2000, 2002 (14. évfolyam) november

2000 leütés őrület van minálunk. Új zeneletöltő program, a KAZAA. (www.kazaa.com) A tavasszal (erős anyai hátszéllel) bevezetett ADSL-dróton keresztül dübörögnek is befelé a mindenféle hard és soft rockzenék: naponta 3-4 CD lemez készül legalább belőlük, egészen használható hangminőségben. Tegnap a késő esti órán magam is odasomfordáltam a készülékhez-Asszony az egéren: halljuk, mit szeretnél? Lássuk csak: legyen, mondjuk, Jacques Brei: „Ne me quitte pas"... Beírja, elküldi, és másod­perceken belül jön a lista: ki mindenki őrzi kora férfikorom korabánatát? Tíz perc múlva már szól. Bambán ülök. (Tavaly Párizsban hosszan és reménytelenül kerestem válogatott lemezboltokban.) Volt ebből ám angol változat is, emlékszem, Keszthelyről­­ szól lágyan a szépasszony (féltékenység mardos). Lássuk. „If you go away", Brenda Lee. Ez az! Ez is megvan. Töltjük lefele. Hallgatjuk. Ajjaj. Nekem Balatonlelle. Nagyon beléptem erre néhányszor a Kissutkának! Még angol nyelvű változatok: a bányász-bika Tom Jonestól egészen a közért-pénztárosnők kedvencéig, idősebb Iglesias-ig... Még Jacques Brei! Az „amsterdami tengerészek az égre pisálnak". Üvöltve énekeltük Krakkó főterén, a Posztócsarnok tövében. Vissza Brenda Lee-hez! Jöjjön az ájmszom­! Őrület. Jön. Gimnazista házibulik, erre aztán smárolt, aki élt. (Tudom persze, amin most olvadozunk: a maga idején nem volt valami fergeteges majális, inkább arra emlékezet: milyen boldogok szerettünk volna lenni akkor is...) Emlékszel, volt egy osztrák nóta, tőled kaptam? Hét óra hosszat hallgattam az autóban, amíg vártam rád a Bessemer Strasse sarkán: „Ich habe diese Frau geliebt..." Szerzőt nem tudjuk, előadót sem, próbálkozzunk az első sorral! Megvan. Szól is nemsokára. Mint Huij és Tuij a két öreg, meghatottan vigyorgunk egymásra. Kamaszlányaink visszasettenkednek. Fúj, miket hallgattok? Pofa be, az életünk, bunkók! Habzsolunk tovább, próbáljuk meg: a-moll mazurka, Ashkenazyval, „As time goes by" - a Casablancából... Csurognak befelé. Közben beütöm - ha már nyál és könnypatak, legyen! „Hol van az a nyár?", Ruttkai és Latinovits énekelték, (meg mi a kompon Velence és Punto Sabbioni között)... Nincs. Nézzük Latinovitsnál. Megvan, letölt, szól. És egyszerre csak jön a többi Latinovits. Őrzők, vigyázzatok a strázsán! „... mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben...", és tovább, a pornográfia határát súroló Négyökrös szekérig. Berzsenyi. MINDEN. Körülnézek: gyermekek elhúztak. Régi nyálas nóták rendben, de hogy versek... ? Mindennek van határa! Félek, valamiből ők már örökre kimaradnak. Biztos lesz helyette más. Biztos. Hajnali négykor támolygunk ágyba, a gép persze tölti tovább lefelé kamaszkorunkat reggelig. A képernyő alján a szám: 3 486 700 users, három és félmillió gyűjteményben turkáltunk ma éjjel. Egész világ a mi birtokunk. Szüts Miklós

Next