2000, 1993 (5.évfolyam) július
Vekerdy Tamás: Klári emlékei
2000 (Csak az éjszakai lámpák égnek.) Pisilni mentem azzal a gondolattal, hogy talán lemegyek apámékhoz. Lent jártam, de bemenni nem mertem. Most megyek vissza a szobába és nézem a cipőket. A legtöbb ajtó előtt két pár cipő áll. Egy férfi mindnek arca van, néz, ez elegáns, fess, az kimerült, amaz alig pislog és egy magas sarkú (csak néhány lapos sarkú, többnyire nyelves trétőrcipő van), ez mind néma, egyforma, szeme sincs. A cipők Pista bácsira várnak, a londinerre, aki egy nagy kosárban majd összeszedi őket, fehér krétával a talpukra írja a szobaszámot, és reggelre kipucolja. (Istenien pucol; a cipő megfiatalodik, kívül feszesebb, belül puhább lesz; talán sámfán - s angol krémmel - pucolja.) Vajon egész éjjel pucol? Pista nem szedi össze az összes cipőt egyszerre; egyszerre annyit tesz a kosárba, hogy mind a talpán áll, a kosár fenekén. Ha kész, ezeket visszahozza - s újabb sort visz le. (Minden pucoláshoz nedves ronggyal törli ki a kosár fenekét.) Talán nem is csak a Pista pucolt? Biztos nem. És nem is mindig ő. De én azt hittem, körülöttünk mindig mindent ő csinál, hiába láttam legalább fél tucat londinert csak a régi szárnyon (s ezek a féltucatos csapatok váltották egymást), azt hittem ezek csak várakoznak, bőröndöket kapkodnak, üzeneteket visznek (telefonhoz hívnak), cigarettáért futnak és lézengenek. Megnézem a cipőmet. A mi ajtónk előtt az enyém áll és Zsókáé. (Már apámékét is megnéztem. A talpán már rajta volt a szám - tehát már visszahozták.) A mienkén is rajta van. Zsóka magas szárú cipője, tömpe kis sarokkal - ilyen nincs több. A cipő vörösesbarna, azóta se láttam olyan magas szárú cipőt, amelyiknek a szárai ilyen meredten, egyenesen álltak volna hordás után is, sőt sok hordás után. Szigorúan. A cipő állítólag amerikai. Zsóka Amerikában élő grazi nagybácsikájától kapta, több más holmival együtt. Pontosan a lábára illett. (Méretet küldött.) F E-egyszer - és ez már Zsóka halála után volt - anyám után is lementem éjjel. De akkor egészen felöltöztem. (Zsóka szerint helytelen éjjel pisilgetni, de ha már kell, akkor ott az éjjeli. Vagyis hogy a bilibe pisiljek. Zsóka éjjeliedénynek hívja a bilit. Anyám is azt szerette volna, ha bilibe pisilek, s nem megyek ki.) Anyám bezárt a szobába. Anyám szerint „egy ilyen nagy lány már nem félhet éjjel" (hatéves múltam, de még nem jártam iskolába). Próbáltam aludni, talán el is aludtam - anyám ágya fölött a lámpa égett aztán egyszerre csak felriadtam. Anyám még mindig nem volt ott! Hány óra lehet? Megnéztem az órámat - nemrégiben kaptam, apámtól, kicsi, szögletes aranyóra volt, nagyon szerettem (apámnak nagy óragyűjteménye volt), és egy-két hónapja már ki is tudtam olvasni - fél tizenkettő! Különös, feszült nyugtalanság fogott el. Hol lehet anyám? Meg kell néznem! Mit csinálhat most? Pont most - és pontosan mit csinál és hogyan -, ezt azonnal látnom kellene, azonnal meg kellene tudnom, azonnal jöjjön fel! Egy pillanat habozás nélkül felöltöztem - hiszen éjszaka van, bár, bár lent ilyenkor afféle estély - a gyöngyös ruhámba (az óvodai ünnepségek miatt, s már az iskolára készülve ilyen ruhám is volt), a pártát persze nem vettem föl, és... csöngettem! Kis szívdobogással csöngettem be a szobaasszonyt, életemben először.Jolika tudta, hogy anyám lent van, megbeszéltük, hogy ha valami kell, csöngethetek. - De nagyon szeretném, ha aludnál, és semmiért nem csöngetnél! - mondta anyám.) Szinte azonnal zörgött a kulcs. Jolika bejött, és csak nézett, döbbenten. 28 VEKERDY TAMÁS