2000, 2001 (13. évfolyam) november

Szergej Gennagyijevics Nyecsajev: A forradalmár katekizmusa

===== 2000 nálla. A magyarországi születésűeket tehát nem azo­nosíthatjuk automatikusan a magyar nyelvűekkel. A családok létszámát figyelembe véve viszont azt lát­juk, hogy közel nyolcvanezer családban beszélnek rendszeresen magyarul, s kb. ugyanennyi az olyan csa­ládok száma, ahol az angol és a magyar egyaránt hasz­nálatos. Azt is meg kell jegyezni, hogy az összes ma­gyarul beszélő több mint 70 százaléka 45 évnél idő­sebb volt, 1990-ben bizonyára még idősebb.­ Elörege­dés, csökkenő és az amerikai méretekhez képest ala­csony arány jellemzi tehát a magyar nyelvű kultúrát leginkább fenntartók körét. A IL­V. születési ország és a csa­ládban használt nyelv szerinti kimutatásokhoz képest sokkal több értelmezési problémát vet föl a lakosság idegen származásának megállapítását célzó - a statisz­tikákban ancestry néven szereplő — népszámlálási ka­tegória. (Ez a felmérés nem a terjed ki a teljes népes­ségre, hanem mintavétellel történik.) A félreértések elsősorban abból adódnak, hogy az ancestry adatokat az etnikai csoportok képviselői és a valóságos viszo­nyokat nem ismerő kívülállók egyaránt identifikáció­ként szeretik értelmezni. Pedig ez koránt sincs így. Ha valaki tudja például, hogy valamelyik felmenője Magyarországon született, akkor statisztikailag ma­gyar származásúnak minősül (amennyiben a népszám­láláskor a vonatkozó kérdésre ezt egyáltalán feltün­tette), függetlenül attól, hogy ez jelent-e számára va­lamit. Az persze igaz, hogy a származásra, idegen ere­detre utaló bármilyen információ tudatos elhallgatá­sa identitásválasztást jelent, de ezt nem mutatja ki a cenzus. Az „1,7 millió" ennek, a tízévenkénti népesség­összeírások történetében 1980-ban először alkalma­zott, ancestry kategóriájának „köszönhető". Ekkor ugyanis 1 776 902 fő esetében mutatták ki, hogy rész­ben, vagy egészében magyar származású, pontosab­ban: magyar vagy magyarországi származású. Szárma­zás (vagy eredet) címén azt a nemzetiségi, leszármazá­si csoportot vagy azt az országot lehetett megnevezni, amelybe az egyén - vagy szülei, felmenői közül bárki - beleszületett. Közülük 727 223 volt „tisztán ma­gyar", a többiek vegyes, csak részben magyar szárma­zásúak (pl. magyar-szlovák, német-magyar stb.). A „vegyes származás" meglehetősen laza kategória, s ez az adat csak nagy óvatossággal használható (Fejős 1988: 200-210; Waters 1990: 21-26, 46-51; vö. Magocsi 1987). Tíz évvel később finomították az el­járást, így az 1980-as és az 1990-es adatsor nem vet­hető össze. 1990-ben az ancestry szerint 1 582 302 magyart (magyarországit stb.) mutattak ki; 997 545-en elsőnek, 584 757-en másodiknak tüntették fel a ma­gyar származást. Kizárólag magyar származást 596 913 fő esetében regisztráltak. Feltételezhető, hogy a csalá­di körben magyarul beszélők magyar eredetűnek tar­tották magukat, s ők a tisztán magyar származásúak . . A forradalmár katekizmusa Szergej Gennagyijevics Nyecsajev Sz. G. Nyecsajev (1847-882) a Népi Leszámolás („Narodnaja Raszprava") elnevezésű titkos diáktársaság szervezője. A társaság tagjai 1869. november 21-én megölték egyik társukat, Ivanovot, és holttestét egy Moszkva környéki tóba dobták. A gyilkosság szervezője, mint azt a lefogott diákok perében a cári hatóságok bi­zonyították, Szergej Nyecsajev volt, Bakunyin híve és közeli munkatársa, aki a gyilkosság elkövetésekor már külföldön tartózkodott. (Később a svájci hatóság kiszol­gáltatták Oroszországnak, ahol 20 év kényszermunkára ítélték. Szabadulását nem érte meg, pár évvel később a Péter-Pál erőd tömlöcében halt meg.) Mivel Ivanov szembefordult Nyecsajev provokatív, terrorisztikus mód­szereivel. Nyecsajev elhitette a diákkör tagjaival, hogy Ivanov feljelentésre készül és rábeszélte őket társuk kö­zös meggyilkolására — a „forradalom érdekében". A „nyecsajevisták" elleni per nagy nemzetközi visszhan­got keltett, még Bakunyin is elhatárolta magát tanítvá­nyától. Marx és Engels pedig össztüzet zúdítva az orosz forradalmárok terrorista anarchizmusára - leleplező cél­zattal - teljes terjedelmében közzétette A forradalmár katekizmusát. Ismeretes, hogy a „nyecsajevisták" pere és maga a gyilkosság képezték Dosztojevszkij Ördögük cí­mű regényének kiindulópontját, magát Nyecsajevet pe­dig Pjotr Verhovenszkij regényes alakjában elevenítet­te meg. Az eredetileg titkosírással rögzített A forradal­­már katekizmusa, amely bízvást viselhetné a „terrorista katekizmusa" címet is, a „nyecsajevistákkal" szemben folyó per során jelent meg először nyomtatásban a Kor­mányzati Közlönyben (Pravityelsztvennij Vesztnyik). A 20-as évek elején Alekszej Silov orosz kutató számos pontatlanságot fedezett föl a cári Ohrana nyomozói ál­tal megfejtett szövegben: a teljesebb és általa pontosí­tott szövegváltozat 1924-ben jelent meg a Borba Klas­­­szov folyóirat hasábjain. Ezt követően Oroszországban önállóan egészen 1990-ig nem adták ki. Csak Marx és Engels műveinek összkiadásában volt olvasható. Ennek alapján készült az első magyar fordítás is a magyar össz­kiadás számára (Marx és Engels Művei, 18. kötet, 401 — 406.) Jelen szövegközlés e fordítás figyelembevételével az orosz eredetit követve jött létre. (L. Isztorija terroris' 52 FEJŐS ZOLTÁN

Next