168óra, 2013. január-március (25. évfolyam, 1-13. szám)

2013-01-10 / 2. szám

egyszerű politikai kalkuláció áll a retirálás mögött. Egy­felől nyilván sokakat riasztott volna, ha egy deklaráltan alkotmányellenes törvényt gátlástalanul belegyömöszöl­nek az alkotmányba. Sokaknak szolgált volna bizonyíté­kul arra, hogy a Fidesz szá­mára a demokrácia értelme az, hogy bármit megtehesse­nek, légióként azt, amit az ellenfeleiknek tiltanak. De ez sem tartotta volna vissza őket, ha úgy ítélik meg, hogy a törvény keresztül­­brusztolása jár nagyobb haszonnal, legfeljebb kicsit le kellett volna hülyézni az Alkotmánybíróságot. Csakhogy bármennyi konkrét választástechnoló­giai előnnyel kecsegtetett is a regisztráció bevezetése, mindig is népszerűtlen volt a lakosság körében. Még a Fidesz szimpatizánsok többsége is ésszerűtlennek és feleslegesnek tartotta. Itt még mindig adódott volna a lehetőség, hogy a kétharmad erejével a regisztrációt lecse­rélik a Kubatov-listára, de ennek meg a nemzetközi fogad­tatása lett volna kétséges. Így hát osztott-szorzott a kétharmad, és az jött ki, hogy miután hónapokig nyomták a kabaréba illő „szakmai érveket” a törvény mellett, végül veszni hagyják. Ami egyben azt is jelzi, hogy a Fidesz-féle törvénykezé­si önkényt mégiscsak meg lehet fékezni. Erre persze megint harsogja majd a kor­mánypropaganda, hogy lám, mégsem pártkatonák az AB tagjai. Egyfelől: nyilván még nem eléggé. Másfelől: ez a regisztrációs idiotizmus annyira ellentmondott magának az alaptörvénynek s a nemzetközi egyezmé­nyeknek, hogy szakmai integritását csak minimális s mértékben is őrző alkot­­­­mánybíró nem engedhette­­ ezt át. (Volt persze, aki­­ mégis.) Nem véletlenül­­ fogalmazott éppen ezzel a t£ törvénnyel kapcsolatban Sólyom László úgy, hogy „az utolsó határ, az Alkotmánybíróság vagy felvállalja az igazi hivatását, vagy nincs sok értelme a létezésének”. De azért ne legyenek kétségeink: a Fidesznek lesz még pár jó ötlete. Mátyás Győző Nem kéritek a választási­ regisztrációt? Akkor ne­­ kérjetek választást sem! ! Oszt jónapot! 168 Óra 17 Közélet­ e­­k­ácián tett: például az, hogy persze a külföldön élő magyaroknak kötelező lesz a regiszt­ráció a szavazáshoz. Itt persze nem a regisztrációval van bajom, hanem egyáltalán a szavazással, azzal, hogy mi a fenének szavaznék én Magyarországon, amikor 25 éve nem élek ott. Az a hazám, de nem az az ottho­nom. Szeretem, mert a hazám, mert ott nőttem fel, de ez nem elég ahhoz, hogy a mai dolgairól döntsek. Nem ott fizetek adót, és nem engem kezel az orvos, nem az én gyerekemet oktatják a tanárok, és nem az én házam előtt épül vagy nem épül a közmű, így nem viselném a követ­kezményeit annak, amire szavazok. Akkor meg minek, nem beszélve arról, hogy nem fair az otthoni honfitársaim­mal szemben. Tudjuk, más szerszámával verni a csalánt, az könnyű. De van ennél durvább is. Egy ismerő­söm azon röhög hetek óta, hogy a gye­rekei akarnak menni szavazni, pedig egy szót sem tudnak magyarul, és azt sem tudják, ki az az Orbán, de még Pes­ten sem jártak soha. Van viszont új magyar állampolgárságuk. Ezt csak azért mondtam el, mert az otthoni regisztráció hülye ötlete éppen abból indult ki, hogy a külföldi magyarok is szavazhassanak. Ez elgondolkodta­tott. Merthogy nem­csak az emigrációm óta, de azelőtt sem szavaztam soha Magyarországon. Az emigrációm után a fentiek miatt nem, előtte a Kádár-rend­szerben meg nem volt választék. Pedig házhoz jöttek a tanácstól, nyomták a választásokat, hogy meglegyen a szoká­sos 98 százalék, de én soha nem szavaz­tam. Addig gondolkodtam, hogy most már úgy gondolom, jövőre életemben elő­ször a hazámban is szavazni fogok. Valami olyan pártra, amelyik majd eltörli ezt a sok hülyeséget, és azontúl csak olyanoknak fogják megadni a választás lehetőségét, akik viselik a következményét. Egy országban megalkotni a demok­rácia legfőbb eszközeit — például a választási törvényt vagy az alkotmányt - csakis és kizárólag teljes társadalmi egyetértéssel lehet. Illetve... látjuk, hogy „lehetni” anélkül is lehet, de nincs értel­me. Normális helye­ken az ilyen változá­sokhoz évek kelle­nek, teljes társadalmi és szakmai, majd parlamenti konzultá­cióval megelőzve. És nem óvodás színvo­nalú, együgyű, a lakosságot inzultáló levelezgetés a miniszterelnök részéről. Nem az egypárti kapkodás ebben is, másban is (lásd oktatás), hogy most lesz, nem lesz, mégse meg hátha, de mégis meg akkor sem, majd meglátjuk, biztos, vagy legalábbis biztos, hogy talán, másnap biztos nem lesz, február­ban újra benyújtjuk, és így tovább. Ismerik Parti Nagyot? Hát, ahogy ő mondja: a magyar ember hajnalban azt mondja, no!, az reggelre már nono!, délre meg naná. ■ Az a hazám, de nem az az otthonom.

Next