2000, 1990 (2.évfolyam) december

Lengyel László: Megjött a tél

2000­nisztérium és a gazdaságért szolgáló Pénzügyminisztérium. A gazdaság kormányzati befolyásolására a Pénzügyminisz­térium magába olvasztotta az Országos Tervhivatalt és az Árhivatalt, a pénzügyminiszter a Gazdasági Kabinet elnö­ke. A szociális állam befolyásolásának másik két centruma a munkanélküliség, az átképzés, az érdekegyeztetés meg­oldására kialakított Munkaügyi Minisztérium, és a szociális háló szövését vállaló Népjóléti Minisztérium. Kormányzati koordinálás. A minisztériumok által elkészí­tett előterjesztéseket egyezteti és véleményezi a Gazdasági Kabinet, előterjeszti a Minisztertanács ülésére, amely határoz. A pártok közötti egyeztetés a miniszterelnök és a frakcióelnökök dolga. A szakértők megőrzése és bevonása. A kormányban nem lehet korábbi MSZMP-tag, de a miniszter és a politikai államtitkár után következő közigazgatási államtitkár eseté­ben csak a szakértelem számít." Az apparátusokban meg kell tartani a régi szakértőket, és meg kell nyugtatni őket, hogy munkájukra hosszú távon is szükség van. A koncepció megvalósulása Az erős politikai kormány helyett egy kapkodó és csapkodó kormány alakult ki, amely nem tudott a politika és a gaz­daság középponti kérdéseire programot alkotni, a folyama­tokat érdemben befolyásolni, a konfliktusokat kezelni. Az erős kormányfő megvalósult. Bár az MDF országos gyűlé­sén felmerült, hogy a kormányfő helyébe vagy mellé elnö­köt válasszanak, de végül erre nem került sor." A kor­mányfő a legfontosabb minisztériumokba saját embereit választhatta ki, cserébe kevésbé fontos minisztériumok esetében engedményt tett a koalíció pártjainak.*" A Mi­niszterelnöki Hivatal az első két hónapban szinte kizárólag egyedül mozgatta a gazdasági átalakítási munkálatokat A miniszterelnöknek a kívántnál is nagyobb hatalma, hatásköre alakult ki, az ügyek jelentős része „föltolakodott" miniszterelnöki szintre. Az új kormányzati apparátusok alig tudtak kialakulni. A koncepcióban meghatározott súlypontok nem jöttek létre, a Belügyminisztérium nem vált a közigazgatási reform irányítójává, a Pénzügyminisz­térium nem tölti be sem a gazdasági csúcsminisztérium, sem a költségvetési minisztérium szerepét, a Munkaügyi és a Népjóléti Minisztériumok még program szerint sem tudták összehangolni működésüket a gazdasági csúcson. A Pénzügyminisztérium belső szervezeti felépítése még zavaros és tisztázatlan. A kormányzati koordinálás nem tudott létrejönni. Kez­detben nem működött a minisztériumok közötti egyezte­tés, majd a Gazdasági Kabinetben kellett a minisztereket az adminisztratív államtitkárokkal helyettesíteni, hogy valóban történjen előkészítés. A minisztériumok közötti hatáskörök tisztázatlanok. A parlamenti frakciók és a minisztériumok között az együttműködés zavaros. A törvé­nyek előkészítése rohammunkában, sokszor végiggondo­latlanul történik. Miért nem vált be a kormányfői koncepció? A koncepció helytelen, a végrehajtás rosszul sikerült, vagy egyszerűen még meg kell érnie? A koncepció alapja egy történelmi-al­kotmányos felfogás, amely a hatalmi ágak klasszikus meg­osztásán, a súlyok-ellensúlyok rendszerén, a magyar jog-és alkotmányfejlődés százötven éves történetének megíté­lésén alapszik. Az államot, a kormányzatot közigazgató és közszolgáltató államként fogja fel, amelynek a gazdaságban nincs igazán aktív szerepe. Ez az államfelfogás ellentétes mind a hatalomgyakorlás racionalitásaira, a politikai és gazdasági erőviszonyokra alapított politikai intervencio­nista államelképzelésekkel, mind a jóléti állam koncepció­jával. És nincs köze a kádári pragmatikus, alkudozó-érdek­egyeztető kormányzati „elmélethez" és gyakorlathoz sem. Csakhogy a legalista, történelmi modellen alapuló állam­építés nem vihető be a magyar - a kelet-közép-európai -gyakorlatba anélkül, hogy le ne küzdjük az alkudozó­érdekegyeztető (már-már korporatív-korrupt) kádári ál­lamgépezet erőcsoportjait és közigazgatási, gazdaságpoliti­kai technikáit, illetve a politikai in­tervencionista állam megteremtésének kihívásait. Az Antall-koncepció mögött nem állnak társadalmi erőcsoportok, és nincs mögötte szakértői elit. Másrészt, a késő Kádár-kor állama elveszí­tette beavatkozási lehetőségeinek nagy részét. Az Antall­kormány olyan közigazgatási és gazdaságirányítási helyze­tet örökölt, amikor a törvényes lehetőségek alapj­án a kor­mányzat mozgástere a gazdasági szereplőkkel szemben kicsi, beavatkozni, hatni csak a politikai kampányok tech­nikáival tud. Az államigazgatás erejének biztosítékai meg­roppantak. Nincs központi terv, a központi költségvetés bevételi oldala törvényekkel van megkötve, minden to­vábbi bevétel kivételes szabályokat igényel, a közvetlenül államigazgatási kézben lévő tulajdon aránya a nemzeti vagyon negyede, a vállalati tanácsoknál és az önkormányzó vállalatoknál, valamint a szövetkezeteknél csak közvetett beavatkozásra képes, az árak, a bérek, az import jelentős részben liberalizáltak." A Kádár-rendszer nem egy erős, központosított államot és kormányzatot hagyott hátra, hanem egy gyenge, a gazdasági és politikai erőcsoportok­nak kiszolgáltatott államot, amely egyik vagy másik erőcso­port, oligarchia érdekében avatkozik be. A késő­ Kádár­korban, illetve a másfél-két éves átmenetben megindult nemcsak a nemzeti vagyon, de az ezzel összefüggő hatal­mak újraelosztása is. A kormányzat a nagyvállalati spontán privatizáció, a magántulajdonosi élénkülés következtében . Felelős minisztériumi nyilatkozatnak a miniszter és a politikai államtitkár nyilatkozata számít. ** Az MDF radikális szárnya, a „Lakiteleki Alapító Atyák" túlságosan nagy fordulatnak tekintették Antall kormányát és koncepcióját. *** A miniszterelnök választotta ki a belügy, külügy, pénzügy, NGKM, iparügy minisztereit, de kompromisszumot kötött a művelődési, a munkaügyi tárcák vezetői tekintetében, illetve a tárca nélküli minisztereknél. ***« Matolcsy György gazdaságpolitikai csapata fogalmazta a kormány gyorsprogramját, készítette elő a nemzetközi tárgyalások feltételeit, irányította a privatizációs munkákat. • MEGJÖTT A TÉL * A központi államigazgatás csak az államigazgatási irányítás alatt álló vállalatokra, a helyhatóságokhoz nem tartozó költségvetési intézményekre, az állami gazdasági és tsz-ben lévő állami földekre (a nemzeti földvagyon kb. egynegyedére) hozhat közvetlen dönté­seket.

Next