2000, 1998 (10.évfolyam) január
Miskolczy Ambrus: Gondolatok a könyvtárról
Gondolatok a könyvtárról MÁSODIK, BEFEJEZŐ RÉSZ MISKOLCZY AMBRUS Külföldi szerzők művei Ha érték és szemét aránya a francia nyelvű vagy franciából fordított könyvek között a legkedvezőbb. Az egyik póluson a humanitárius eszmények hordozói: Gandhi és Romain Rolland (bár Rolland Gandhi-válogatását Hitler nyilván nem olvasta, a másik póluson pedig E. Drumont „Az elzsidósodott Franciaország" című antiszemita könyve. Ezt talán tanulmányozta, de a fordítást kijavító ceruzajegyzetek egy előző tulajdonos (az ajándékozó?) kezétől eredhetnek, mivel a Führer sohasem tanult meg franciául.26. Saint-Bonnet hasonló munkáját fel sem vágta, lehet, hogy elég volt rápillantania a címre: „A zsidó avagy az élősdiség Internacionáléja", és rögtön látta, hogy neki nem mondhat újat. Pedig a szerző a dedikációban kilátásba helyezte, hogy Hitlernek is szentel majd egy könyvet. A francia vagy francia vonatkozású könyvek dedikációi más szempontból is érdekesek, mindenesetre különböznek a lapos német rutin tiszteletadásoktól és hosszadalmas, kultikus magasztalásoktól. Olykor szinte ironikusak (ha a mű tartalma homlokegyenest ellenkezik a Führer eszméivel), olykor valami szómágiával próbálják elhitetni Hitlerről, hogy alapjában jó. Ilyen például Mara Charpentier vegetáriánus szakácskönyve, amelynek ajánlása a következő: „A birodalmi kancellárnak, Hitler úrnak, a vegetáriánusnak, tehát: a béke emberének, ezt a könyvet egy jó francia nőtől, aki Egyetemes Békét kíván, amely az emberi haladás egyetlen feltétele." Ezt a könyvet fel sem vágták. (A Führer, mint ezt propagandája is hírlelte, valóban vegetáriánus volt, igaz, fóbiás alapon, a vértől, a vér fertőzésétől tartva. Ellenben irdatlan mennyiségű csokit és süteményt tudott felfalni.) Charpentier könyvét talán valamiféle összehangolt béke-offenzíva jegyében küldték el a Führernek, mert még ugyanazon esztendőben, 1932-ben Louis Artus „Békét a földön!" címmel olyan regényt adott ki, amelynek díszpéldányára rászedette, hogy „Speciálisan Hitler Adolf úrnak nyomtatták", és a pacifista előszót is hozzá intézte. A mű főhőseinek neve is jelképes: Jacques Lancelot és Erna Bohr, nem is beszélve a cselekményről. A német tudósok feltalálnak valami csodagázt, de hála Ernának nem vetik be. A háború elmarad. Győz a szeretet és a szerelem. (Nem valószínű, hogy Artus ismerte Kossak-Raytenau: „Katasztrófa, 1940" című - két évvel korábban kiadott - regényét. Ebben, miután a bolsevizmus összeomlott, Németország gáztámadással győzi le Franciaországot, 1940-ben. Valószínű, hogy a Führer, akinek, mint „a német tisztaság megteremtőjének" ajánlotta művét a szerző, 1937-ben, nem untatta magát e művel, mert a korabeli reklámlapok ma is eredeti helyükön sárgulnak. És miért ne hinnénk ez alkalommal magának a Führernek, aki 1942-ben így nyilatkozott: „Sohasem olvasok regényt, és szinte soha tárcát."( A német-francia háború megjósolt évszámának eltalálását ne tulajdonítsunk túlzott jelentőséget.) A Hitlert befolyásolni akaró francia vonulat legérdekesebb könyvét német szerző, Gustav Gonder adta ki Franciaországban, de németül, a francia-német viszonyról. A dedikáció nem provokálhatta Hitlert, annál inkább a tartalom. Hiszen a szerző a francia demokrácia és a német gazdasági dinamika szintézisének igényét fejtette ki. Keserű kritikáját adta a sértett német individualizmusnak, és azoknak a gazdasági és mentalitásbeli problémáknak, melyek a demokrácia akadályaiként hatottak. Ez persze nem érdekelte a Führert. AZ X. fasizmus transznacionális jellegére vet némi fényt a kelet-és közép-európai könyvek jelenléte a Hitler-féle könyvtárban. Aligha véletlen, hogy onnan kapta a Führer a legtöbb könyvet, ahol kommunista forradalomra került sor, pontosabban azoktól, akik az antikommunizmus fanatizmusában éltek. Természetes, hogy az oroszok vezetnek. Az egész gyűjtemény leginformatívabb dedikációját is éppen az egyik orosz emigráns, Vlagyimir Orlov emlékiratszerűségében találjuk, amely (ez derül ki az ajánlásbó) annyira antiszemita volt, hogy még a kiadó is megsokallta, és alaposan megkurtította. Konsztantin Szaharov cári altábornagy nemcsak a szibériai cseh légiókról szóló könyvét küldte meg, hanem levélben is kérte a Fürhrert, hogy adjon alkalmat a találkozásra, hadd mondhassa el élőszóban tapasztalatait. A találkozó létrejöhetett, mert egy év múlva a mű újra megjelent, és ezt már dedikálta a szerző.11 Egy hajdani orosz tanító a szabadkőművesekről és a zsidó világuralmi törekvésekről szóló munkáját küldte meg, amelyből megtudni, hogy az 1848-i magyar forradalom legfontosabb vezetői mind szabadkőművesek voltak.12 A náci képmutatásra jellemző, hogy a Lehmann kiadó az „altruizmus tudományának" megalapításán fáradozó P. Szorokinnak 13 „A forradalom szociológiája" könyvét is kiadta, nem véve észre, vagy nem akarván észrevenni, hogy ebben a-a dedikáció szerint: -„vörös veszély leleplezéséhez való hozzájárulás"-ban mindaz, ami a bolsevizmus ellen szól, a nácizmusra is alkalmazható.14 45 MISKOLCZY AMBRUS