2000, 1992 (4.évfolyam) június
Lengyel László: Berendezkedés
fel a harcot az ellenzékkel. Második korszakában - 1991 őszén - már szó sincs programokról, hanem sokkal inkább intézkedésekről, szervezeti átalakításokról és személycserékről. A törvényhozási hajsza mögött pedig megjelenik a rendeleti és leiratos szabályozás. Végül, a kormány meghatározta azoknak a vállalatoknak és pénzintézeteknek a körét, amelyek kizárólagos, vagy többségi állami tulajdona révén befolyást tud gyakorolni a gazdaság egészére, az itt kialakított megegyezéses árakon, béreken, vámokon, és az e körből származó tőkeerőn keresztül.4 b) erős kormányfő, a kétfejű kormány egyik fejének elsorvasztása 1991 tavaszán a miniszterelnök megszervezteti saját információs rendszerét, személyes hatalmának visszaépítésére felhasználja a személyi nyilvántartások, megfigyelések, elemzések belügyi, nemzetbiztonsági és miniszterelnökségi rendszerét. Megvonja a pénzügyminiszter hatásköreit, belenyúl kapcsolati rendszerébe. c) kormányzati támadások a nemzeti intézmények és az érdekképviseletek ellen Részben az augusztusi moszkvai puccs, részben az őszre megjósolt társadalmi összeütközések hatására a kormány és pártjai összehangolt ideológiai és közigazgatói kampányt kezdtek a szakszervezetek, a köztársasági elnök, a Magyar Televízió és Rádió, a Magyar Nemzeti Bank, illetve a bíróságok ellen. A kormány egyrészt feltételezi, hogy egy baloldali-liberális összeesküvés fenyegeti, amely az ellenzéki pártoktól a fent nevezett intézményekig húzódik, másrészt kellően erősnek érzi magát a nemzeti intézmények korlátozására. d) Visszatérés a költségvetési és az áralkukhoz, a status quóra orientált politikához. A kormány nem változtatott a társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatás finanszírozási rendszerein, a gazdaságpolitikai vitákat visszatérítette a költségvetési keretek fölötti hagyományos alkudozások medrébe.• Megvalósulás és akadályok Az Antall-berendezkedés megvalósulásának első eredményei egyben ennek a berendezkedésnek a korlátait is mutatják. aa) A miniszterelnök és a kormány berendezkedtek arra, hogy berendezkedhetnek. A kormányzati filozófia a rendszerváltás mellé, sőt elé, a mi voltunk, mi vagyunk és mi leszünk hatalmi tételét állítja. A koalíció nem átmeneti, hanem végleges. Mindenki megnyerhető, vagy megfegyelmezhető - ezt igyekszik az új kormányzati filozófia sugallni. Ám ne szeressenek, de féljenek és kövessenek. A miniszterelnök és kormánya hangsúlyozzák, hogy csak nekik vannak érvényes kapcsolataik Nyugatra és Keletre, csak ők nyertek felhatalmazást az átmenet végrehajtására. Ők a biztonság biztosítéka. És Kelet-Európában a biztonság a legfontosabb. A miniszterelnök taktikai fegyvere: a társadalom-és gazdaságfilozófiák helyett a kapcsolatok, az ideológiák helyett a nyers hatalom számít. A kormány felhagyott korábbi álláspontjával, amely a privatizáció, a magángazdaság és az államgazdaság közötti újraelosztásban a kívülálló akadályozó, a morális vagy ideológiai felháborodó szerepét jelentette. A kormány immár beilleszkedik az újraelosztásba és a privatizációba. Tisztviselői már nem a központi állam erősítésére, egy etatista végcél elérésére szövetkeznek, hanem az újraelosztásban való részesedésre. A konszolidációs status quo szemlélet jóváhagyja, tűri, hogy nyílt vagy burkolt osztozkodás kezdődött az állami tisztviselők, a kormánypárti képviselők és a vállalati igazgatók, a vállalkozók, a bankelnökök, az önkormányzati vezetők között a hatalom és a tulajdon felett.( Az osztozkodás tatlanok lennének.) És vannak olyan területek, ahol a törvényes szabályozást pótolják a hatósági leiratok.Így szabályoz hétről-hétre az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa a privatizációs ügyekben, így vesz államigazgatási felügyelet alá állami gazdaságokat a Földművelési Minisztérium és rendeli el kényszerátalakításukat, így határoz a kormány, a Gazdasági Kabinet és ki tudja melyik gazdasági hatóság a kereskedelmi bankok privatizációjáról.) A kormány az állami tulajdon körén belül tartotta a nemzeti vagyon 30-35%-át képező, főként alapanyag- és energiaszektorokat, amelyeknek ár- és bérmeghatározó szerepük van az iparban. A második Antall-kormány még márciusban, a Kupa program kidolgozásának idején, alakított ki kényszermegállapodást az uránbányászat fenntartására, majd elhúzódó vitában, két menetben került sor a kormány, a szénbányászat legnagyobb hitelezője, a Budapest Bank, a Magyar Villamos Művek és a Bányászati Szakszervezet közötti kényszerkartellre, a hazai szén felvásárlására. Sor került az olajipar államosítására. És ma egyetlen nagy nyersanyagtermelő vagy állami kereskedelmi bank képes arra, hogy a kormányfő felszólítására bármilyen kormányzati politikai célt pénzeljen, legyen az egy kormánypárti lap, televíziós csatorna vagy választási kampány. Ezzel párhuzamosan működnek a kádergyárak, ahonnan a vezető tisztségviselőket választják, így például az EGI és az Olajterv. Nem változtatott a költségvetés kiadási szerkezetén, továbbra is hagyta, hogy a költségvetési szervezetek vállalkozzanak a költségvetési pénzekkel, másrészt, a költségvetési átcsoportosításról a költségvetés 10%-áig engedett vitát a parlamentben. Jellegzetes konszolidációs ideológiáról van szó. Antall József világossá tette, hogy aki nincs ellenünk, velünk van, vagyis aki nincs az ellenzékkel, nem függetlenkedik, nem politizál, az állást, rangot kaphat és tarthat meg, tekintet nélkül a múltjára. Nem kell kereszténynek és nemzetinek lenni, csak kormányhűnek. Sőt nem kell a mindenkori kormányálláspontot és a kormányzókat szeretni, éljenezni, elegendő, ha a nyilvánosság előtt nem nyilvánítunk róluk véleményt. Az élet menete az államgazdaságban a kormányhoz való lojális viszonytól függ. Ha állami gazdasági vezérigazgató, bankelnök, kórház- vagy iskolaigazgató, főszerkesztő, állami főtisztviselő akarsz lenni, vagy ha meg akarod tartani az igazgatói, tanári, orvosi, tisztviselői, újságírói, kutatói állásodat, szeretnél fizetésemelést, szervezetednek költségvetési pénzt, el akarod intézni vállalatod, bankod privatizálását, kedvezően értelmeztetni egy jogszabályt, akkor várakozz a miniszteri előszobákban, reménykedj az államtitkári telefonokban, és szó nélkül tűrd el, hogy a melletted lévőt kirúgják. És az ügyek sürgőssége miatt az nem ad reményt, hogy két-három év múlva már egy másik kormány lesz. Az első Antall-kormány alapeszméje erős államot tételezett fel, amely saját tulajdonát privatizálja. Amikor ez az eszme ütközött a valósággal, kapkodás és ellentétes irányú kampányok következtek. A második Antall-kormányban, részben Kupa Mihály, részben a helyzet hatására, már megérlelődött a felismerés, hogy ez egy gyenge állam, csak az van, amit elvesz, és elvenni minél előbb kell, hogy legyen mit. A kormányzati viselkedésben uralkodóvá vált a tulajdonossá válás, és a tulajdon felhasználása, amelynek nem az államhoz, az etatista ideológiához van köze, hanem a tisztviselői szerzéshez, és a hatalomnak a tulajdonon keresztüli gyakorlásához. A spontán magánprivatizáció a spontán közprivatizációval kereszteződik. Korábban a Németh-kormány köztisztviselői kértek és kaptak helyet az osztozkodásban, majd egy éves átmeneti bizonytalankodás után, az Antall-kormány tisztviselői és pártemberei használják ki helyzetüket. A kormányzati főtisztviselők javadalmazásuk mellett beülnek egy-két részvénytársasági igazgatóságba, felügyelő-bizottságba, jogszabályi értelmezésükkel, leiratos szabályozásukkal bel-és külföldi meglévő vagy leendő tulajdonosokat juttathatnak előnyhöz, vagy hozhatnak hátrányos helyzetbe. A kormány feloldotta a kettőnél több igazgatóságban, és az ötnél több felügyelőbizottságban való részvétel tilalmát, a többségi állami vagyonú részvénytársaságokba kötelező érvénnyel államigazgatási tisztviselőket ültet be az állam képviseletében, felmentést ad a képviselőknek a vállalatok igazgatótanácsában való részvétel alól stb. Másrészt megkezdődik a pártvállalatok, pártbankok gyűjtése. Itt nem egy erős állam felépítése folyik, hanem a kádári típusú oligarchikus rendszer visszaépítése. 4 LENGYEL LÁSZLÓ