168óra, 2014. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)

2014-07-17 / 29. szám

Kultúra később klarinétot ragadott, dzsesszt játszott, majd oszlopos tagja lett a Metro Színpadnak. Hatvannyolcban az autóstop Prágába vitte. A baj aztán itthon támadt egy történelemórán. A tanárnő, talán nem véletlenül, épp őt szólította fel, hogy feleljen az öt­venes évekből. Nem volt túl megfon­tolt, és forradalomnak nevezte az 56-os eseményeket. Azonnal ki akar­ták rúgni, végül csak megbuktatták. Nem érettségizhetett a többiekkel, és három évre kitiltották az összes bu­dapesti egyetemről. - Minden vágyam az volt, hogy a színművészetire járjak, rendező akartam lenni. Meg is jelentem a Vas utcában, de hiába jutottam el kétszer is a harmadik fordulóig, mindig volt egy úgynevezett elbeszélgetés, utána közölték velem, hogy nem folytatha­tom a felvételit. Ezalatt dolgoztam a Fűszértnél mint kocsikísérő, az MTV-nél egy ideig vágóasszisztens voltam, majd a Rózsavölgyi Zenemű­boltban eladó. Pedig Békés tanár úr­nak tetszett a felvételi gyakorlatom. Megveregette a vállam, és azt taná­csolta, menjek egy vidéki tanárkép­zőbe, ott nem vesz észre senki. A lé­nyeg, hogy ne adjam fel. Szegeden folytatta magyar iroda­lom és ének-zene szakon, miután Hódmezővásárhelyen teljesítette az előfelvételis sorkatonai szolgálatot. Valahogy ott is talált magának társu­latot. A kulturális tiszt megbízta: szervezzen kórust, és készítsen elő egy műsort a hadseregfesztiválra. Kiemelték a körletből, és külön szo­bában, a kantin mellett kapott helyet. - Ez volt a mi titkos színpadunk. Beválogattam minden barátomat a kórusba, az első fellépéskor a fele csak tátogott. Később átalakultunk színjátszócsoporttá. Átlopództak hozzám a többiek (köztük volt Ange­lus Iván, Dúró Győző, Juhász Pista), és éjszakai színházat játszottunk. Peter Weiss-darabbal kísérleteztünk, azzal nem léphettünk fel, ezért mel­lette elkészítettünk egy pódiummű­sort Petőfi-versekből és A vér pohár­­ja, avagy a rang áldozatja című kö­zépkori vásári viccelődést. „Elvtársak, ez zseniális!” - kiáltott fel Paál István, a szegedi Egyetemi Színpad vezetője, aki akkor zsűritag volt az előválogatón. Bejutottak az országos döntőbe, és megnyertek minden díjat, sörözhettek a kantin­ban, és időnként megúszták a hadgya­korlatokat. Az ifjú Éry-Kovács a tanárképzőn sem bírta színház nélkül. Szegedi Kisopera néven alakított csoportot, amellyel barokk operákat adtak elő saját átdolgozásban. Nyáron aztán Gluck vígoperájával, A megtért ré­szegessel járták Csongrád megye fal­vai. Kocsmaudvarokban léptek fel, nekik még Salierit is megtapsolta a borivó közönség. Már végzős volt, amikor hetven­hétben a társulat Gluck Csodadokto­rával elindult a Ki mit tud?-on. A zsűriben Szinetár, Major, Petro­­vics. Az együttes fergeteges sikere után Szinetár félrehívta a rendezőt. „Magának a színművészeti főiskolán a helye! Jöjjön el, most nem fogják elküldeni.” Nem nagyon hitte a dolgot, de ami­kor üzentek is érte, az utolsó pillanat­ban elment a felvételire. Csizmadia Tiborral, Salamon Suba Lászlóval együtt Vámos László osztályába került, aki abban az évben vette át a rendező főtan­szak irányítását. Ki­váltságnak számított, hogy még tanította őket Nádasdy Kál­mán és Várkonyi Zol­tán is. - Vámos tanár úr nagy szabadságot en­gedélyezett, már a második évben meg­rendezhettem Mrozek Mulatságát. A Szent­­királyi utcai stúdióban a darab végén Petri Anna (Petri György lánya) gya­korolt egy hegedűn, iszonyúan ha­mis, elgyötört dallam várt a távozó nézőkre a folyosón. Ez lett volna a „mulatság”! Döbbent csendben, moz­dulatlanul álltak, néhányan könnyez­tek is. Az előadásnak híre ment, Éry- Kovács munkáit figyelni kezdték. Vizsgarendezésének főszerepére Ruttkay Évát kérte fel, aki elvállal­ta, és el is akarta játszani Nádas Péter Találkozás című egyfelvoná­­sosát. A darabválasztás azonban nem ment át a cenzúrán, a főiskola főelvtársa nem engedélyezte a be­mutatót. - Nagyon letört a dolog, nem tud­tam, mihez is kezdjek. Vámos mester leült velem beszélgetni, és azt taná­csolta, válasszak valami mást. És hogy szeretné, ha maradnék a főisko­lán mellette mint tanársegéd. Elfo­gadtam, de csalódott voltam. Paál István, aki akkor már főrende­ző volt Szolnokon, hívta, miközben Vámos tanár úr vitte volna a Nemze­tibe. De épp akkor távozott onnan Zsámbéki, Székely, Ascher, és Éry- Kovácsnak nem volt kedve odamen­ A Ki mit tud? döntőjében Tóth József, Kristóf Tibor, Téli Márta és Filipovich Tamás az Egy szerelem három éjszakája című musicalben 34 168 Óra Éry-Kovács András a Harlekin Bábszínházban teljesen új re­pertoárt épít, a legtöbb darabot a társulat tagjai írják, vagy a társulatra írja valamelyik kor­társ szerző. Ilyen volt a gyere­keknek készült Piroska és a farkas interaktív mesejáték, a Pipitér és Libatop, a Kemény kalap és krumpliorr átirata.

Next