modernizálják, gaz­­daságának hatalmas szeleteit egy ráigazítják azoknak a reformereknek alapjában véve a korrupcióra bévén­ az elképzeléseihez, akik a kínai nem­­zezkedett politikusi és üzletemberi­zeti bankban, a legkülönfélébb egye­­„hálózat” tartja a markában, amelyik tém­i és tudományos intézetekben, sőt irtózik a gyökeres reformoktól. állami tanácsadó testületekben ücsö- Ugyanakkor, mivel nem hülye, tisz­ rögnek,) Jában van azzal, hogy a némiképp le­fojtott, de minőséginek mondott nő- Zsigerből nem­vekedés csak úgy tartható fenn az ár- Élnék akkor néhány párhuzammal, számban, ha a jövedelmeket újraoszt- Az, hogy az új jelszó a fogyasztás jok, és elébe mennek az elégedetlen- vezérelte növekedés, Kínában meg­ség robbanásának. (Politikai reform alapozott, Magyarországon - amely­nek a belső piaca icipici­t nem az, a 16 százalékos szja-val a jómódúak javára végrehajtott jövedelemátcso­portosítás már meggyőző bizonyíték­kal szolgált. Viszont érdekes visszanézni egy kicsit a történelemben: Magyarorszá­gon a nyolcvanas évek közepén a „reform a reformban” volt napiren­den, amelytől Kádár mereven elzár­kózott. A mai Kínához képest annak megint csak icipici tétje volt, és még­is. Az elzárkózás zsigerien működik a kínai vezetés egy hányadában, a doktriner akadémiai körökben, hol­ott, miként a hajdani magyar „For­dulat és reform” című röpiratban, minden reformjavaslat nagyon racio­nális. Privatizáljanak - enyhítsék az állam túlsúlyát a gazdaságban. „Nyissák” ki a pénzügyi rendszert, azaz enyhítsék a tőkemozgások kor­látozását. Bátorítsák a kínai cégeket arra, hogy működő tőkét exportálja­nak, azaz idegen vállalatokat vegye­nek, mert ezt ma olcsón lehet. Továb­bá: hitelezzenek a külföldnek kínai valutában, Kínában eszközlendő be­ruházásokra: kínai részvények, ingat­lanok, kötvények vásárlására. A jüan a piacra megy De kétségtelen: a pénzügyi rendszer kinyitása súlyos kockázatokkal jár, mert „előszobája” annak az állapot­nak, ahol szabadon lebeg a valuta, verseny folyik a kamatokért, bevé­geztetett az a mechanizmus ahol az állam mindenható módon sarcolja a betéteseket, és kedve szerint kedvez az általa kiszemelt hitelfelvevőknek. Úgy gondolom, akármennyire re­formirányzatú is a kínai vezetés, tör­ténelmi reflexeinél fogva egyelőre még semmitől nem tart jobban, mint pénzügyi szuverenitásának meg­gyengítésétől. Ám örökké nem tart­ható fenn az az állapot, hogy a kínai jüan ne jusson el a teljes konvertibi­litáshoz, szóval a világ második gaz­daságának a pénzével a teljesen glo­­balizált nemzetközi pénzügyi rend­szer ne kereskedjen szabadon, ha már maga a Mennyei Birodalom ép­pen ennek a globalizációnak az egyik első számú haszonélvezője. De ez még kétségtelenül odébb van. Kínai beruházások: az óriás léptei 168 Óra 47

Next