2000, 1996 (8.évfolyam) október

Lengyel László: A magyar állam tekintélyi válsága

létét sem, de a magukra hagyott országok képtelenek to­vábbi segítség nélkül stabilizálódásra és növekedésre. A kisállamok kiengedése a palackból nem tudatos poli­tika eredménye. Az Egyesült Államok és Európa még azt se döntötte el, hogy az Európai Unió­s Oroszország közé szorult kisállamokat ütközőállamokként alkalmazva, vagy maga és Oroszország között befolyási övezetekként elossza. Az Egyesült Államok mint globális békecsináló rákénysze­rül, hogy beavatkozzon a térségbe, de komoly távlati érde­kei nincsenek.26 Magyarország biztonsági szempontból paradox helyzetbe került. A gazdasági és biztonsági vákuumhelyzetről szerzett negatív tapasztalatai, illetve egy tekintélyelvű nagyhata­lom, Oroszország közelsége arra készteti, hogy egy nemzet­közi biztonsági és gazdasági rendszer felé törekedjen még akkor is, ha az kevés hajlandóságot mutat a befogadásra. Biztonsági paradoxon, hogy annak kell örülnie, ha a dél­szláv békecsinálás tartóssá válik, mert ebben az esetben az Egyesült Államok és a NATO kelet-közép-európai logisz­tikai központja Magyarországon marad. Ez pedig tartós nagyhatalmi védelmet és együttműködést, valamint figyel­met jelent a világközvéleményben.27 Az 1996-os évben az amerikai és az orosz elnökválasztá­sok meghatározóak lehetnek az ezredfordulóig. Bármiféle amerikai izolacionizmus és orosz nagyhatalmi újnaciona­lizmus feléledése árnyékot vethet nemcsak a világra, ha­nem különösen a köztes európai térségre. Az európai hely­zetet befolyásoló két választás annál is bonyolultabb, mert időbeli elcsúszást, és ennélfogva kényszerpályát jelöl ki nemcsak a kis kelet-európai államoknak, hanem a jelenleg döntésképtelen Európai Unió számára is.28 A JS a­z európai közeledésben az 1996-os év fontos mérföldkővé válhat. Az unió belső vitái ugyancsak kiéleződtek a kormányközi konferencia (In­governmental Conference - IGC) idejére. Az európai in­tézményrendszer valószínűleg utoljára reformálható meg radikálisan, de éppen az eltérő nemzeti érdekek miatt, most is el fog maradni az átalakítás. Minden valószínűség szerint marad a további sodródás, és ami ebből következik, az unió kétütemű fejlődésének hallgatólagos vagy nyílt el­fogadása. Az egyik oldalon állnak a döntően kormányközi kap­csolatokat szorgalmazó, antiföderalista britek, akik eluta­sítják a „kemény mag"-koncepciót, és lényegében egy sza­badkereskedelmi övezet létrehozását pártolják. Ebbe a la­zább, nem centralizált Európába befér Magyarország is, Nagy-Britannia pártolja a magyar csatlakozást. A másik oldalon állnak a németek és a Benelux-államok. A német politika az európai versenyképességet tartja szem előtt, és könyörtelenül diktálja valamennyi ország számára a maastrichti kritériumok végrehajtását. Németország föde­ratív modellt és a többségi elven alapuló döntési rendszert javasol. S mivel tudja, hogy az unió országainak jelentős része képtelen felvenni a „német ütemet", a Schäuble-La­mers-tanulmányban megszellőztetett „mag-Európa"-kon­cepció mellett áll. A németek ugyancsak a magyar bekap­csolódás mellett állnak, természetesen tudva, hogy Ma­gyarország nem kerülhet a belső körbe. Az 1995-ös év második felének francia eseményei Fran­ciaország politikai erőit a brit és a német álláspont közötti középútról a brit szkepticizmus felé taszították. Franciaor­szág kitartott ugyan a „kemény frank" politikája mellett, és megpróbálkozott az intézményi reformokkal, de óriási el­len­állásba ütközött. Bizonytalanná vált, hogy képes és hajlandó lesz-e az EMU terheinek elviselésére. 1995-re egyértelművé vált, hogy az 1949 és 1991 között működő francia-német tengely meggyengült, s ezáltal az Európai Unió politikai alapja is elbizonytalanodott.29 Jacques Delors, aki talán leginkább érdekelt a Schu­mann-Monnet-örökség fenntartásában, felhívást bocsá­tott közre. A német pénzügyminiszter, Theo Waigel „sta­bilitási paktuma" mellé a francia „bizalmi paktumot" ajánlja. A „bizalmi paktum" (pacte de confiance) azt jelen­ti, hogy „az aláírók vállalják makrogazdasági politikájuk valóságos összehangolását. Vagyis ez a paktum pénzügyi eszközöket adna az Európai Unió kezébe, ...hogy közös ak­ciókat valósíthasson meg az infrastrukturális területen és fejleszthesse kulcsszektorait. Azután az aláírók vállalhat­nák, hogy az elkövetkezőkben a foglalkoztatást nyíltan ugyanolyan prioritásként kezelik, mint a pénzügyi egyen­súlyt. Emlékeztetnék rá, hogy a maastrichti szerződés meg­kötésekor már javasoltam, hogy a foglalkoztatás legyen ré­sze a kritériumoknak. A nemzeti delegációk nem fogadták el.­"" Versenyképesség vagy demokrácia - ez Dahrendorf eu­rópai dilemmája. „A valutaunió nagy tévedés, egy kalan­dor, vakmerő és téves cél, amely nem egyesíti, hanem megosztja Európát. A valutaunió terve az országokat né­met viselkedésre neveli, pedig nem minden ország akar úgy viselkedni, mint Németország" - nyilatkozza Ralf Dahrendorf. Úgy véli, hogy a valutaunió ugyan nem fog létrejönni, de megalakulásának lehetősége állandó ve­szélyben tartja mindazt, amit Európa egyesítésének folya­matában elértek. Európára az a legnagyobb veszély, hogy mind több ember áldozna fel egy részt a politikai szabad­ságból a gazdasági felemelkedésért, valamint a biztonságo­sabb közéletért cserébe, így Malajzia vagy Szingapúr útját is elfogadnák. Dahrendorf szerint az igazi kihívás „a szoci­ális állam intelligens reformja"." Minél jobban közeledik a kormányközi konferencia, annál több vitázó álláspont jelenik meg. Mindenesetre az euroszkeptikus országok számának növekedése nem javítja egy nagyvonalú és átgondolt reform esélyeit."2 A JL­­L kelet-európai kiterjesztés vonatkozásában tehát mindkét markáns álláspont a kiter­jesztés mellett áll. Azonban egészen mást takar a brit és mást a német álláspont. Magyarországnak - ha egyáltalán megkérdezik - nagy óvatossággal el kell kerülnie bármiféle elkötelező állásfoglalást, amely a későbbiekben nehézsége­ket okoz számára. Mozgásterünk kicsiny. A vitázok felet­tünk, de nem rólunk vitatkoznak. Valószínűleg az unió tehetetlensége miatt minden megy tovább, és Magyarország inkább a mikrokapcsolatok révén lesz képes a bekapcsolódásra. Azáltal, hogy 1989 és 1996 között részben a zöld mezős, részben a privatizációs befek­tetések révén transznacionális vállalatok és pénzintézetek kezébe kerültek Magyarország fő exporthordozó vállalatai, pénzintézetei és közművei, jobban Európához és a globális gazdasági térhez vagyunk kötve, mintha Brüsszel befogadó nyilatkozatokat adott volna ki. Mindez nem jelenti azt, hogy Magyarországnak nem kell mindent megtennie, hogy az Európai Unió befogadja, de érzékelnünk kell, hogy a 12 A MAGYAR ÁLLAM TEKINTÉLYI VÁLSÁGA

Next