2000, 2003 (15.évfolyam) június
BARABÁS ANDRÁS: 2000 leütés
2000 leütés Megy az autó a torontói autópályán. Nem élvez akkora szabadságot, mintha az M1-esen száguldana. Ontario államban a megengedett sebesség óránként harminc kilométerrel kevesebb, mint nálunk. Az autó kicsit siet, kicsit kacsázik, meg is állítja a gyanakvó rendőr. Jó a szimata, egyértelmű az ittas vezetés. Következik a bírósági tárgyalás. Bebizonyosodik a vezető vétkessége - a rendőr mégsem várhatja nyugodtan az eredményesen lezárt ügyért járó prémiumot, a szabálysértő ugyanis azzal védekezik, hogy voltaképp nem az esetleges ittassága, hanem bőrének színe miatt állította meg a rendőr. További vizsgálat: ennek során kiderül, hogy a rendőr valóban nem teljesen mentes a faji előítéletektől. A bíróság dönt: fölmenti a vezetőt. Az én lelkem egyszerű, együtt lakozik benne irigység a szánalommal, kajánság az együttérzéssel. Nagy egyszerűségemben nehezen tudom eldönteni, miféle érzéseimet engedjem szabadon Kanadával kapcsolatban. Röhögjek, hogy összezagyválnak két különböző ügyet? Irigykedjek, hogy a rendőrségnek már egy elfogadhatatlan gondolatért is az orrára koppintanak? Mindegy is, itt nem az én véleményem számít. Sokkal fontosabb, mit mondanak a Toronto-környékiek, akik természetesen szintén magyarok, ha nem is mindannyian. „A legszomorúbb, hogy az igazán rasszista a részeg vezető, mert ő keverte össze a bőrszínt a részegséggel, mi több, ezt sikerrel megtehette, és még csak föl sem merül senkiben, hogy rasszizmus miatt őt is be lehetne perelni." Egy pillanat. A rasszizmust nem szokás a szó hagyományos értelmében vett identitásnak tekinteni, és nem szoktuk azt mondani, hogy az a rasszista, aki rasszistának vallja magát. A bélyeg tehát szabadon osztogatható. De méltányos dolog-e, ha a színes bőrű ittas vezetőre sütjük rá? Mit vétett az illető e téren? Csupán valóságismeretét kamatoztatta, és próba szerencse alapon bedobott egy hamis vádat, melyről kiderült, nem teljesen hamis. Még csak reciprok rasszistának sem nevezném emiatt, inkább az egymás mellett élés mai állapotainak lakmuszpapírja ő. Most már csak azt kérem, tegye föl a kezét, aki hasonló helyzetben saját maga kisebbségbe sorolása révén próbálna meg előnyhöz jutni valamelyik magyar bíróságon. Barabás András