2000, 1989 (1.évfolyam) augusztus

Pjotr Csaadajev: Mi is nekünk Oroszország?

2000 mindezt meggondoljuk, akkor az a nagy esemény, amely a népet megtörte, hogy a civilizációhoz csatolja és bevezesse politikai rendszerünk körébe, már sokkal természetesebb­nek tűnik, és akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy ennek a civilizációnak és ennek a politikai rendszernek az eredeti birtokosai oly keveset foglalkoznak az orosz nép társadalmi lényegének tanulmányozásával. .De eljött az idő, amikor Oroszország nem ismerése veszélyt jelent ránk nézve. Vég­tére is meg kell értenünk az alapvető okot, amely ezt a hatalmas birodalmat arra késztette, hogy túllépje határait, és fájdalmas nyomást gyakoroljon a világ többi részére. Túl sokáig tulajdonítottuk ezt a becsvágyó politikának, egy alaposan átgondolt rendszernek, holott - mint a to­vábbiakban látni fogjuk - néhány egészen más természetű oknak a természetes következményével állunk itt szemben. Mert legyen ez akár politikai, akár erkölcsi, akár földrajzi jelenség, semmi esetre sem lehet lemondani immár arról, hogy elmélyült elemzés során megkíséreljük magának Oroszországnak megmutatni (ha ez egyáltalán lehetséges), hogy mindannyiszor a pusztulás fenyegeti, valahányszor szembeállítja magát a régi civilizált fajokkal. E fajok nagy­sága ezerszer inkább a kitartó és szorgos szellemi tevékeny­ségen alapszik, mintsem anyagi erőiken, és éppen az ő szellemi munkájuknak köszönhet mindent Oroszország, ideértve saját nemzettudatát is, amelyet most ellenünk fordít és amellyel büszkén hivalkodik. Ne gondoljuk, hogy olyan nehéz a helyzetet kiismerni! Ha egy felvilágosult és pártatlan külföldi néhány évig oroszok között él, könnyen meggyőződhet arról, hogy az orosz közegből sarjadt kor­mány által megteremtett feltételek között - noha a kutatása számára lényegesen kevesebb adat áll rendelkezésre - ő valójában több eszközzel rendelkezik társadalmi életük megítéléséhez, mint maguk az oroszok, és anélkül, hogy túlbecsülné önnön képességeit, képes vállalni azt a felada­tot, hogy elmagyarázza nekik, milyen úton járnak. ^^Oroszország történelmében első pillantásra két tényező szembeötlő: a földrajzi -amelyet már említettünk -, és a vallásos. Ezekhez kell még egy harmadikat is tenni - a falusi lakosság jobbágyi sorban tartását. Ez utóbbival foglalkozunk részletesebben, mert nézetünk szerint e harmadik az első kettőnek a folyománya, és azokat igen jól tükrözi. Már most megjegyezzük, hogy Nagy Péter reformjáig az oroszok egyetlen útmutatója az egyház volt, következésképpen egészen a péteri reformokig ez a nagy nép erkölcsi fejlődését, bármilyen is lett légyen az, csak az egyháznak köszönheti. Mindenki tudja, hogy Oroszországban jobbágyrendszer van, de távolról sem mindenki ismeri társadalmi jellegét és súlyát az ország társadalmi berendezkedésében. Óriási tévedés lenne, ha azt képzelnénk, hogy hatása a lakosság azon szerencsétlen rétegeire korlátozódik, melyek e rend­szer súlyos elnyomását elszenvedik; valójában - ha számot akarunk vetni legkárosabb következményeivel - túlnyomó­részt azt kell vizsgálni, milyen hatással van a jobbágyrend­szer azokra az osztályokra, amelyek - első látásra - a haszo­nélvezői ennek a rendszernek. Az orosz jobbágy - és ezt be kell ismerni - nem olyan szánalmas, mint hihetnénk, mert világosan artikulált aszketikus hite van, segíti vele­született vérmérséklete, amely kevéssé törődik a külsődle­ges és múlékony javakkal, és végül, mert gyakran óriási távolság választja el földesurától. Azonkívül mai helyzete egyenesen következik az előzményekből. Nem külső erő­szak révén lett rab, hanem a dolgok logikus menete révén, amely életének belső lényegéből, vallásos meggyőződéséből és egész természetéből fakad. Ha bizonyítékokra van szük­ségük, vessenek egy pillantást egy szabad emberre Orosz­országban - és nem fognak észrevenni közte és a jobbágy között lényeges különbséget. Sőt, azt mondanám, hogy ahogyan az utóbbi aláveti magát sorsának, abban több méltóság, több állhatatosság van, mint az előbbinek inga­tag, aggályoskodó nézeteiben. A dolog úgy áll, hogy ha kialakulását és megkülönböztető jegyeit tekintjük, az orosz rabság egyedülálló a történelembeli, az emberi társadalom mai állapotában nincsen hozzá hasonló. Ha Oroszország­ban a rabszolgaság ugyanolyan intézmény lenne, mint az antik világ népeinél vagy mint a mostani Észak-Amerikai Egyesült Államokban, akkor csak olyan következmények­kel járna, amelyek természetes velejárói ennek a förtelmes intézménynek: szegény rabok, romlott rabtartók. Az orosz­országi következmények összehasonlíthatatlanul súlyo­sabbak. Már említettük, hogy az orosz jobbágy, aki a szónak a legteljesebb értelmében rab, nem hordja szemé­lyiségén a rabság jegyeit, nem különül el a társadalom többi osztályától sem erkölcsi szokásaiban, sem vélekedé­seiben, sem törzsi jegyeiben: urának házában megosztja a szabad ember mindennapos foglalatosságait, a falvakban együtt él a szabad faluközösségek tagjaival, mindenütt elvegyül a szabad alattvalókkal anélkül, hogy láthatóan különbözne tőlük. Nézetünk szerint ebben, az emberi természet legellentétesebb vonásainak e furcsa összekeve­redésében rejlik az oka az orosz nép általános züllésének, ezért hordja magán Oroszországban minden a rabság bélye­gét, az erkölcsök, a törekvések, az oktatás, a műveltség, és a szabadság - már amennyire ez utóbbiról szó lehet ebben az országban. Nem szabad elfelejteni, hogy Oroszor­szághoz képest Európában mindent a szabadság szelleme hat át: az uralkodókat, a kormányokat és a népeket. Ho­gyan is várhatnánk ezután, hogy ez az Európa őszintén együttérezzen Oroszországgal? Hiszen itt a fény és a sötét­ség természetes párharca folyik! Korunkban a népek még azért is egyre növekvő ellenérzéssel fordulnak Oroszország ellen, mert Oroszország nem elégszik meg azzal, hogy mint állam az európai rendszer részét képezi, hanem a többi civilizációval szemben a legmagasabbrendű civilizáció címére tart igényt, és eközben arra az Európában nemrégen lezajlott megrázkódtatásra hivatkozik, melynek során ő állította helyre a rendet. És figyelemre méltó, hogy ezzel az igénnyel már nem egyedül a kormány lép fel, hanem az egész ország. Azokból az engedelmes és alárendelt tanu­lókból, akik még nem is olyan régen voltunk, hirtelen tanítómesterei lettünk azoknak, akiket tegnap még mi . MI IS NEKÜNK OROSZORSZÁG?

Next