2000, 1989 (1.évfolyam) október
Lengyel László: Délidőn
helyi felszabadító harcok folytak Veszprémtől Szegedig, Keszthelytől Egerig. Országos program híján a harcok középpontjában a helyi kérdések - a helyi nyilvánosság, a korrupciós és sérelmi ügyek - kerültek. Az Elnökség archaikus irodalmi jellege nem tette lehetővé, hogy a helyi szervezők konkrét eligazítást kapjanak, maradt a szónoklat és a néptanítói szerep. A vidéki szervezetek konkrét gazdasági és politikai programra várnak, hogy áttörhessék a falakat egyrészt a bizalmatlan értelmiségi szakértők, másrészt a tulajdonra, hitelre, városi beleszólásra vágyó önálló gazdálkodók felé.Az MDF még meg sem érintette a hatalmat valóban gyakorló nagyvállalati, területi, banki és minisztériumi oligarchiákat. Az 1988 őszén Kiskunmajsán rendezett fórum a földtulajdonról biztató jelnek látszott. Ott az MDF-hez nem tartozó szakértők meghirdették az új földosztást, de ezt az MDF képtelen volt programmá formálni. Pedig egy ilyen program szavazók megnyerését és másokkal való harcot jelent. A termelőszövetkezeti és állami gazdasági földek tulajdonba vagy hosszú távú bérbeadása összeütközést jelent a mai nagyüzemek irányítóival, a hozzájuk kapcsolódó monopolista forgalmazókkal, beszállítókkal, a területi MSZMP-vezetőkkel. És a földosztás módozatától függően szavazókat lehet nyerni a korábbi középparasztoktól és többnyire városi fiaiktól, ha megváltás nélkül azok kapják vissza a földet, akik egykoron birtokolták, vagy a mai falusi gazdáktól, ha esélyegyenlőséggel lehet indulni a földek tulajdonbavételéért. Ez a kérdés mindenképpen feldúlja a falut, akár hallgat róla az MDF, akár egy homályos jelszót vet be. Ez nem a 30-as évek antikapitalista, parasztillúziós, antiszemita keresztény középosztálya. A városi elit viszont ennek a múltbéli középosztálynak az értékeivel, előítéleteivel operált: a bűnös Budapesttel, a liberális kádárizmus megbélyegzésével, a „pincér nemzetté lettünk" ostorozásával, a kulturális intézmények nemzetiesítésével, burkolt antiszemitizmussal. Nem állítom, hogy az MDF-hez vonzódó középosztály már olyannyira polgárosult, hogy nem hordozza magában a korábbi, megszakított és félretolt polgárosodásnak némely előítéletét, de a többség már más értékekkel bír. Nem hiszik, hogy a városiasodás bármiként megfordítható. Budapestet tán nem szeretik, de nem ítélik el idegen, sötét erőkkel terhes városként, mert európaisága inkább vonzó mint taszító, a romantikus antikapitalizmussal pedig csínján bánnak. A helyi harcok az MSZMP, a helyi hatalom látható képviselői ellen folynak, s ehhez szinte semmilyen muníciót nem kapnak a „központtól". A helyi sérelmi politika - akár egy világháborús emlékmű felállítása, akár egy 56-os helyi esemény újraértékelése, akár korrupt hivatalnokok leleplezése vagy március 15-e megünneplése - az alapvető viszonyokban nem hoz változást. Fennmarad a függelmi viszony az iskolákban, a kórházakban, a hivatalokban, a tulajdonosi különbség a gyárakban és a szövetkezetekben. Tovább működnek a szellemi és az anyagi latifundiumok. A helyi MDF-ek a bűvös körből nem tudnak kilépni, csak az országos program válaszolhatja meg, hogy kié legyen a föld, a gyár. Az MDF elpihent a delelőn. Az 1989-es kongresszus megmutatta, hogy a vezetés hagyományos értékeivel, az elit értelmiségi kezdeményezőkkel a tagság óvatosan mormogva, de elégedetlen. Az Elnökség új tagjai fokról-fokra a laza és bizonytalan, személyes mozgalmat egy szervezettebb keresztényszociális néppárt irányába lökik. Az Ellenzéki Kerekasztalban és az MSZMP-vel folyó tárgyalásokon az MDF továbbra is hátránnyal indul, mert nem rendelkezik az SZDSZ-hez és az MSZMP-hez képest kellő számú szakértővel. Ezt a hátrányt a tömegével ellensúlyozza, és azzal, hogy a vidéki városok döntő többségében az egyetlen MSZMP-vel szembenálló erő. A Demokrata Fórum teljesen szakított az első Lakiteleken még udvarisan meghallgatott demokratikus szocialista vagy reformkommunista elvekkel, de bizonytalanul tagadja az SZDSZ liberális programját is. Ez utóbbitól a harmadik út ki nem fejtett elképzeléseivel különbözteti meg magát. Az MDF pillanatnyilag beszorult a városi és kisvárosi alsó-közép színvonalon élő értelmiség körébe. Nem tudta elérni azt a szakértő hivatalnok elitet és a vállalkozó középosztályt, amelyek egy komolyan vehető keresztényszociális programmal meghódíthatók. Persze ahhoz, hogy ilyen program legyen, ebből az elitből kellene szakértő csapat, viszont azok éppen a program hiánya miatt nem csatlakoznak. Az MDF-nek meg kellene szereznie a falvak felső rétegének szavazatait, de ehhez megint csak tulajdonosi és önkormányzati elképzelés kell. Az MDF protestáns jellege ugyan valamelyest oldódott, de mégis hátrányt jelent egy katolikus többségű országban, különösen, ha magára talál egy katolikus párt. Távlatok és a koalíciós képesség Az MDF-nek jól látható gondja, hogy nem érzi saját erejét. Mint gyorsan nőtt kamasz, széles mozdulatokkal jár fel s alá, férfiasra mélyítve hangját. Sértett, ha nem veszik férfiszámba, ha nem veszik elég komolyan. S szeretné, ha kívülről nem látszana belső remegése: mi lesz, ha megkapja a hatalom érett asszonyát és nem tud vele mit kezdeni. Az MDF-et és az országot fenyegeti a veszély, hogy ez a mozgalom túlnyeri magát, a választók az MDF-fel büntetik meg az MSZMP-t, miközben hiányzik nemcsak a kormányzóképes élgarnitúrája, de az azt támogató szakértői csapat is. Hiányzik a program, hiány van szakértőkben. Az MDF stratégiája számol is ezzel. Fő cselekvési, kitörési pontja a közvetlen (direkt) akció. Megtapasztalta, hogy nemcsak színháztermeket tud dugig megtölteni, hanem hatalmas tereket a fővárosban, főtereket a kisvárosokban. Egyetlen más párt sem képes ennyi embert az utcára vinni. Ehhez a stratégiához hatásos jelszavak kellenek. Az MDF megtalálta ezeket. Szónokai hatásos egyszerűséggel bélyegzik meg az elmúlt negyven évet, jól bocsátják le a horgot a nemzeti múltba. Viszonylag jól alkalmazzák a személyesség vonzerejét, a kézfogástól a színpadra lépésig. A veszedelem akkor fenyegeti az MDF-et, amikor nincs nemzeti ünnep, nincs összeállítható tüntetési alkalom, nincsenek „előválasztások" (Gödöllő, Szeged, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Zalaegerszeg stb.). A direkt akciók közötti szürkítő időszakokban az MDF ernyedten és tehetetlenül hever, s csak abban bízhat, hogy versenytársai hibáznak. Az ilyen ernyedt periódusokat - volt ilyen 1989. március 15-től a júniusi Nagy Imre-temetésig és a júliusi választásokig - aligha élné túl nagyobb megrázkódtatások nélkül. 4 LENGYEL LÁSZLÓ