2000, 2003 (15.évfolyam) február
2000 leütés Állok a parkoló automata előtt, havas eső, süvítő szél. Bedobom a százast. Nem kell neki. Innen már ismerős: Mikulás zacskó, aztán hamarosan jön a büntetés-levél. (Válaszlevél ment, nem ette a százasom. A sokszorosított válasznyomtatvány: sajnálatos módon a százforintos „megmágneseződik": tessék földhöz vágni! Bele a latyakba? Tessék mondani, a hősétől is elmúlik a mágnes? Nem lehetne akkor egy e célra szolgáló száraz földdarabot rendszeresíteni a készülék mellé? Hogy van ez? Muszáj mindennek szarnak lennie? Mégiscsak átok ül e nemzeten? Bánatosan feltekintek: előttem éppen átrendezik a Gellért teret. Hatalmas kunkorral terelik az utat s a villamost: a megálló-járda negyedakkora lesz, mint eleddig, tömeg, életveszély. Mit kerül a kunkor? Ivókút épül. Ötvenszeresen túlméretezett hatalmas kőelefántlábakon horgolt inka sapka, egy förtelem. (Csak meg kellett volna nézni a mögötte álló szállodát; nagy tömeg s mégis könnyed, pontos arányok...) Nem volt elég fenn a dombon a tér felé seggét vutató hintaló? Nem volt elég a hibátlanul rosszarányú kőkereszt? Hogy van ez? Ez nem környezetszennyezés? És marad! Előbb múlik el az ózonlyuk! Azt gondoltuk a múlt rendszerben: a hihatalom! Nincs apelláta. Nagy szállót akar Gáspár elvtárs, tönkretesszük a Rózsadombot. Finta „börtönfala" az Intercontinental hátsó fertályán már kicsit gyanús volt, de hát ebben a rendszerben nem számít az ember, a belváros képe ezeknek megvetett kispolgári nyáladzás... Mikor a Korona szálló megjelent a Kálvin téren úgy tűnt, itt a biztos pont: innen már nem lehet lejjebb menni. Nézzük meg most a Kálvin teret: na ugye, hogy bőven lehetett? Kell még? És az MTI-űrbázis a Naphegy tetején? A MOM-zászlósházak? Vagy a Hattyú ház: egy másodéves építészhallgató másnapos álma: a város felé erdélyieskedően barátságoskodó, finomkodó pofi, míg a hegy felé eső oldal törökriasztó végvár. Kedvencem a faragatlan terméskőből épített boltív, amit „természetesen" beton tart felülről, ki tudja meddig? Ugye azóta sem jutott eszébe senkinek, hogy a SZOT szálló teljesen törvényellenesen épített, minden építészeti szabványt elemi szinten sértő két felső szintjét visszabontassa? Lehet hogy a butaság, a tehetségtelenség, mégsem rendszerfüggő? Félek, ezekről mindannyian tehetünk, ezek a botrányok a mi botrányaink. A rendszer mi vagyunk. Le systéme, c'est nous. Szűts Miklós