2000, 1995 (7.évfolyam) március
Voigt Vilmos: A modern himnuszok
2000 1843 május 20-án érkezett Berlinbe két finnországi egyetemista, Abraham Herman August Kellgren és barátja, Robert Tengström. Csakhamar megismerkednek az ott tanuló magyarokkal is, és nyilván ők mutatták meg nekik a Szózat szövegét, talán a német fordítással együtt. 1843 októberében tér vissza a két barát Helsinkibe (pontosabban Helsingforsba). 1844. június 11-én doktorálnak, az ehhez kapcsolódó ünnepségeken hazafias költemények hangoznak el. A vedégek között van a kor nagy költője, a svéd nyelven író Johan Ludvig Runeberg is. Kellgren az irodalmi folyóiratok szervezésében is vezető szerepet vállal. 1845. április 14-én a helsinki Morgenbladet újság hasábjain jelenik meg Ungersk Nationalsäng („Magyar nemzeti dal") címmel (csak H. K. aláírással) Vörösmarty Szózatának svéd nyelvű fordítása. Ugyanez napvilágot látott a Necken című költői almanach 1846-os évfolyamában is, amely azonban már 1845 karácsonyán az előfizetők asztalára került. 1846 tavaszán készíti Runeberg e költemény hatására is a maga hazafias versét Vort land („Hazánk ) címmel. A vers kéziratát többen ismerik, 1847-ben átadják megzenésítésre is. 1848-ban Runeberg költeményciklusának (Fänrik Stälssägner) nyitó darabjaként jelenik meg, ám ekkor már széles körben ismert volt, és például a finnországi nemzeti-függetlenségi mozgalom legnagyobbszabású diák-dalosünnepélyén, az 1848. május 13-án tartott Flóra-ünnepségen a Helsinki melletti Gumtäck/Kumpula mezőin ez volt a legfőbb esemény. Ekkor már Fredrik Pacius dallamára énekelték, vagyis a mai hivatalos finn himnusz mindkét része készen állt. Runeberg költeménye, a Värtland a mai finn állami himnusz. Hamar elkészült a vers finn nyelvű fordítása, ma ezek közül Paavo Cajander 1889-es finn szövegét használják a legtöbben. A két világháború között független Észtország himnusza a finn himnuszt követte. Pacius zenéjét átvették, a költő Johann Voldemar Janssen (1819-1890) Mu isamaa... („Hazám") költeménye a finn Maamme-laulu (vagyis a Várt land finn fordítása) gondolatvilágát követi. Ez először az 1869-es első nagy észt dalosünnepélyen hangzott fel. Ugyanezt követte a kis lív néphimnusza is. Természetesen ezekben Vörösmarty hatása már csak áttételes. Ma úgy látjuk, a Szózat fordítása csak egyik összetevője volt Runeberg költeménye létrehozásának, ám az a tény, hogy a finnekkel rokon magyaroknak már volt „nemzeti dala", amelyet 1845-ben finnországi svéd fordításban tettek közzé, éppen a „nemzeti dal" irányába befolyásolta Runeberg gondolatvilágát. Egyébként a Szózat heroikus múltszemléletének itt csak nyomai találhatók, a Várt land (és következményei) inkább a szegény, ám szép honi táj érzelmes megjelenítését adja. Természetesen a himnuszok mindig egymásra hasonlítanak, ezért néha ott is rokonságot tételezhetünk fel, ahol ez nem több egybecsengésnél. A magyar himnusz kezdetét gyakran dicsérik azért, hogy itt a legméltóbb első szóként az „Isten" szerepel. Ám a God save the King és a Bozse, carja hranyi! ugyanez, sőt az orosz cári himnusz ellentételeként az 1873-as nagy lett dalosünnepélyen megfogalmazott lett himnusz, Dievs sveti Latviju! („Isten, áldd meg Lettországot!") is így kezdődik. A magyar Szózat többé-kevésbé szabad cseh fordítása az 1860-as években olyannyira népszerű volt, hogy később túlzó magyarok egyenesen a Szózatnak a csehek által való eltulajdonítását emlegették. E név nélküli, forrás nélküli hazafias verset egyébként a lengyel hazafias dal, a Jeszcze Polska... („Nincs még veszve Lengyelország...") dallamára énekelték. A Jeszcze Polska... bonyolult keletkezéstörténetét itt nem részletezve megemlítjük, hogy közismert formájában 1797-ből ismerjük, amikor Napóleon itáliai hadjáratában a lengyel légió indulójaként bukkant fel. Otthon tiltják, ám ez is utal népszerűségére. Már a 19. század elején ez szolgál a pánszláv himnuszok mintaképéül. Ezek sorában első a cseh Hej Slované, jeste nak slovanská see zije! („Fél szlávok, és még a mi szláv nyelvünk!"), amely elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia szláv népei körében terjedt. 1939 és 1944 között ennek szlovák változata volt a szlovák himnusz. 1945 után, amikor a korábbi jugoszláv himnuszok használhatatlanná váltak, és az először kiszemelt Internacionálé sem mutatkozott megfelelőnek, a Hej Slované szerb változata, a „Hej szloveni!" vált az új Jugoszlávia himnuszává, azonban szöveg nélkül, csak a dallam. (Ennek nemcsak a pánszláv szöveg múltja lehetett az oka, hanem a korábbi jugoszláv himnusz háromnyelvűsége, többstrófás volta és egyéb nehézkességei is.) Amikor az 1917-es októberi forradalom után önállósági törekvések jelentek meg Ukrajnában, itt az 1864 óta ismert hazafias dalt („Nem pusztult el még Ukrajna, amíg csak él a szabadság... ) népszerűsítették, amely azért is áll olyan közel a Jeszcze Polska...-hoz, mivel Lemberg/Lviv/Lwów ukrán színházában keletkezett. Végeláthatatlan és körforgásszerű a himnuszok története. • * ^^^^sszefoglalás helyett, stílszerűen inkább refrénként térhetünk vissza a modern himnuszok néhány főbb vonására. Először is szinte mindennek lehet himnusza: politikai mozgalomnak, pártnak, munkahelynek, sportegyesületnek, városnak, területnek, népnek, vallásnak, országnak, nemzetközi szervezetnek és még sok mindennek. Ezek funkciója, előadásmódja, frazeológiája hasonló. Önmegfogalmazás, áldáskérés, az együvé tartozás hangsúlyozása, a jövőre vetett tekintet jellemzi ezeket. A szöveghez zene is társul, mégpedig kórusszerű , nagyzenekarral előadható módon. Az ünnepélyes, temetői zene, az egyházi zenéhez hasonló méltóságú dallam, gyakran pedig az indulószerű, lelkesítő rivalgás egyaránt népszerű, és egyazon himnusz különböző hangszerelései jól jelzik az átmeneteket is. Másodszor azt kell említeni, hogy a himnuszok előadási körülményei sem mindennapiak: egyéb társadalmi szimbólumokkal (zászlók, ünnepségek, díszszázad, ünnepi színhelyek, évfordulók) elválaszthatatlanul összefüggnek. Ennek következtében is módosulnak, részeik elhagyására kerül sor. A „hallgatóságtól" is együttműködést igényel, ez néha csak a megszabott viselkedésre, máskor az együtt éneklésre is kiterjed. Rendszerint kiemelkedő helye van az oktatásban, kötelezővé teszik ismeretét (gyakrabban, mint például az alkotmányét). Idézni is számtalan alkalommal szokták. Néha parafrázisairól, ritkábban paródiáiról is van tudomásunk. Rendszerváltozáskor igen gyakori, hogy módosítását követelik vagy javasolják. Szeretet és gyűlölet övezi. Harmadjára azt is jól megfigyelhetjük, hogy a legtöbb nemzeti (vagy nagy jelentőségű) himnusz története igen összetett, váratlan fordulatokkal teljes. Még a kérdéskör történészei is szeretik a homályban maradó, misztikusnak tűnő elemeket („egyetlen éjszaka készült", „nem tudjuk, honnan származik", „egyszerű ember alkotta meg"). Meglepő, milyen rohamos sebességgel tud egy-egy ilyen alkotás elterjedni. Újabban ezt ünnepélyes rádióadások, elnö- 51 A MODERN HIMNUSZOK