2000, 2002 (14. évfolyam) május
Medvigy Gábor: Fotók
Kétezer leütés Mondtam már, hogy tériszonyom van? Méghozzá kiadós. Felnézek ezért mindenkire, aki le mer tekinteni a magasból. Csodálom az artistát, a pilótát és - mert nem vagyok rasszista - a zergét és a muflont is. Ha nagy néha Bécsbe vetődöm, kell egy kis borzongás, mindig megállok egy bizonyos Hundesalon előtt, mert jó tudni: kutyából igenis lehet szalon. Kirakatában a wwww.dogsalon.at kiírás alatt ez a jelszó virít: Keine Käfige, kein Galgen, alle Rassen. Betűhív fordításban: semmi ketrec, semmi bitó (vagy zabla, gondolom, manikűr közben ez rögzíti az ebet), minden faj. Még sose mertem bemenni. Hátha rám veti magát egy állatbarát és sehol egy ketrec, ahova menekülhetnék. Kicsit azért előítéletes vagyok, kivált a fauna (no meg a flóra) felkent papjaival szemben. Amhol egy példa. Ülök az autóban, bámulom a Lánchidat, azért is tetszik, kipuffogok, szennyezem a környezetet. Lelkiismeretemen könnyítendő, egy bükki erdészt hallgatok a rádióban. Panasza van, elszaporodtak a muflonok a hegységben. Ő túlszaporodásnak nevezi a jelenséget. Őszintén bevallja, nem önmagában sok a muflon, hanem a szarvasokkal és a vaddisznókkal együtt. Lassan nem bírja már őket eltartani az erdő. Döntenünk kellett, miként csökkentsük a vadállományt - avatja be a riportert gondjaiba a fák szerelmese. Természetesen a nem őshonos állatfaj ritkítását határoztuk el. Egyébként is a muflon mindent megrág és összetapos, nem beszélve arról, hogy jön egy kis hó és mindjárt megfázik. Ilyenkor fertőzi az őshonosokat is. Gyenge fizikumú, de ravasz. Ráadásul már többször megakadályozta, hogy likvidáljuk. (Érdekes ige, megállítom az autót, jegyzetelni kezdek.) A muflon vadászata körülményes -szomorkodik a riportalany -, nem sétál be a kihelyezett csapdákba, mi több, néha még az általa oly hőn szeretett konyhasónak is ellen tud állni. Olyan bujkálás. Nincs mese, farkast kell telepíteni a Bükkbe. Farkast!1 — tépelődik a riporter blazírton. Igen farkast, az majd felkutatja a muflont, bárhol rejtőzzék is - válaszolja az erdővédő boldog nyugalommal. Snitt. Azóta Piroskára gondolok, a lúdtalpamat vizsgálom és kerülöm a náthát. Tériszonyom a régi. Kovács János Mátyás