2000, 1993 (5.évfolyam) november
Hankiss Elemér: Médiaháború
a jogvitánkban, közben pártja jobbszárnya is egyre inkább szorongathatta. Valószínűleg ilyen tényezők hatására javaslatot tett a köztársasági elnöknek, hogy mentsen fel engem és rádióbeli kollégámat. Az országgyűlési bizottság újabb meghallgatásai után a köztársasági elnök elutasította a javaslatot. 1992 augusztus: Csurka István, az MDF alelnöke közzétette hírhedett pamfletjét, mitologikus látomást rajzolva föl benne a magyarság tragikus sorsáról, kisemmizettségéről, elárultatásáról, a belső és külső ellenségekről és a nemzeti megújhodás nagyszerű lehetőségeiről. 1992 szeptember. Az őrület folytatódik: a szélsőségesek közül néhányan éhségsztrájkba fogtak, majd jobboldali csoportok tüntetéseket szerveztek a köztársasági elnök és a két médium elnöke ellen (körülbelül tizenötezren követelték a lemondásomat a Szabadság téren). Egy héttel később az ellentüntetésen vagy hatvanezren tiltakoztak e támadások miatt, és foglaltak állást az emberi jogok és az alapvető demokratikus értékek mellett. 1992 szeptember, október. Elbocsátottam a híradó főszerkesztőjét, aki a nacionalista és populista erők szócsöve lett; továbbá a legnagyobb külpolitikai magazin főszerkesztőjét, aki, jóllehet újságírói tehetsége vitathatatlan, 1989-től fogva a nacionalisták érinthetetlen hősévé vált. 1992 november, december. Megtorlásképpen a miniszterelnök fegyelmi eljárást kezdeményezett ellenem, majd felfüggesztett az állásomból. Tiltakoztam, és kétségbe vontam a jogát, hogy ellenem eljárást indítson és felfüggesszen, hiszen - értelmezésem szerint - nem ő volt (és nem is lehetett ő) a munkáltatóm. Az ilyen függőségi viszony törvényellenes volna, és veszélyeztetné a sajtószabadságot. E miatt a - szerintem - törvénysértő intézkedés miatt bepereltem a kormányt. Az első tárgyalás után az ügyet már kétszer elnapolták, legutóbb 1993 augusztusában. Fontos próbája lesz a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének, hogy a bírák, ha be tudom bizonyítani az igazamat (s efelől nincs kétségem), hoznak-e ítéletet a kormány ellen. 1992 december. Az 1993-as költségvetés vitájában a parlamenti többség megszavazta, hogy a Magyar Rádió és Televízió költségvetési tételeit 1993. január 1-jével kezdődően a Miniszterelnöki Hivatal költségvetéséhez sorolják át. 1992. december 27. A médiatörvény megbukott, nem fogadta el a képviselőház. 1993. január 6. Gombár Csabával együtt levélben fordultunk a köztársasági elnökhöz, kérve, hogy mentsen fel bennünket az elnöki teendők ellátása alól. Az elnök egyelőre nem tett eleget a kérésünknek. 1993. március 6. A miniszterelnök szerint „lemondásunk" nyomán megszűntünk a két intézmény elnökének lenni. A köztársasági elnök viszont úgy véli, hogy nem mondtunk le, illetve ha mégis, ő nem fogadta el a lemondásunkat, tehát továbbra is elnöknek kell tekintenünk magunkat. Kinek higgyünk? Most abban a képtelen és némiképp komikus helyzetben vagyunk, hogy egyszerre vagyunk az elnöke is meg nem is a két intézménynek. Ami minket illet, boldogan távoznánk, s mennénk vissza a szakmánkba. De ez immár a politikusok játszmája. Kelet-európai képtelenségek zetéjében kereskedelmi adóra emlékeztet, ám érintetlenül megőrzi közösségi értékeit és hivatását. Jobboldali csoportok és a koalíciós pártok a legkülönfélébb vádakat hangoztatva elkezdik támadásaikat. Például azt állítják, hogy: a) „Kommercializáljuk" a Televíziót. A tények: Hozzáláttunk kereskedelmi tevékenységeink gyors kibővítéséhez. Létrehoztunk egy közös vállalatot a világ egyik legnagyobb médiaügynökségével, és egy év alatt megdupláztuk reklámbevételeinket. (Így lehetett túlélni a költségvetési támogatás megkurtítását, kormányzati ellenfeleink őszinte bánatára.) b) „Amerikanizáljuk" a nemzeti Televíziót. A tények: Műsorra tűztük a Dallast és néhány más amerikai sorozatot. Ugyanakkor a hazai és európai készítésű műsorok aránya jóval magasabb maradt nálunk, mint az európai közszolgálati televíziók többségénél. c) Többet kapnak a sztárok, mint amennyi a miniszterelnök fizetése. A tények: A sztárok valóban magasabb honoráriumot kaptak a miniszterelnöki fizetésnél - akárcsak Nyugaton. Ezeréves tekintélyuralom után persze nehéz volt megérteni és megemészteni, hogy a király kevesebbet keres, mint az udvari vagy nem udvari bolond. d) A műsorvezetők, riporterek, műsorok elfogultak és túlságosan kritikusak a kormánnyal szemben. A tények: Az 1990-es választások utáni első hónapokban ez részben igaz volt. 1991 első felére azonban már kiegyensúlyozottá vált az egész műsorszerkezet, bár fennmaradt még néhány kormánypárti, illetve ellenzéki beállítottságú műsor. e) Az intézmény átszervezésével leromboltuk a régi műhelyeket, s ezáltal veszélybe sodortuk a magyar nemzeti kulturális értékeket. A tények: Megszüntettük a régi intézmény mamutosztályait, és a helyükbe sok kicsi, rugalmas produkciós irodát hoztunk létre, amelyek versenyre kelhettek a két csatorna megrendeléseiért. A tiltakozás elsősorban azoktól származott, akik elvesztették az előző rendszerből örökölt hivatali hatalmukat, majd köpönyegükön fordítva nacionalista, kormánypárti zászlók alatt hajóztak tovább, 1991 áprilisától. A miniszterelnök, feltehetőleg pártja jobbszárnyának nyomására, új személyeket javasolt a Rádió és a Televízió alelnökeinek (véleményem szerint azzal az egyre átlátszóbb szándékkal, hogy olyanokat ültessen vezető pozícióba, akiken keresztül a kormány befolyást gyakorolhat a két intézményre). A törekvés csaknem egy esztendőn át sikertelen maradt, 1991 májusától. A kormány szakértői előbányásztak egy 1974-es minisztertanácsi rendeletet, amelyben az akkori rezsim a kormány „felügyelete" alá rendelte a a Magyar Televíziót. A továbbiakban a miniszterelnök elsősorban ezt a - finoman szólva is anakronisztikus - rendeletet forgatta fegyverként a kibontakozó médiaháborúban. 1991 november. Új esti hírműsort indítottam be, hogy kiegyensúlyozzam az egyetlen meglévő híradó erősödő jobbra tolódását. A decemberi költségvetési vitában büntetésképpen szinte minden támogatást megvont tőlünk az Országgyűlés. 1992. március 1. A miniszterelnöknek végül sikerült kierőszakolnia a rádiós és tévés alelnök kinevezését. 1992. március 3. Alelnökömet felfüggesztettem az állásából. Az eset hosszú és szenvedélyes jogi vitához vezetett a miniszterelnök és köztem. (Erre még visszatérek.) 1992 május, június. A miniszterelnök nem tudott győzni 12 HANKISS ELEMÉR Kelet-Európa képtelenségeinek még Kafka, Broch, Capek és Mrozek nélkül is hosszú és dicsőséges története van. A K. u. K. képtelenségeit követték a húszas és harmincas évek magyar, cseh-szlovák és lengyel nemzeti abszurditásai.