2000, 2004 (16. évfolyam) április

A Fortissimo-ügy aktái

JEGYZETEK 1. Bilkei Gorzó Nándor 17 irattári folyóméter terjedelmű iratanyagát, amelyet - nem egészen szakszerűen -maga rendezett, 1964-ben adta át a Magyar Országos Levéltárban megőrzésre abban a reményben, hogy élete felkelti majd az utókor érdeklődését. A kisebb személyi gondok között őrzött irategyüttes jelzete P 1494. A továbbiakban lábjegyzetben csak az egyes csomók számát és a hivatkozott irat oldalszámát adjuk meg. 2. A B. G. N. életéről megjelent egyetlen korunkbeli összefoglalónak csaknem valamennyi adata hibás, ami azért elszomorító, mert a gyanútlan olvasó általában autentikus forrásként kezeli az életrajzi lexikonokat, a politikusi életpályákat felvonultató enciklopédiákat. Az okozhatta a kisiklást, hogy a biográfia összeállítói elhitték és szolgaian átvették a leszármazott(ak) életmagyarázatát, vakon megbíztak a családtagok emlékezetében. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944-1945. A Magyar Országgyűlés kiadása, Budapest, 1994. 156-157. o. 3. Egy forradalmi pályafutás. Fehér pap mint bolseviki kormányzótanácsi biztos. Kassai Napló, 1919. december 7. 4. Vági Zoltán: Endre László. Fajvédelem és bürokratikus antiszemitizmus a közigazgatási gyakorlatban 1919-1944. In Tanulmányok a holokausztról II. Rudolph L. Braham (Szerk.). Budapest, Balassi Kiadó, 2002, 110-118. o. B. G. N. ellenállói múltjának, Horthy-korszakbeli üldöztetésének bemutatásakor főként életének erre a mozzanatára hivatkozott. Valójában nem csupán világnézeti szembeállásról volt szó az új alispán és a főlevéltárnoki állásra pályázó B. G. N. között, sokkal inkább a korábbi karrierlehetőségek megszűnéséről. B. G. N. a bukott alispán, Erdélyi Lóránt protezsáltja és egyik leghűségesebb munkatársa volt. Endre Lászlóhoz is alkalmazkodni kívánt, ő azonban mereven elutasította közeledési gesztusait. B. G. N. igazságtalannak érzett mellőzésébe nem nyugodott bele: a belügyminiszternek címzett 50 oldalas memorandumban részletezte Endre László önkényeskedéseit. Konfliktusuk megegyezéssel zárult. 5. A magyar, úri középosztálybeli vállalkozó polgárról lásd Gyáni Gábor összefoglalóját. Gyáni Gábor: Fejezetek a polgárság hazai történetéből. Múltunk, 2000. 3. sz. különösen 53-59. o. 6. Magas nyugdíját 1950-ben a minimális nyugdíjra -900 forintról 260 forintra - csökkentették. 1964-ben 500 forintot utaltak ki neki havonta. B. G. N. 1938-ban 20 000 pengőre, 1945 tavaszán 200 000 pengőre taksálta vagyonát, amelybe nem számította be ingatlanjait, amelyeket lányai és felesége nevére íratott. A vagyonára vonatkozó adatok kereskedői igazolási eljárásához kiállított, 1945 tavaszán kelt kérdőívről valók. 7. Politikai pályám mérlege, 1918-1958. Negyven éves jubileum. 1958. november 28. 2. cs. 18. o. 8. Uo. 19-20. o. 9. B. G. N. háromszor nősült. Első felesége 12 évvel volt 64 fl) 2000 fiatalabb nála, őt még akkor ismerte meg, amikor a rozsnyói műkedvelő színjátszókat irányította. A politikusi, közszereplői ambíciói mellett a 16 éves lány iránti szerelmének is része volt abban, hogy kilépett a premontrei rendből. Tőle 1926-ban vált el élettársává lett háztartási alkalmazottjuk miatt, akitől első gyermeke született. Második és harmadik felesége évtizedekkel volt fiatalabbak nála. Mindhárom felesége középosztálybeli családból származott. 10. „Korábban a család eredetét vlachnak, Hóman-Szekfű nagy magyar történeti könyvében kun eredetűnek mondja. [...] Az újabb kutatások kétségtelenül bebizonyították a Bassaraba vonalon a mongol császárok törzsrokonságát" - írja egy távolabbi rokonának címzett levelében B. G. N. 1966. augusztus 12. 2. cs. 16-17.0. 11. Politikai pályám mérlege, 1918-1958. Negyven éves jubileum. 1958. november 28. 2. cs. 20. o. 12. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy t. vezetőségének. 1946. március 13. 29. cs. 41. o. 13. „Bilkei Gorzó Nándor (demokratapárti) varsói szerződésről azt mondta, hogy annak felmondása az adott nemzetközi helyzetben veszedelmes lépés, olyan katasztrófához vezethet, »amelyhez képest még Mohács sem mérhető, ezzel a tűzcsóvával tehát óvatosan játsszunk.«" Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben. II. Budapest, Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala, [1957] 51. o. 14. Politikai pályám mérlege, 1918-1958. Negyven éves jubileum. 1958. november 28. 2. cs. 15. o. 15. Thomka Beáta: História, életrajz, fikció. In Tanulmányok Kassák Lajosról. Budapest, 2000, Anonymus, 150-158. o. 16. Lásd mindenekelőtt Hayden White: A történelem terhe. Budapest, Osiris — Gond, 1997 és Gyáni Gábor: Történelem: tény vagy fikció? In Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, Napvilág Kiadó, 2000. 48-70. o. 17. Lásd K. Horváth Zsolt: „Emlékező" én-történelmek: önéletrajz, mint társas fikció a totalitarizmus éveiben. In Mikrotörténelem. Vívmányok és korlátok. (Rendi társadalom - polgári társadalom. 12.) A Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti egyesület és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár kiadványa, Miskolc, 2003.414-424. o. 18. Az „igazság" viszonylagosságának nagy irodalma van, a probléma főként a filozófusokat és az írókat foglalkoztatja. „A megismert igazság logikusan az a hazugság, amely, ha nem kerül napvilágra, maga az igazság. [...] Egész olvasólétünk alatt sohasem olvastunk igazságot, akkor sem, ha folyton tényeket olvastunk. Mindig hazugságot igazságként, igazságot hazugságként, és így tovább. Attól függ, hogy hazudni akarunk-e, vagy az igazságot elmondani és leírni, még ha sohasem tartalmazhatja az igazságot, soha nem lehet az igazság" - írja Thomas Bernhard: Egy hátraarc (A pince). Ab Ovo, Budapest, 1994. 41-42. o.