2000, 1990 (2.évfolyam) január
Hankiss Elemér: Három jegyzet (hátsó gondolatokkal)
Szellemvasúton kapaszkodnánk, de nincs mibe. Történelmünk vaskordéja váratlan rángásokkal, zökkenőkkel, megtorpanásokkal és nekilendülésekkel száguld egy kanyarokkal, csapóajtókkal teli alagútban. Hol innen, hol onnan mered ránk, horkan ránk valami szörnyeteg veszély, hol innen, hol onnan sejlik fel valami fény- vagy reménysugár, hol erre, hol arra kapjuk a fejünket, egy pillanatra a kívülről ránk csodálkozók előtt gördülünk el némi ünnepélyességgel, majd újra nekifutunk egy csapóajtónak, és folytatódik az eszeveszett zakatolás tovább. Az egyik kanyarban Tamás Gáspár Miklós pattan elénk s kéri számon rajtunk, puritán szigorral s lekicsinylő mosollyal Mill és Gladstone liberalizmusát - a másikban Tölgyessy Péter viszi, szelíd megadással, alkotmánytalanságunk bűneit a Golgotára -, emitt a kereszténydemokraták vonulnak, búcsús zászlóik alatt vissza vagy előre a harmincas évekbe - itt most az MSZMP és MSZP lövészárkai, szögesdrótjai s aknái között futunk, zárótűz előtti, ijesztő néma csendben -, amott a Fidesz akrobatái lengenek s vetnek halálbukfenceket radikális trapézaikon -, a következő kanyarban az MDF történeti csoportképe tűnik föl, Madame Tussaud tálalásában, Csurka István Cézár-palástban, babérkoszorúval koronázva, Für Lajos egy kalotaszegi templom esperesi talárjában, Antall József palmerstoni redingote-jában, amint éppen Deák ama bizonyos mellényét gombolgatja, Bíró Zoltán a napóleoni gárda fehér nadrágjában, fekete lakkcsizmájában és aranypaszomántos kék mentéjéban feszít, Szabad György démoszthenészi tógájában int türelemre s egyetemes szeretetre, de nem szeretjük egymást és vágtatunk tovább. Az egyik pillanatban a gazdasági összeomlás szakadéka mellett veszszük a halálkanyart, csikorgó kerékkel, a másikban harmincötezer NDK-beli sorstársunk rohan át előttünk a síneken, az imént épp hogy csak megúsztuk azt, hogy egy hajdanvolt nagy párt aláomló erődítményeinek romjai maguk alá temessenek, most meg már a keleti birodalmat alapjaiban megrázó földrengés hullámai dobálják kocsinkat - és nem tudjuk, mi vár ránk a következő csapóajtó mögött. Zakatolunk tovább. (Hátsó gondolat: Az nyeri meg a választásokat, aki meggyőz minket arról, hogy képes megfékezni ezt az ijesztő és groteszk rohanást, szellemvasutunkat kivezeti ebből az elvarázsolt kastélyból és kifuttatja a demokrácia mindennapjainak unalmas, de napfényes pályájára.) Idegösszeroppanás Az emberi lény nehezen viseli a bizonytalanságot. Fontos tudnia azt, hogy hol van, hogyan, milyen törvények szerint működik körülötte a világ, mennyire befolyásolhatja a saját sorsát, mi a következménye annak, ha így vagy úgy cselekszik, kire számíthat s kire nem, kihez vagy kikhez érdemes kötődnie, milyen veszélyekkel szemben kell megvédenie magát, mire számíthat a jövőben, milyen változások várhatók, milyen célokat tűzhet ki maga elé a siker reményében. Ma a magyar állampolgárok túlnyomó többsége hiába keresi a választ ezekre a kérdésekre. Nem tudja, nem tudhatja, hogy a változások sodrában most épp hol tart az ország, nem tudja, kinek s minek higgyen; tegnap azt mondták a hatalmasok, hogy a munkásőrség marad, ma azt mondják, hogy megy; tegnapelőtt azt mondták neki, hogy a párt kivonul a munkahelyekről, tegnap azt, hogy marad, ma újra azt, hogy kimegy, de még nem ment ki; tegnapelőtt azt mondták, hogy proletárdiktatúra, tegnap azt, hogy demokratikus centralizmus, ma azt, hogy demokratikus szocializmus, illetve szocialista demokrácia, illetve egyszerűen csak demokrácia; tegnap azt, hogy Népköztársaság, ma egyszerűen csak azt, hogy Köztársaság; tegnap azt, hogy megfékezik az inflációt, ma azt, hogy újra árakat emelnek; tegnap azt, hogy bezárják a bányákat, ma azt, hogy mégse zárják be vagy mégis bezárják; tegnap azt, hogy a vállalkozókat kell minden eszközzel támogatni, ma azt, hogy a rászorulókat. Nem tudja, nem tudhatja, hogy milyen törvények szerint működik ez a világ, mi érvényes még és már s mi nem, milyen szabályokat kell betartania, s tartanak be mások, s melyeket nem. Nem tudja, nem tudhatja, hogy a hatalmasok közül kik hatalmasok még mindig, s kik nem azok már, s kik az új hatalmasok, kitől kell s nem kell félnie, kinek kell s nem kell már még engedelmeskednie, kit lehet és érdemes szeretnie, s kit kell utálnia. Nem tudja, nem tudhatja, milyen változások várhatók még, nem tud tervezni, célokat kitűzni, nem tudja, mire ébred holnap s mire számíthat jövőre. Nem tudja, ki hova húz, ki mit akar, kinek milyen szándék vagy párttagsági belépőjegy lapul a tarsolyában, nem tudja, kihez csatlakozzék, kire vagy mire kell saját érdekében szavaznia, kell-e vagy nem kell köztársasági elnök, jó-e vagy rossz-e neki az új választási törvény, kinek, melyik politikusnak, pártnak, szakszervezetnek, mozgalomnak lehet és szabad hinnie, s ki ellen kell harcolnia, ki a szövetségese és ki az ellenfele. Három jegyzet (hátsó gondolatokkal) HANKISS ELEMÉR 62 HANKISS ELEMÉR