2000, 2004 (16. évfolyam) március
BARABÁS ANDRÁS: 2000 leütés
2000 leütés A minap, de már ebben az esztendőben, téblábolással töltöttem a délelőtt nagy részét. Szerettem volna zuhanyozni, de egyetlen csapból sem folyt víz, és szerettem volna e csapást családilag elpanaszolni, de a telefon nem adott vonalat. Erről jutott eszembe, hogy a hatvanas években, buksi kisfiúk, a boltosokat irigyeltük nagyon. Boltoson a bolti eladó értendő, akinél gazdagabb embert elképzelni sem tudtunk, hiszen minden az övé a boltban. Legjobban a játékboltost irigyeltük, de az optikai üzlet eladójától is nagyon elfogadtunk volna egy fényképezőgépet vagy mikroszkópot. Nem voltunk mi teljesen naivak, egy visszatérő motívum ugyanis időről időre azt igazolta, hogy az erő a boltossal van. Egy gyerek is észrevette a rövid, sotto voce előadott jeleneteket a hentesnél, a cipőboltban, a tejcsarnokban, melyek célja lehetett bélszín vagy libamáj, kék színű csehszlovák import gyerekcipő feles méretben, büfékenyér vagy pacsni késődélután. Nagyobb tétre ment a játék a Magyar Posta Távbeszélő Igazgatóságának kirendeltségein, az SZTK-rendelésen vagy a Merkur Vállalatnál -itt már nem lehettünk szemtanúk, csak a felnőttek elbeszéléséből értesülhettünk az akció kimeneteléről. Akik rákényszerültek az ott folyó játszmákra - mindközönségesen a szüleink -, elmagyarázták nekünk, hogy egy telefon életet menthet, és az is hasznos, ha egy sürgős műtétre akár fél éven belül sor kerülhet. Azt kevésbé értettük (pontosabban: erről csak a magam nevében illő beszélnem), tehát kevésbé értettem, hogy anyám sikeres ügylet esetén sem mindig örült. Néha olyasmit morgott, hogy „jaj, miért kell nekem ilyesmit csinálnom", meg hogy „hányinger!". Ennek megfelelően a hentest, a telefonügyintézőt, az orvost is hol rendes és megértő emberként említette, hol nyerészkedő, korrupt alaknak titulálta. Itt ismerje ki magát a kiskorú kibic! Az erkölcsök azóta nagyot változtak, sokan hatalmas jellemfejlődésen mentek át. Az üresen kongó jelszó mára valósággá vált, a „cipőt a cipőboltból" nem utópia többé. Vevő vesz, eladó elad. Gépsonkáért markát tartó hentesről sem ír az újság. Leglátványosabban a telefon-ügyintézők javultak meg, ez igazán bámulatos. Az sem bizonytalanította el őket, hogy megbomlott a telefonszolgáltatás korábbi jól szervezett, biztonságos egysége. Amikor az egyik mobilszolgáltatónál megemlítettem, hogy a szakszervezet is támogatja, hogy telefonhoz jussak, és hozzátettem: nem leszek hálátlan, ha kérelmemet viszonylag hamar és kedvezően bírálják el, a kisasszony udvariasan nézett rám, de láttam, nem fogja fel, mit is szeretnék. Vajon az egészségügy dolgozói mitől nőhetnének föl a telefon-ügyintézőkhöz? Barabás András