2000, 1998 (10.évfolyam) január

Miskolczy Ambrus: Gondolatok a könyvtárról

Gondolatok a könyvtárról MÁSODIK, BEFEJEZŐ RÉSZ MISKOLCZY AMBRUS Külföldi szerzők művei Ha érték és szemét aránya a francia nyelvű vagy franciából fordított könyvek között a legkedvezőbb. Az egyik pólu­son a humanitárius eszmények hordozói: Gandhi és Romain Rolland (bár Rolland Gandhi-válogatását Hitler nyilván nem olvasta,­ a másik póluson pedig E. Drumont „Az elzsidósodott Franciaország" című antiszemita könyve. Ezt talán tanulmányozta, de a fordítást kijavító ceruzajegy­zetek egy előző tulajdonos (az ajándékozó?) kezétől ered­hetnek, mivel a Führer sohasem tanult meg franciául.2­6. Saint-Bonnet hasonló munkáját fel sem vágta, lehet, hogy elég volt rápillantania a címre: „A zsidó avagy az élősdiség Internacionáléja", és rögtön látta, hogy neki nem mond­hat újat. Pedig a szerző a dedikációban kilátásba helyezte, hogy Hitlernek is szentel majd egy könyvet.­ A francia vagy francia vonatkozású könyvek dedikációi más szempontból is érdekesek, mindenesetre különböznek a lapos német rutin tiszteletadásoktól és hosszadalmas, kul­tikus magasztalásoktól. Olykor szinte ironikusak (ha a mű tartalma homlokegyenest ellenkezik a Führer eszméivel), olykor valami szómágiával próbálják elhitetni Hitlerről, hogy alapjában jó. Ilyen például Mara Charpentier vegetá­riánus szakácskönyve, amelynek ajánlása a következő: „A birodalmi kancellárnak, Hitler úrnak, a vegetáriánusnak, tehát: a béke emberének, ezt a könyvet egy jó francia nőtől, aki Egyetemes Békét kíván, amely az emberi hala­dás egyetlen feltétele."­ Ezt a könyvet fel sem vágták. (A Führer, mint ezt propagandája is hírlelte, valóban vegetári­ánus volt, igaz, fóbiás alapon, a vértől, a vér fertőzésétől tartva. Ellenben irdatlan mennyiségű csokit és süteményt tudott felfalni.) Charpentier könyvét talán valamiféle összehangolt béke-offenzíva jegyében küldték el a Führernek, mert még ugyanazon esztendőben, 1932-ben Louis Artus „Békét a földön!" címmel olyan regényt adott ki, amelynek díszpéldányára rászedette, hogy „Speciálisan Hitler Adolf úrnak nyomtatták", és a pacifista előszót is hozzá intézte. A mű főhőseinek neve is jelképes: Jacques Lancelot és Erna Bohr, nem is beszélve a cselekményről. A német tudósok feltalálnak valami csodagázt, de hála Er­nának nem vetik be. A háború elmarad. Győz a szeretet és a szerelem.­ (Nem valószínű, hogy Artus ismerte Kossak-Raytenau: „Katasztrófa, 1940" című - két évvel korábban kiadott - regényét. Ebben, miután a bolsevizmus összeom­lott, Németország gáztámadással győzi le Franciaországot, 1940-ben. Valószínű, hogy a Führer, akinek, mint „a né­met tisztaság megteremtőjének" ajánlotta művét a szerző, 1937-ben, nem untatta magát e művel, mert a korabeli reklámlapok ma is eredeti helyükön sárgulnak.­ És miért ne hinnénk ez alkalommal magának a Führernek, aki 1942-ben így nyilatkozott: „Sohasem olvasok regényt, és szinte soha tárcát."( A német-francia háború megjósolt év­számának eltalálását ne tulajdonítsunk túlzott jelentősé­get.) A Hitlert befolyásolni akaró francia vonulat legérdeke­sebb könyvét német szerző, Gustav Gonder adta ki Franci­aországban, de németül, a francia-német viszonyról.­ A de­dikáció nem provokálhatta Hitlert, annál inkább a tarta­lom. Hiszen a szerző a francia demokrácia és a német gaz­dasági dinamika szintézisének igényét fejtette ki. Keserű kritikáját adta a sértett német individualizmusnak, és azok­nak a gazdasági és mentalitásbeli problémáknak, melyek a demokrácia akadályaiként hatottak. Ez persze nem érde­kelte a Führert. A­­Z X. fasizmus transznacionális jellegére vet némi fényt a kelet-és közép-európai könyvek jelenléte a Hitler-féle könyvtárban. Aligha véletlen, hogy onnan kapta a Führer a legtöbb könyvet, ahol kommunis­ta forradalomra került sor, pontosabban azoktól, akik az antikommunizmus fanatizmusában éltek. Természetes, hogy az oroszok vezetnek. Az egész gyűjtemény leginforma­tívabb dedikációját is éppen az egyik orosz emigráns, Vla­gyimir Orlov emlékiratszerűségében találjuk,­ amely (ez de­rül ki az ajánlásbó) annyira antiszemita volt, hogy még a kiadó is megsokallta, és alaposan megkurtította. Konsztantin Szaharov cári altábornagy nemcsak a szibériai cseh légiókról szóló könyvét küldte meg, hanem levélben is kérte a Fürhrert, hogy adjon alkalmat a találkozásra, hadd mondhassa el élőszóban tapasztalatait. A találkozó létrejöhetett, mert egy év múlva a mű újra megjelent, és ezt már dedikálta a szerző.11 Egy hajdani orosz tanító a szabadkőművesekről és a zsidó világuralmi törekvésekről szóló munkáját küldte meg, amelyből megtudni, hogy az 1848-i magyar forradalom legfontosabb vezetői mind szabadkőművesek voltak.12 A náci képmutatásra jellemző, hogy a Lehmann kiadó az „altruizmus tudományának" megalapításán fáradozó P. Szorokinnak 13 „A forradalom szociológiája" könyvét is kiadta, nem véve észre, vagy nem akarván észrevenni, hogy ebben a-a dedikáció szerint: -„vörös veszély leleplezéséhez való hozzájárulás"-ban mind­az, ami a bolsevizmus ellen szól, a nácizmusra is alkalmaz­ható.14­ 45 MISKOLCZY AMBRUS

Next