168óra, 2016. január-március (28. évfolyam, 1-13. szám)

2016-01-28 / 4. szám

30 CÍMLAP 55 Nem kerüli ki óvatosan, biztonságra törekedve, nem fél attól, hogy elvéti az ugrást és sár fröccsen reverendájára. gatja II. Alekszij pátriárka éppúgy, mint 1996-ban II. János Pál pápa vagy a dalai láma. Csak a „nagypolitika” hiúsítja meg a történelmi találkozást a római pápa és az orosz pátriárka között Pannon­halmán. Mindkét egyházi méltóság megbízott Várszegi Asztrik misszió­jában, de meghajolt az eltérő érdekek ereje előtt. Ám a főapát nemcsak a lelkeket táp­lálja és építi, hanem „birodalmát”, Pan­nonhalmát is vezeti, menedzseli. Az apátság rekonstrukciójának, fej­lesztésének motorja, a megvalósítás kriti­kus és fáradhatatlan irányítója. Vezetése mellett újjászületik Pannonhalma: meg­újul a kolostor, az iskola, a templom, az egész várhegy. A kor szellemét tükröző új étterem épül, reneszánszát éli a borászat, jövedelmező ásványvíz-palackozó üze­met létesít. Pannonhalma oázis a pangó magyar sivatagban. Jól emlékezem első találkozásunkra 1989-ben, a Pénzügyminisztériumban. Alapos tárgyi ismeretek birtokában, meggyőzően mutatta be az apátság re­konstrukciójának tervét. Bölcsen érvelt, rugalmasan tárgyalt, célját egy pillanatig sem tévesztette szem elől. Könnyű volt vele egyetérteni, támogatni a program megkezdését, megvalósítását. Várszegi Asztrik egész élete és mun­kássága a nemes, önzetlen szolgálat, a jó képviselete. Nem véletlen rendkívüli népszerűsége. Ha hiteles közvélemény­kutatást végeztetnénk, valószínűleg ő lenne a legnépszerűbb közéleti szereplő napjainkban. Eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha valóban betölthetné az „első szolga”, a prime minister szerepét, vagy a nemzet egységét kifejező és őrző köztársasági el­nök pozícióját? Azt hiszem, szebb és jobb országban élhetnénk napjainkat. Végül néhány személyes mondat. Tisztelt Főapát Úr! Kedves Asztrik! Hetvenedik születésnapodon kívánom, hogy legfőbb szövetségesed, támaszod és barátod, a teremtő mindenható éltessen sokáig, tartson meg híveid, tisztelőid és néped körében! Csak azért nem merek száz, erőben és egészségben töltendő esztendőt kívánni, nehogy replikázz Jókaival, aki az őt nyolcvanadik szüle­tésnapján köszöntő Tisza Istvánnak így válaszolt: „Ha lehetne egy szerénytelen kérésem, kegyelmes uram, ne szabjunk határt a gondviselésnek!” Őszinte híved --------------------------55 I H I S l'Ö ► H , C I y- 168 Óra • 2016. január 28. /

Next