2000, 1990 (2.évfolyam) szeptember

Lengyel László: Tavaszra várva

2000 országon fogyasztói dühöt váltott ki Ausztria, Olaszország, az NSZK áruházainak, áruválasztékának ismerete, úgy jelentkezett ez a magyar kirakatok és életmód láttán a Nyugattól elzárt keletnémet és csehszlovák fogyasztóban. A szovjet fogyasztó azonban nem ismerkedhetett meg a magyar gulyáskommunizmussal, döntő többségüknek semmiféle összehasonlítási alapja sincs a szovjet áruellátás­hoz képest. A magyar fogyasztói forradalom azért sem volt exportálható a Szovjetunióba, mert éppen hanyatlott. A szovjet-orosz birodalom irányítói megnyugodhattak, hogy Magyarország nem válik egy nemzeti szabadságharc, egy vallási keresztesháború, egy fogyasztói forradalom erjesz­tőjévé. Olyan közvetett katonai és gazdasági függés állapo­tába szorították Magyarországot, amely a közvetlen ellen­őrzésnél kevésbé költséges, és a lemondás nem presztízs­veszteséggel, hanem inkább nyereséggel jár. De vajon nyugodtak lehetünk-e mi magyarok? Nem kell-e nyugta­lankodnunk amiatt, hogy a szovjet-orosz birodalom politi­kai, és főleg gazdasági összeomlása minket is maga alá temet? Ne aggodalmaskodjunk-e, hogy a szomszédos Uk­rajna nemzeti szabadságharca taktikai atomfegyverek összecsapásává fajul? És a szovjet gazdasági anarchia bizto­sítani fogja-e az energiaszállításokat? A most készülő új versailles-i béke, amely megcsonkít egy nagyhatalmat és nemzetállami összeveszésekbe, nyomorúságokba taszítja Kelet-Közép-Európa kisállamait, nem teremti-e meg egy új háború feltételeit? És nézzük a nagyhatalmi szeszélyeket a másik oldalon. Vajon nem azzal az ismert történettel van-e dolgunk, amikor valaki kedvtelve és örömmel csá­bítja el, s biztatja válásra ellensége feleségét, de vágyai mindjárt lelohadnak, amint a válás után, a titkos érzéki találkák helyett egy sírva esdeklő, kevéssé vonzó nőt kel­lene elvennie és eltartania? A tegnapi rajongás mára kínos emlék, mintha a házsártos és gyűlölt férj azzal gúnyolná a csábítót: tessék, vidd, nézegesd te a lógó melleit, avítt hajcsavaróit, és hallgasd sirámait, hogy nincs elég konyha­pénze. A nyugati ábránd gyorsan elillan. Túl gyorsan és túl sokat kapott. A tegnapi érdemek - nemzeti öntudatra ébredés, harcos keresztényi érzések, idegen (elsősorban orosz-szovjet, de zsidó, lengyel, magyar stb.) gyűlölet, most inkább modernizációs hátrányok. Jó fegyverek voltak a válóperben, de azonnal feledni kellene őket az új életben. Csakhogy éppen ez nem megy. A Nyugat hatalmas politi­kai, katonai, pénzügyi és technológiai gépezetei lassú és automata típusú érzékelésekre és reakciókra képesek. Hogy a számos kelet-európai „mintha"-országból melyik kerül a gépezetek kitüntető figyelmének középpontjába, az történelmi szerencse dolga. „Mintha"-országok, „kvázi­piacgazdaságok", „maszk-demokráciák" ezek, amelyeket a Nyugat azért sem tud gazdaságilag és politikailag érzékel­ni, mert úgy tesznek, mintha azok volnának, akik nem. És vegyük figyelembe, hogy a nagyhatalmi automaták -legyenek azok kremlinológus elemzők, állami bürokraták, hírszerzők, pénzemberek, vállalatirányítók - a kelet-euró­pai történéseket részben géphibaként, részben minden számítással és jóslattal ellentétes, legvalószínűtlenebbül megvalósulhatóként észlelték. Amire azt állították, hogy nem történhet meg, megtörtént, így azután válaszreakció­ikat a rutin és a rögtönzés jellemzi. Akár kockadobással is dönthetnek, hisz még az ellenkezőjét sem tudták és tudják megjósolni a történteknek. Nem az a lényeges, hogy a nagyhatalmak - az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Né­metország (Európa) és Japán - bármikor beismerik-e, hogy kialakított forgatókönyveik, cselekvési programjaik, stra­tégiáik szinte sohasem jöttek be, hanem az, hogy mit fognak kezdeni automatáik csődjével. Addig is a nagyha­talmi befolyások összhatása, és a kicsik ellenőrizetlen, vagy túlellenőrzött, de mindenképpen kiszámíthatatlan moz­gása csak tovább növeli a véletlenek hólabdáját. Bizonyta­lanságok földjén élünk. Vakszerencse és semmi más. Kultúrák találkozása Az európai és a világgazdasági befogadás a század- és ezred­fordulón Európában nem egy technológiai szint elérésétől, nem a munkaerőnek egy technikához való hozzáférésétől, vagy éppen gazdasági és politikai megtörésétől függ. Ennél fontosabb, hogy milyen az adott gazdaságban a fogyasztói és a vállalkozói kultúra, milyen az összefüggés a megszerez­hető javak minősége, választéka, elérhetősége és a jövede­lemszerzés, megtakarítás módozatai között, milyen a mun­kaerő rugalmassága, környezethez való viszonya, milyen az igénye az állam védelmére - egyszóval milyen a népesség gazdasági kultúrája. Az európai gazdaságok fogyasztásve­zérelt gazdaságok, ahol a fogyasztói tömegkultúra hajtja előre a termelést és a szolgáltatásokat, s nem valami „terme­lés a termelésért", „termelés a következő nemzedékek, egy szebb jövő számára" logika. Ha pedig ez így van, akkor az európai gazdaságok és gazdagságok csak olyan gazdaságo­kat tudnak befogadni, amelyek rendelkeznek a fogyasztói tömegkultúra kellékeivel. Mi sem egyszerűbb ennél, mondhatnánk, hiszen a szovjet típusú társadalmak polgárai másra sem vágynak, mint a dúskáló fogyasztásra. Csakhogy a fogyasztói tömegkultúra éppen a javak sorbarendezé­sében, a minőségek összemérésében, az idővel, az infra­struktúrával való gazdálkodásban, a dolgok ésszerű, illetve tömegesen ésszerűnek látszó működtetésében áll, az élethelyzetek és szerepek felismerésében. A kelet-európai idővel, szaktudással, anyaggal és energiával pazarló gazda­ság, az infrastrukturális és környezeti javak lebecsülése és felélése, a társadalmi méretű cinkos munkamegvonás, az anyagi vágyak elérésének illékony álmokban vagy kicsinyes törvényszegésekben való megjelenése mind-mind ellenté­tes az európai gazdasági kultúrával. A magyar fejlődés a 60-as évek közepe óta lehetővé tette, hogy az állampolgárok százezrei ne csak megismerkedjenek az európai fogyasztói tömegkultúrával, hanem annak céljait is magukévá tegyék. Ami a legfontosabb, hogy nemcsak leszámoltak az aszketi­kus kommunizmus, sőt, mindenfajta aszketizmus illúziójá­val és ideológiájával - a despotizmusok hűséges segítő­társával-, hanem a fogyasztás érdekében növelték munka­ráfordításukat. A különböző szempontú lemondások, nem­zeti és szocialista elzárkózások helyébe fogyasztói vára­kozások és összehasonlítások léptek. A kelet-közép-euró­pai országokban fennáll annak a történelmi ciklusnak a veszélye, amely nemzeti és vallási alapokon tagadott piac és vállalkozás, államilag és egyházilag diktált aszkézis, idegengyűlölet, autarchia után oldódást, lazulást, hanyatló 4 LENGYEL LÁSZLÓ

Next