2000, 1991 (3.évfolyam) március

A. R. Mageddon: Rövid bevezetés a hekatombológiába

Rövid bevezetés a hekatombológiába A. R. MAGEDDON OH., DHEC., RSS., AC. LYNCEI A JL JL hekatombológia hazai évkönyveiben meg fognak emlékezni arról a pillanatról, amikor a 80-as évek végén egy Pécs és Budapest közötti vonatúton az Ordo Hecatombologorum magyar provinciájának eljövendő tagjai között először merült fel ama kérdés tudományos eldönthetésének igénye, hogy vajon Mao Ce-tung vagy J. V. Dzsugasvili tekinthető-e nagyobb tömeggyilkosnak. Csak a legfontosabb lehetőségeket említve: vajon az abszolút számok vagy a teljes népesség megsemmi­sítési arányszáma dönti el az első helyezést? Nyilvánvaló, hogy a probléma általánosítható, hiszen hasonló igény merülhet fel pl. a francia forradalom, a khmer­ uralom stb. eseteiben is. Nos, e pillanat tekinthető az új magyar hekatombológia megszületésének. Nem mintha a „nem tudják, de teszik" elve szerint a korábbi­­ naiv­­ tömegmészárlati időszakban a nemzeti hekatombológiának oka lett volna a szégyenkezésre. Augsburg, Muhi, Mohács világszínvonalú hekatombológiai eseményei méltán nyitották meg előt­tünk a művelt népek társaságát. Ennek kapcsán legyen szabad emlékeztetnünk az Egyesült Európai Hekatombológusoknak (Socié­té Européenne de la Hécatombologie, SEH) kultúránk markáns egységét kifejező jelmondatára: „Auschwitz is Európa". Az elméleti tömeggyilkosságtan azonban csak hazánkban számít új keletű - vagy talán inkább: újra felfedezett - tudomány­nak. Mint azt rövid tájékozódás is megmutatja, nemzetközi, sőt bizonyos kevéssé ismert hazai publikációk is bőven foglalkoztak már a hekatombológia kérdéseivel. Csak a tavalyi év magyar sajtóját tanulmányozva megállapítható, hogy égetően aktuális kérdés az, ki ölt és ki halt többet és jobban a közelebbi és távolabbi múltban, mikor és hol volt a magyarság legnagyobb temetője stb. Ez az időszerűség is indokolja, hogy közreadjuk A. R. Mageddon professzor, az Accademia dei Lyncei fővédnöke, az Ordo Hecatombologorum (OH) hecatombifex maximusa, a nagy hírű, nemzetközileg is ismert hekatombológus Esquisse sur la héca­tombologie, Paris, Garrette, 1990 (Bulletin du Musée Comisique 666.) rövid, de magiszteriális bevezetőjét, melyet módszeres jellegénél fogva haszonnal forgathat minden érdeklődő. Vajha ezzel a fontos kultúrmisszióval is szolgálhatnánk hazánk Európához való felzárkózását és honi közönségünk épülését! Lictori salutem. I. A hekatombológia tárgya és módszere occidere necesse est, vivere non est necesse C. Tombeius Magnus A hekatombológia avagy tömeggyilkosságtani vizsgálódá­sok tárgya a hekatombák vagy tömeggyilkosságok elméle­te. A hekatombológiát logikailag megelőzik a reflexió ala­nyául szolgáló hekatombák. Valóban, mint azt a 11. fejezet­ben látni fogjuk, a naiv hekatombológia (vagy hekatombá­szat) őskorba nyúló történetét­ csak a fejlett civilizációk teszik reflexió tárgyává. Az elméleti hekatombológia és a praktikus tömegmészár­lat fogalmi megkülönböztetése alapvető szemantikai problé­ma.­ Ennek egyik oka, hogy sajnos az alkalmazott vagy prak­tikus hekatombológia sok jeles művelőjének nem jutott ide­je tapasztalatai általánosítására. Módszerességük azonban nem hagy kétséget elméleti felkészültségüket illetően. A terminus eredetileg, mint pl. Homérosznál, még az ún. „száz ököráldozatot" jelentette, de korán adatolható metaforikus használata is. Menandrosz szerint például a képzetlen hadvezér hekatombaként áldozza saját katonáit az ellenségnek.­ Ez utóbbi példa egyúttal a hekatombológia egyik alap­vető distinkcióját is bevezeti, ti. hogy a hekatombológiá­nak meg kell különböztetnie a hecatomba hecatombatát (el­szenvedett hekatomba) a hecatomba hecatombanstól (tevé­keny vagy alkotó hekatomba).­ A hekatombológia továbbá hagyományosan különbsé­get tesz naturális, spontán és indukált (kreatív) hekatom­bák között. Naturális hekatombának tekintjük a termé­szeti erő által előidézett tömeghalált (földrengés, pestis, árvíz, spanyolnátha, szökőár, AIDS). Spontánnak tekint­hető az a tömeghalál, ami más irányú emberi tevékenysé­gek kísérőjelenségeként valósul meg .Nagy Sándor, Ti­mur Lenk, Napóleon piacszerző (marketing) vállalkozá­sai, csernobili kísérletezgetés stb.). Végül a kreatív heka­tombológia azon masszív homicidiumokkal foglalkozik, amelyeknél a végrehajtást szilárd elméleti alapvetés előz­te meg (J. V. Dzsugasvili, A. Schicklgruber, Pol Pot, folyt. köv.)" Hangsúlyoznunk szükséges, hogy a fenti feloszlásban szó sincs a történeti deterministák által követelt „termé­szetes sorrendről". Mexikóban például spontán emberir­tászat (bányamunka, feketehimlő) követte a konkvisztá­delsammler az Eigenart des Hekatombologischen c. nagyhatású munkájá­nak történeti fejezeteiben. (Leipzig, Völkerschlacht Verlag, 1960.)­­ A már Arisztotelésznél is megtalálható extinkciót a nagysko­lasztika fejlesztette tovább (Necans Magnus, Anon. Vatic. Cod. Vat. Lat. 555). 5 Vö. M. Heidoegger, Vorgängige Vorbereitung zu einer einstigen Wiederholung der anfänglichen Vorbereitung. (Erste Hälfte). Neske, 32. Umlag, 1980.­ ­ Vö. „Mert mélységesen mély a hekatombák kútja, és a beléve­szettek száma légió." Joseph Brothers, Thomas, the Man. An essay on prehistoric extermination processes. American Journal of He­cat., VI (1966), p. 666. 1 B. A. Tukhan, Einführung in die Massenmordkunde. Ubersetzt von H. Leichnahm. Miscellanea Hecatombologica, IX. Dord­recht, 1966.­­ E metafora kialakulását spekulatív alapokon vizsgálja G. von Schä- 57 A. R. MAGEDDON

Next