2000, 1989 (1.évfolyam) június
Csalog Zsolt: Emlékezés egy temetésre
===== 2000 .= feljárt az Öreghez - na őt nagyon szerette. Más világ volt ez, egészen más világ, mint a moszkoviták klubja: csupa TISZTESSÉGES ember volt Nagy Imre körül. • Ötvenhat nyarán, talán valamikor júniusban volt az Öreg lakásán egy születésnapi összejövetel - az szép volt. Balázs fiam első partija volt ez! Fél éves volt Balázs, és éppen nem volt kire hagyjuk - hát elvittük magunkkal őt is Nagy Imre születésnapjára. Nagyon szép volt az egész. Népes társaság, és a középpontban az Öreg, akit mindnyájan nagyon szerettünk. -Nem emlékszem már mindenkire, de nem is ismertem mindenkit - például egy csomó munkásember is eljött, ez fel is tűnt, hogy milyen sok a munkás. Csepelről, Diósgyőrből, munkásigazgatók és egyéb kiemelt kommunista melósok, többet közülük a forradalom alatt is viszontláttam azután - szóval az Öregnek végig megvoltak a munkáskapcsolatai ! Ami senki más kommunista vezetőről nem mondható el! Hát 53-tól kezdődően Nagy Imre igen széles körökben ismert volt, és hallatlanul népszerű! Ugyanakkor egyáltalán nem úgy látszott, mintha ez csak egy egyoldalú tiszteletadás lenne most, mert Nagy Imre nagyon is tényleges és tartalmas, kétoldalú kommunikációban volt ezekkel az emberekkel! Mondom, nem ismertem mindenkit, de itt is azonnal feltűnt: csupa jó arc, csupa tiszta ember. Nekem először Vásárhelyi telefonált, aztán Jánosi is felhívott, ők szervezték az összejövetelt, persze ők is ott voltak, aztán Gimesre emlékszem még, Donáthra, meg a győri Szigeti Attilára. Meg Újhelyi Szilárdra, Losonczy Gézára -ők azért is maradtak meg az emlékezetemben, mert utána még átvittük őket egy italra hozzánk. Valami nagyon meleg jóérzést adott nekem ez a nap. Ahogy így „magunk között" voltunk Nagy Imre körül, csupa olyan ember, aki egyetért a miben is? Érdekes ezt a mai fejemmel végiggondolni. Azt hiszem, egy olyan fajta reformpolitika szükségességében, lehetőségében értettünk egyet, amely a LÉNYEGÉT tekintve a későbbi Kádár-rendszerben meg is valósult. Szocialista bázis, a nemzetközi status quo és az összes kötelezettségek fenntartásával, de a működőképesség érdekében jelentős gazdasági és társadalmi reformokkal, erőteljes demokratizálással - igen, azt hiszem, 56 nyarának elején ezen a ponton Nagy Imre is elégedetten kiegyezett volna. Nem az járt ott a fejekben, hogy valami TELJESEN ÚJAT kellene kezdeni - nem, csak annyi, hogy ezt a minimális reformprogramot Nagy Imrével végre lehet és kell hajtani. Parasztgazdaságokra alapozott mezőgazdaság, és az iparban is visszaállítani a kisüzemek valamekkora szerepét , a nélkülözhetetlen magánszektort, mert tíz-húsz alkalmazottig marhaság államosítani - szóval körülbelül ugyanaz, amit aztán Kádárék minden szándékuk ellenére évtizedek alatt kiizzadtak. Voltak az Öreg környezetében olyanok is, akiknek a fantáziája ennél lényegesen tovább terjedt - nevezetesen a pluralizmusig és a függetlenségig-, persze hogy voltak ilyenek. Például Gimes Miklós. Vagy Szilágyi Jóska. De az adott helyzetben ők sem ítélték reálisnak a minimális reformprogram túllépését. Igen, azt hiszem, ha Nagy Imre akkor zöld utat kap, nagyjából azt a reformrendszert valósítja meg, amely a 60-as évektől meg is valósult. Legfeljebb több és igazibb demokratizmussal. Tehát mi valószínűleg TISZTÁBBAN csináltuk volna. És vér, meg országos pusztulás nélkül. Nagy Imre akkoriban szépen papírra is vetette a reformelképzeléseit, egyre-másra írta a memorandumokat. Amikor valamelyikkel elkészült, rendszerint áthozta hozzánk és felolvasta. Vagy otthagyta, hogy olvassam el. Gyakran előfordult, hogy az egész paksaméta CSAK nálunk volt - azt hiszem, házkutatástól is tartott az Öreg. De valamikor ősszel, a forradalom előtti hetekben hazavitt mindent. Egy példány akkor is maradt valahol - talán Losonczy lakásán ? - nem emlékszem már -, amely aztán kijutott Nyugatra. Abból készült aztán a párizsi kiadás. Gimessel voltam még jóban ezekben a hónapokban. Ő is közel lakott, gyakran átjárt, sokat beszélgettünk. Ragyogó elme volt Miklós, és nagyon következetes ember. Hallatlanul tevékeny is volt ebben az időszakban, mindenütt érvelt és agitált, például Horváth Marcit is ő „térítette meg", hogy ne álljon félre, hanem tessék, meneteljen most velünk, akik csatasorba álltunk egy tisztességes kibontakozásért - de nyilván nagyon sok más emberre is hatással volt a Gimes lobogása. Pedig magának sem volt könnyű útja: meglehetősen ortodox szemléletű újságíróként indult a Szabad Népnél - rövid pár év alatt hatalmas ívet futott be. Emlékszem egy beszélgetésünkre-ez már úgy augusztusban lehetett, vagy szeptemberben -, azt fejtegettem Gimesnek, hogy ezen az elfuserált helyzeten már képtelenség javítgatni, ez most már reménytelen igyekezet. Itt most már csak egy lehetőség van: mindent elölről kezdeni. Nem volt ez vita, hiszen Gimes nagyon is egyetértett velem -hát épp ő volt az, aki a legmesszebb ment közülünk, és aki nyíltan levont minden lehetséges következtetést! - Én úgy látom - mondom neki -, hogy ennek most már mindenestül vége. Itt most már nem lehet foltozgatni, mert ez a rendszer összedőlt. Politikailag, erkölcsileg, mindenhogyan — Gimes bólogatott: így van. De mondd el ezt Lucának! - Luca Miklós húga volt, aki a pártiskolán tanított. És aki MÉG MINDIG kötötte az ebet a karóhoz! - Luca még mindig nem érti, hogy ennek vége! Ahogy ma visszagondolok 56 első felére, tavaszára, nyarára, kora őszére, azt látom, hogy volt bennem egy bizonyos kellemes izgalom. Feszült kíváncsiság elsősorban, hogy mi is sülhet ki ezekből az egyre élénkülő mozgásokból. Veszélyérzetem egyáltalán nem volt - mert nem tudtam semmi olyat elképzelni, ami rosszabb lenne, mint a létező helyzet. De azért az optimizmus sem dühöngött bennem. Nem egészen bíztam ebben a nagy néphangulatban - amely először is nem volt NÉP-hangulat: éppen a „nép" szintjén nem sok látszott belőle, még a Hruscsov-beszéd után sem. Az egyszerű embereket nemigen foglalkoztatták ezek a dolgok - ugye, a legtöbb embert az érdekli, ami őt személyesen és közvetlenül érinti, szimplán a léte felszínén: hogy lesz-e nekem ebből több, jobb ennivalóm, végre lakásom, vagy maximum hogy lehet-e majd többet. 3 EMLÉKEZÉS EGY TEMETÉSRE