168óra, 2014. július-szeptember (26. évfolyam, 27-39. szám)

2014-08-14 / 33. szám

Hirdetés ÖNÖK KÉRTÉK ,, MIKLÓS SZTÁRVENDÉG: PUSKÁS PETI MARGITSZIGET ! AUGUSZTUS 23. X.".. www.fenyo.koncert.hu Múltida emel módja marad az estének, ugyanis miután beléptünk, az első ember, aki a vendé­geket fogadta, maga a királynő volt. Közvetlenül mellette állt Göncz Árpád és felesége, utána az edin­burghi herceg, és mellettük egy nagyon kicsi hölgy. Miután bemondták a neve­met, II. Erzsébettel kezet fogtam, Göncz viszont, amikor meglátott, nem áll­hatta meg, hogy hangosan ezt ne mondja: „Gyurikám, de örülök, hogy itt üdvözöl­hetlek!” - mire a királynő, aki látta, hogy az elnöknek régi ismerősével van dolga, elmosolyodott. Utána soká­ig meséltem angol ismerő­seimnek, hogy minek köszönhettem a királynő kivételes mosolyát. De ezzel még nem volt vége a bevonulásnak. Ki­derült, hogy a magas edin­burghi herceg mellett álló (és eltörpülő) valaki Elizabeth, a királynő akkor már majd­nem százéves mamája. Gyé­­mántdiadém volt a hajában, világoskék ruha volt rajta, s annyira megörültem nem várt jelenlétének, hogy meg­hajoltam, kézfogással és két­szeres lelkes „hellóval” üdvözöltem. Ez ugyan nem illett bele, gondolom, a pro­­tokollba, de a „Queen Mum” értette, miről van szó, felné­zett, és kedvesen csak ennyit mondott: „Thank you.” Ezután léptünk be a Szent György Terembe, ahol az ebédlőasztal olyan széles volt, mint egy londoni utca, a szemben ülő Bob Evans oxfordi professzort csak integetve tudtam köszönteni. Körülbelül százhetven ember fért be ide, a mennye­zeten a régi angol nemesi családok címerei, köztük az árulóké befelé fordítva. Az asztalon aranyozott tányérok és nyolc pohár várta mind­egyik vendéget. Vacsora előtt és közben is zenekar játszott. Elhangzott a két ország himnusza, po­hárköszöntőt mondott a ki­rálynő és a vendég is. A ki­rálynő a többi közt említette magyar ősét, Rhédey Clau­­diát, Göncz pedig a beszédét magyarul mondta, az angol vendégek előre megkapták a lefordított szövegét. Kicsit meghatódtam attól, hogy a történelem során először hangzott el magyar beszéd a windsori palotában. És bár a királyi palota szakácsának főztje nem volt különleges, a borok igen jók voltak, és ez volt az első alkalom, hogy miközben skót dudások vonultak fel mögöttünk, a vacsora utolsó italaként ötputtonyos tokajit kóstolhat­tam. A vacsorát követően volt egy kis utófogadás, még több borral és portóival egy mellékteremben. Rémlik, hogy ott Károly herceg is megjelent, akivel pár évvel később a budapesti brit követségen tudtam szót vál­tani - ezúttal nem próbál­tam közelebb kerülni hozzá, annyian vették körül. Gönczcel sem tudtam be­szélni, rá még két újabb vacsora várt látogatása so­rán, egy a londoni polgár­­mesternél és egy másik Marlow-ban. De ez után a windsori látogatás után megállapítottam: függetle­nül attól, hogy éppen ki a miniszterelnök, jó dolog magyarnak lenni 1999-ben Angliában. Gömöri György

Next