2000, 1993 (5.évfolyam) november

Hankiss Elemér: Médiaháború

a jogvitánkban, közben pártja jobbszárnya is egyre inkább szorongathatta. Valószínűleg ilyen tényezők hatására ja­vaslatot tett a köztársasági elnöknek, hogy mentsen fel en­gem és rádióbeli kollégámat. Az országgyűlési bizottság újabb meghallgatásai után a köztársasági elnök elutasította a javaslatot. 1992 augusztus: Csurka István, az MDF alelnöke közzé­tette hírhedett pamfletjét, mitologikus látomást rajzolva föl benne a magyarság tragikus sorsáról, kisemmizettségé­ről, elárultatásáról, a belső és külső ellenségekről és a nem­zeti megújhodás nagyszerű lehetőségeiről. 1992 szeptember. Az őrület folytatódik: a szélsőségesek közül néhányan éhségsztrájkba fogtak, majd jobboldali csoportok tüntetéseket szerveztek a köztársasági elnök és a két médium elnöke ellen (körülbelül tizenötezren követel­ték a lemondásomat a Szabadság téren). Egy héttel később az ellentüntetésen vagy hatvanezren tiltakoztak e támadá­sok miatt, és foglaltak állást az emberi jogok és az alapvető demokratikus értékek mellett. 1992 szeptember, október. Elbocsátottam a híradó főszer­kesztőjét, aki a nacionalista és populista erők szócsöve lett; továbbá a legnagyobb külpolitikai magazin főszerkesztőjét, aki, jóllehet újságírói tehetsége vitathatatlan, 1989-től fogva a nacionalisták érinthetetlen hősévé vált. 1992 november, december. Megtorlásképpen a miniszter­elnök fegyelmi eljárást kezdeményezett ellenem, majd fel­függesztett az állásomból. Tiltakoztam, és kétségbe vontam a jogát, hogy ellenem eljárást indítson és felfüggesszen, hi­szen - értelmezésem szerint - nem ő volt (és nem is lehe­tett ő) a munkáltatóm. Az ilyen függőségi viszony törvény­ellenes volna, és veszélyeztetné a sajtószabadságot. E miatt a - szerintem - törvénysértő intézkedés miatt bepereltem a kormányt. Az első tárgyalás után az ügyet már kétszer el­napolták, legutóbb 1993 augusztusában. Fontos próbája lesz a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének, hogy a bírák, ha be tudom bizonyítani az igazamat (s efelől nincs kétségem), hoznak-e ítéletet a kormány ellen. 1992 december. Az 1993-as költségvetés vitájában a par­lamenti többség megszavazta, hogy a Magyar Rádió és Tele­vízió költségvetési tételeit 1993. január 1-jével kezdődően a Miniszterelnöki Hivatal költségvetéséhez sorolják át. 1992. december 27. A médiatörvény megbukott, nem fogadta el a képviselőház. 1993. január 6. Gombár Csabával együtt levélben for­dultunk a köztársasági elnökhöz, kérve, hogy mentsen fel bennünket az elnöki teendők ellátása alól. Az elnök egy­előre nem tett eleget a kérésünknek. 1993. március 6. A miniszterelnök szerint „lemondá­sunk" nyomán megszűntünk a két intézmény elnökének lenni. A köztársasági elnök viszont úgy véli, hogy nem mondtunk le, illetve ha mégis, ő nem fogadta el a lemon­dásunkat, tehát továbbra is elnöknek kell tekintenünk magunkat. Kinek higgyünk? Most abban a képtelen és né­miképp komikus helyzetben vagyunk, hogy egyszerre va­gyunk az elnöke is meg nem is a két intézménynek. Ami minket illet, boldogan távoznánk, s mennénk vissza a szakmánkba. De ez immár a politikusok játszmája. Kelet-európai képtelenségek zetéjében kereskedelmi adóra emlékeztet, ám érintetlenül megőrzi közösségi értékeit és hivatását. Jobboldali csoportok és a koalíciós pártok a legkülönfélébb vádakat hangoztatva elkezdik támadásaikat. Például azt állítják, hogy: a) „Kommercializáljuk" a Televíziót. A tények: Hozzá­láttunk kereskedelmi tevékenységeink gyors kibőví­téséhez. Létrehoztunk egy közös vállalatot a világ egyik legnagyobb médiaügynökségével, és egy év alatt megdupláztuk reklámbevételeinket. (Így lehe­tett túlélni a költségvetési támogatás megkurtítását, kormányzati ellenfeleink őszinte bánatára.) b) „Amerikanizáljuk" a nemzeti Televíziót. A tények: Műsorra tűztük a Dallast és néhány más amerikai so­rozatot. Ugyanakkor a hazai és európai készítésű mű­sorok aránya jóval magasabb maradt nálunk, mint az európai közszolgálati televíziók többségénél. c) Többet kapnak a sztárok, mint amennyi a miniszter­elnök fizetése. A tények: A sztárok valóban maga­sabb honoráriumot kaptak a miniszterelnöki fizetés­nél - akárcsak Nyugaton. Ezeréves tekintélyuralom után persze nehéz volt megérteni és megemészteni, hogy a király kevesebbet keres, mint az udvari vagy nem udvari bolond. d) A műsorvezetők, riporterek, műsorok elfogultak és túlságosan kritikusak a kormánnyal szemben. A té­nyek: Az 1990-es választások utáni első hónapok­ban ez részben igaz volt. 1991 első felére azonban már kiegyensúlyozottá vált az egész műsorszerkezet, bár fennmaradt még néhány kormánypárti, illetve ellenzéki beállítottságú műsor. e) Az intézmény átszervezésével leromboltuk a régi mű­helyeket, s ezáltal veszélybe sodortuk a magyar nem­zeti kulturális értékeket. A tények: Megszüntettük a régi intézmény mamutosztályait, és a helyükbe sok kicsi, rugalmas produkciós irodát hoztunk létre, ame­lyek versenyre kelhettek a két csatorna megrendelé­seiért. A tiltakozás elsősorban azoktól származott, akik elvesztették az előző rendszerből örökölt hivata­li hatalmukat, majd köpönyegükön fordítva naciona­lista, kormánypárti zászlók alatt hajóztak tovább, 1991 áprilisától. A miniszterelnök, feltehetőleg pártja jobbszárnyának nyomására, új személyeket javasolt a Rá­dió és a Televízió alelnökeinek (véleményem szerint azzal az egyre átlátszóbb szándékkal, hogy olyanokat ültessen vezető pozícióba, akiken keresztül a kormány befolyást gyakorolhat a két intézményre). A törekvés csaknem egy esztendőn át sikertelen maradt, 1991 májusától. A kormány szakértői előbányásztak egy 1974-es minisztertanácsi rendeletet, amelyben az akkori rezsim a kormány „felügyelete" alá rendelte a a Magyar Te­levíziót. A továbbiakban a miniszterelnök elsősorban ezt a - finoman szólva is anakronisztikus - rendeletet forgatta fegyverként a kibontakozó médiaháborúban. 1991 november. Új esti hírműsort indítottam be, hogy kiegyensúlyozzam az egyetlen meglévő híradó erősödő jobbra tolódását. A decemberi költségvetési vitában bün­tetésképpen szinte minden támogatást megvont tőlünk az Országgyűlés. 1992. március 1. A miniszterelnöknek végül sikerült ki­erőszakolnia a rádiós és tévés alelnök kinevezését. 1992. március 3. Alelnökömet felfüggesztettem az állá­sából. Az eset hosszú és szenvedélyes jogi vitához vezetett a miniszterelnök és köztem. (Erre még visszatérek.) 1992 május, június. A miniszterelnök nem tudott győzni 12 HANKISS ELEMÉR Kelet-Európa képtelenségeinek még Kafka, Broch, Capek és Mrozek nélkül is hosszú és dicsőséges története van. A K. u. K. képtelenségeit követték a húszas és harmincas évek magyar, cseh-szlovák és lengyel nemzeti abszurditásai.

Next