2000, 1994 (6.évfolyam) február

Ezredévi beszélgetés Hankiss Elemér szociológussal

Ezredvégi beszélgetés Hankiss Elemér szociológussal A L­ALz IRODALOMTUDOMÁNY­TÓL A SZOCIOLÓGIÁN ÁT A TÉVÉIGAZGATÁSIG TER­JEDŐ TÁGAS TERÜLETEN TEVÉKENYKEDTÉL. MIVEL FOGLALKOZOL EZ IDŐ TÁJT? Egy könyvön dolgozom, amelynek a munkacíme nagyon fellengzősnek hat, de maga a tárgy sokkal konkrétabb és precízebb: a szabadság mint sokk. A könyv arról szól, hogy a modern társadalmakban milyen erők és hogyan generál­nak szabadságot, és hogyan rombolják a szabadságot - ez a könyv témája. A szabadságnak nagyon sok megjelenési formája, rengeteg forrása és akadálya van. A szabadságot korlátozhatják akár metafizikai erők is. Hosszú ideig úgy hitték, hogy a fizikai léten túli erők, legyen az isten, sors, fátum, vagy az ideák világának az emberektől független rendszere, részben vagy egészében meghatározzák az emberi létet. Tehát elvileg a metafizikai világ is korlátja lehet az emberi szabadságnak. Másfelől kimutatható, hogy minden olyan tényező, amely a szabadságot korlátozza, egyben sza­badságforrás is lehet. Elképzelhető olyan isten vagy az ide­áknak olyan rendszere, amely az emberek szabadságának érdekében dolgozik. Ez másik szintje a szabadság korlátjá­nak és forrásának. Lehet, hogy van történelmi szükségsze­rűség. Feltételezhető, hogy vannak a történelemnek olyan elágazáspontjai, ahol egy társadalom különböző pályák kö­zött dönthet. Továbbmenve, az emberi személyiség saját története is behatárolja szabadságlehetőségeit. Nemcsak abban, hogy a családjának és nevelésének története beha­tárolja választási lehetőségeit, hanem ezen túlmenően minden szabad döntésüket. Az pedig, ahogy most döntök, bizonyos szempontból meghatározza további cselekedetei­met. Minden döntés nyitja és zárja is az ember lehetősége­it. Nagyon izgalmas játéknak vagyunk a szereplői, azon kell lennünk, hogy döntéseink inkább tágítsák későbbi vá­lasztási lehetőségeink körét, semmint hogy szűkítsék. A TÁRSADALMI SZÖVEDÉK EGYRE SŰRŰBBNEK ÉS ÖSSZETETTEBBNEK TŰNIK. MILYENEK MA SZABADSÁ­GUNK FELTÉTELEI? A társadalom meghatározza, hogy milyen térben él­hetsz, cselekedhetsz, gondolkodhatsz, érezhetsz, mert az ér­zelmeket is meghatározza a társadalom. Ezzel szemben is ál­landó szabadságharcot kell vívni. A posztmodern gondol­kodásnak is az az egyik alaptétele, hogy a társadalom állan­dóan ránk zárul, így folyton szabadságharcot kell vívni a ránk záruló társadalommal. Az emberi személyiség szintén forrása a szabadságnak, ugyanakkor rendkívül erős korlátja is. Korábban voltak, akik azt mondták, hogy az ösztönök határozzák meg az em­bert, és nincs tovább. Vannak, akik azt mondják, hogy a világ teljesen kauzális, tehát ok-okozatilag teljesen meg van határozva, így nincsen lehetőség a szabad döntésekre. Egy évezreden keresztül folyt a vita a szabad akarat létéről vagy nemlétéről; hogy tudunk-e dönteni szabadon, vagy minden meg van határozva előre; hogy az emberi személyi­ség bugyrai és ismeretlen mélységei hogyan határozzák meg létünket. Ez lehet egy hagyományosabb ösztönelmélet, le­het egy modernebb freudista elmélet, amely azt mondja, hogy a tudatalattiba bekerült komplexusok meghatározzák cselekedeteinket. Tehát az emberi személyiség önmagában és kellőképpen át nem tekinthető módon forrása és korlát­ja a szabadságnak. Ezért, éppúgy mint a társadalom eseté­ben, nap mint nap elengedhetetlen az önismeretre való tö­rekvés. A bennünk működő erők ismerete és kezelése na­gyon fontos eleme ennek a szabadságharcnak. A KÖZELMÚLT VÁLTOZÁSAI NYOMÁN MILYENNEK LÁTOD A KÖRÖS-KÖRÜL NYÍLÓ KILÁTÁSOKAT? TÉNY­LEG EGY KORFORDULÓ KÖRVONALAZÓDIK? A jelen önmagát mindig nehezen látja. Richard Rorty mondta nemrég egy előadásában, hogy a természettudósok tulajdonképpen nem tudják, hogy mit látnak a valóságban; utólag mindig a tudományfilozófusok magyarázzák meg, hogy milyen is az a világkép, amelyet az egyes tudományok géniuszai feltárnak. A világban most nagy korszakváltás folyik. Nemcsak a természettudományokban vagy a társa­dalomtudományokban, hanem egyáltalán a mindennapok­ban. Ezt az átalakulást embermilliók minden bizonnyal válságként fogják megélni. Vannak, akik azt mondják, még Nyugaton is, hogy túl sok a bevándorló, és erősek a job­boldali tendenciák, de ha ezt megoldjuk, minden rendben lesz. Ezek nagyon felületes vélemények. Sokkal mélyebb válság körvonalai rajzolódnak ki az egész nyugati kultúrá­ban. A válság egyik kiváltó oka a Szovjetunió összeomlása. Az derült ki utólag, hogy a nyugati demokráciák számára rendkívül fontos volt az ellenség léte. Ideológiájuknak lé­nyegi része volt az, hogy van egy ellenség, amelyet le kell győzni, vagy legalábbis kordában kell tartani. Ez nagyon fontos ösztönzője volt temérdek dolognak. Egyrészt annak, hogy megerősítették demokratikus intézményeiket azért, hogy joggal és eredményesen küzdhessenek egy parancs­uralmi rendszerrel, egy világhatalmi ideológiával szemben. Másrészt kiépítették a jóléti állam intézményeit. Ha nincs Szovjetunió, akkor a nyugat-európai jóléti modell sokkal lassabban és kevésbé fejlődött volna ki. A Nyugatnak meg kellett próbálni a demokratikus kere­tek között egy olyan társadalmat létrehozni, amelyet az em­berek túlnyomó többsége mint többé-kevésbé igazságosat fogad el. Ezért kellett létrehozni azokat a jóléti intézmények A beszélgetést a TV1 Fríz Produkciós Iroda rögzítette; producer: Kopper Judit. 3 HANKISS ELEMÉR

Next