2000, 1996 (8.évfolyam) október
Lengyel László: A magyar állam tekintélyi válsága
létét sem, de a magukra hagyott országok képtelenek további segítség nélkül stabilizálódásra és növekedésre. A kisállamok kiengedése a palackból nem tudatos politika eredménye. Az Egyesült Államok és Európa még azt se döntötte el, hogy az Európai Uniós Oroszország közé szorult kisállamokat ütközőállamokként alkalmazva, vagy maga és Oroszország között befolyási övezetekként elossza. Az Egyesült Államok mint globális békecsináló rákényszerül, hogy beavatkozzon a térségbe, de komoly távlati érdekei nincsenek.26 Magyarország biztonsági szempontból paradox helyzetbe került. A gazdasági és biztonsági vákuumhelyzetről szerzett negatív tapasztalatai, illetve egy tekintélyelvű nagyhatalom, Oroszország közelsége arra készteti, hogy egy nemzetközi biztonsági és gazdasági rendszer felé törekedjen még akkor is, ha az kevés hajlandóságot mutat a befogadásra. Biztonsági paradoxon, hogy annak kell örülnie, ha a délszláv békecsinálás tartóssá válik, mert ebben az esetben az Egyesült Államok és a NATO kelet-közép-európai logisztikai központja Magyarországon marad. Ez pedig tartós nagyhatalmi védelmet és együttműködést, valamint figyelmet jelent a világközvéleményben.27 Az 1996-os évben az amerikai és az orosz elnökválasztások meghatározóak lehetnek az ezredfordulóig. Bármiféle amerikai izolacionizmus és orosz nagyhatalmi újnacionalizmus feléledése árnyékot vethet nemcsak a világra, hanem különösen a köztes európai térségre. Az európai helyzetet befolyásoló két választás annál is bonyolultabb, mert időbeli elcsúszást, és ennélfogva kényszerpályát jelöl ki nemcsak a kis kelet-európai államoknak, hanem a jelenleg döntésképtelen Európai Unió számára is.28 A JS az európai közeledésben az 1996-os év fontos mérföldkővé válhat. Az unió belső vitái ugyancsak kiéleződtek a kormányközi konferencia (Ingovernmental Conference - IGC) idejére. Az európai intézményrendszer valószínűleg utoljára reformálható meg radikálisan, de éppen az eltérő nemzeti érdekek miatt, most is el fog maradni az átalakítás. Minden valószínűség szerint marad a további sodródás, és ami ebből következik, az unió kétütemű fejlődésének hallgatólagos vagy nyílt elfogadása. Az egyik oldalon állnak a döntően kormányközi kapcsolatokat szorgalmazó, antiföderalista britek, akik elutasítják a „kemény mag"-koncepciót, és lényegében egy szabadkereskedelmi övezet létrehozását pártolják. Ebbe a lazább, nem centralizált Európába befér Magyarország is, Nagy-Britannia pártolja a magyar csatlakozást. A másik oldalon állnak a németek és a Benelux-államok. A német politika az európai versenyképességet tartja szem előtt, és könyörtelenül diktálja valamennyi ország számára a maastrichti kritériumok végrehajtását. Németország föderatív modellt és a többségi elven alapuló döntési rendszert javasol. S mivel tudja, hogy az unió országainak jelentős része képtelen felvenni a „német ütemet", a Schäuble-Lamers-tanulmányban megszellőztetett „mag-Európa"-koncepció mellett áll. A németek ugyancsak a magyar bekapcsolódás mellett állnak, természetesen tudva, hogy Magyarország nem kerülhet a belső körbe. Az 1995-ös év második felének francia eseményei Franciaország politikai erőit a brit és a német álláspont közötti középútról a brit szkepticizmus felé taszították. Franciaország kitartott ugyan a „kemény frank" politikája mellett, és megpróbálkozott az intézményi reformokkal, de óriási ellenállásba ütközött. Bizonytalanná vált, hogy képes és hajlandó lesz-e az EMU terheinek elviselésére. 1995-re egyértelművé vált, hogy az 1949 és 1991 között működő francia-német tengely meggyengült, s ezáltal az Európai Unió politikai alapja is elbizonytalanodott.29 Jacques Delors, aki talán leginkább érdekelt a Schumann-Monnet-örökség fenntartásában, felhívást bocsátott közre. A német pénzügyminiszter, Theo Waigel „stabilitási paktuma" mellé a francia „bizalmi paktumot" ajánlja. A „bizalmi paktum" (pacte de confiance) azt jelenti, hogy „az aláírók vállalják makrogazdasági politikájuk valóságos összehangolását. Vagyis ez a paktum pénzügyi eszközöket adna az Európai Unió kezébe, ...hogy közös akciókat valósíthasson meg az infrastrukturális területen és fejleszthesse kulcsszektorait. Azután az aláírók vállalhatnák, hogy az elkövetkezőkben a foglalkoztatást nyíltan ugyanolyan prioritásként kezelik, mint a pénzügyi egyensúlyt. Emlékeztetnék rá, hogy a maastrichti szerződés megkötésekor már javasoltam, hogy a foglalkoztatás legyen része a kritériumoknak. A nemzeti delegációk nem fogadták el."" Versenyképesség vagy demokrácia - ez Dahrendorf európai dilemmája. „A valutaunió nagy tévedés, egy kalandor, vakmerő és téves cél, amely nem egyesíti, hanem megosztja Európát. A valutaunió terve az országokat német viselkedésre neveli, pedig nem minden ország akar úgy viselkedni, mint Németország" - nyilatkozza Ralf Dahrendorf. Úgy véli, hogy a valutaunió ugyan nem fog létrejönni, de megalakulásának lehetősége állandó veszélyben tartja mindazt, amit Európa egyesítésének folyamatában elértek. Európára az a legnagyobb veszély, hogy mind több ember áldozna fel egy részt a politikai szabadságból a gazdasági felemelkedésért, valamint a biztonságosabb közéletért cserébe, így Malajzia vagy Szingapúr útját is elfogadnák. Dahrendorf szerint az igazi kihívás „a szociális állam intelligens reformja"." Minél jobban közeledik a kormányközi konferencia, annál több vitázó álláspont jelenik meg. Mindenesetre az euroszkeptikus országok számának növekedése nem javítja egy nagyvonalú és átgondolt reform esélyeit."2 A JLL kelet-európai kiterjesztés vonatkozásában tehát mindkét markáns álláspont a kiterjesztés mellett áll. Azonban egészen mást takar a brit és mást a német álláspont. Magyarországnak - ha egyáltalán megkérdezik - nagy óvatossággal el kell kerülnie bármiféle elkötelező állásfoglalást, amely a későbbiekben nehézségeket okoz számára. Mozgásterünk kicsiny. A vitázok felettünk, de nem rólunk vitatkoznak. Valószínűleg az unió tehetetlensége miatt minden megy tovább, és Magyarország inkább a mikrokapcsolatok révén lesz képes a bekapcsolódásra. Azáltal, hogy 1989 és 1996 között részben a zöld mezős, részben a privatizációs befektetések révén transznacionális vállalatok és pénzintézetek kezébe kerültek Magyarország fő exporthordozó vállalatai, pénzintézetei és közművei, jobban Európához és a globális gazdasági térhez vagyunk kötve, mintha Brüsszel befogadó nyilatkozatokat adott volna ki. Mindez nem jelenti azt, hogy Magyarországnak nem kell mindent megtennie, hogy az Európai Unió befogadja, de érzékelnünk kell, hogy a 12 A MAGYAR ÁLLAM TEKINTÉLYI VÁLSÁGA