2000, 2019 (31. évfolyam) november
Kemény Krisztián: Petőfi, a „Király"
támadás) el szándékozott tekinteni, így lett hát vértelen a pesti forradalom, amely mind az európai, mind az országos eseményeket tekintve »egy szem a láncban”; fontos szem ugyan, de csak egy. Másfelől: Petőfi valóban vezére volt az ifjaknak, de csak az egyik. Az előkészítésnél ott volt Irinyi József, Irányi Dániel, Vasvári Pál és Jókai Mór; aznap, 15-én pedig Vasvári és Jókai ismét jelentős szerepet játszott. Petőfi így inkább „primus inter pares” volt, sem mint kizárólagos vezető. De ezt ennek az alig 25 éves, addig sem mindennapi öntudattal rendelkező ifjúnak ugyan hiába magyarázták. Petőfi ettől kezdve »beleragadt” a vezérszerepbe: elhitte magáról, hogy »mindent” ő csinált, nemzete vezetésére hivatott, és innentől kezdve joga, sőt kötelessége hallatni a hangját, és bírálni mindenkit, aki nem ért vele egyet, hiszen az ő útja az egyetlen igaz út. Minden későbbi probléma nézetem szerint ebből a „hitből” származott. Petőfi, az ember és a politikus: Vörösmarty és a képviselőválasztás közben Pesten pörögnek tovább az események: a március-április lázas izgalomban telik. Petőfi, aki még március 15-én tagja lett a pesti Rendre Ügyelő Választmánynak, egyre jobban beletalálja magát a népvezér szerepébe. Kardosán, tollas kalappal, kokárdával felékesítve jön-megy a három-négy naponta összehívott népgyűléseken, beszédeket tart, és kiváló szónoknak bizonyul. Egyelőre ő is támogatja a rend fenntartását, de kezd a meggyőződésévé válni, hogy csak intenie kell, és „a népnek árja” elsöpör mindenki mást, ha ő úgy akarja. A pesti radikális ifjúság állandó „izgágasága”, forradalmi öntudata ugyanakkor már kezdi idegesíteni a békésebb embereket. Tompa Mihály május 5-i levelében így fogalmaz: „...e hazamentő óriásokkal nincs lelked, hogy egy okos szót válts. ...Petőfivel pedig éppenséggel lehetetlen beszélni...” Ez pedig idővel visszaüthet, és vissza is fog ütni. Petőfi pedig amúgy is híres radikális nézeteiről, amiket nyíltan képvisel is. Előbb a választójog kapcsán a cenzus eltörlése mellett érvel, majd amikor megérkezik az új, igencsak szigorú sajtótörvény-javaslat Pozsonyból, felháborodottan annak nyilvános elégetését javasolja, amelyet egy csoport fiatal március 22-én nagy tömeg előtt meg is valósít. Tehát alig egy hét telt el március idusától, és a radikális fiatalság máris a magyar országgyűlés ellen fordult. Pedig mindkét javaslat semmi mást nem céloz meg, mint a rendet: aki választ, vagy aki politikai lapot alapít, az szavaiért és döntéseiért saját magával, illetve vagyonával álljon helyt. Egyelőre kompromisszummal sikerül áthidalni a problémát, de ez 2000 0 39