2000, 1991 (3.évfolyam) március
Lukácsy Sándor: A nemzeti bajusz
2000 szi a történelem megértését. Ez az egyik következmény. Mert bár az kézenfekvő e szerzők számára, hogy a kapitalizmus nevű lény keletkezését össztörténetileg magyarázzák, mégis, további életét, működését és halálát már elválasztják az össztörténelmi folyamattól. Szemükben a kapitalizmus, azóta, hogy megszületett, önálló létezést folytat. Azt már nem képesek meglátni, hogy a gazdasági élet, és így az iparosítás, állandóan és minden pillanatban csupán része a történelmi összfolyamatnak, amellyel szüntelen kölcsönhatásban áll, s hogy mindez, különböző módokon, a nemzetek összes többi életmegnyilvánulásával folyamatos érintkezésben van. A kapitalizmus „figurája", amint a korakapitalizmusból átmegy kései megnyilvánulásába, mint „deus ex machina" jelenik meg, melynek bevezetésével azonban a konkrét ökonómiai problémák csak látszólag oldódnak meg. Nyilvánvaló és lényegi történelmi összefüggések maradnak így figyelmen kívül: könnyen belátható, hogy a francia forradalom, a gyökeres külpolitikai változások, mindezt követőleg az államok belső átalakulása megváltoztatta Európa gazdasági szerkezetét is, hogy az I. világháború, a rákövetkező békekötések és forradalmak majd a II. világháború döntően meghatározta a következő kor gazdasági életét is. Aki azonban a kapitalizmusban a modern gazdaság megszemélyesített szubsztanciáját látja, és eme lény viselkedésére vezeti vissza a gazdasági történéseket, az vakon áll az ilyen össztörténelmi összefüggésekkel szemben, és könnyen arra a véleményre juthat,hogy a politikai események általában véve nem meghatározóak a gazdasági fejlődés lefolyása szempontjából, sőt, a kapitalizmus fejlődése, speciálisan tekintve, szinte teljesen független az utóbbi évszázadok nagy politikai forradalmaitól" (Lombart). Ily módon az egész vitát a „kapitalizmus válságáról" az össztörténeti szemlélet hiánya jellemezte. Csak a jelenkor össztörténelmi mozgásából, az államalakítások erőteljes folyamatából (amely az újkorral kezdődött és amely az utóbbi évtizedekben különleges formát öltött és minden életszférába behatolt), a nacionalizmus és más uralomra törő eszmék gyors kibontakozásából - csak mindezek együtteséből, a gazdasági folyamatokkal való kapcsolatokat figyelembe véve tehetjük érthetővé azt az átalakulást, mely mind a gazdasági rendszereket, mind a hétköznapi gazdasági életet áthatotta. Egyetemes történeti összefüggésben kell tehát föltenni a kérdést: mi módon vezetett az össztörténeti, szellemi, vallási, politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok összessége a gazdasági valóság ily mélyreható megváltozásához? Aki a „kapitalizmus" lényegére kérdez, és innen keresi a választ, annak már a kérdésfeltevése is történetietlen, fonák és túlságosan szűk. Még történetietlenebbül gondolkodik az, aki ezenkívül még e lény szükségszerű fejlődésének folyamatában is hisz. Másodszor: mivel a kapitalizmus fogalma a gazdasági rendszer felépítéséről sem mond semmi határozottat, nem is lehet alkalmas a gazdasági valóság megjelölésére. E fogalmat mindenki ama rendszer-elképzelésekkel tölti meg, melyek neki személy szerint is megfelelnek: így kerülhetnek egymás mellé az egész termelés anarchiájának vagy a versenygazdaságnak vagy a laissez faire-nek elképzelései, vagy az olyan ideák, mint a gazdasági élet leigázása monopolisztikus hatalmak által, vagy a gazdaság irányítása egy anonim erők uralta gazdaság-állam befolyásolása révén.Sőt ami még rosszabb: az ipari forradalom kezdete óta, tehát kb. 150 éve az emberiség viszonylag gyors egymásutánban a konkrét gazdasági rendszerek sokféle váltakozását és sajátos együttélését éli át. Ez olyan sokszínűség, amely össztörténeti szempontból is rendkívül fontos. A tudománynak az lett volna és ma is az a feladata, hogy ezt kutassa ki az alapokig menően. Ám a „kapitalizmus" szó elnyeli ezt a sokszínűséget. Hogy lehetne megértenünk pl. az európai-amerikai gazdasági rendszer mélyreható változásait 1920 óta, ha az erre vonatkozó kérdést egyszerűen mint a „kapitalizmus" krízisének kérdését tesszük föl? Tehát egy olyan fogalomét, amely nem is fejezi ki a modern gazdaság rendszerfelépítését. Miközben az elemzők a gazdasági folyamatok „lényegét" keresték, éppen valóságlátásukat hagyták veszendőbe menni. FORDÍTOTTA RATHMANN ZOLTÁN 56 WALTER EUCKEN