2000, 2005 (17. évfolyam) január
IGGERS, GEORG G.: A globális történetírás kihívásai
Georg W. Iggers A globális történetírás kihívásai A JLV globalizáció korában élünk. Irama az elmúlt néhány évtizedben - különösen a hidegháború vége óta - rendkívül felgyorsult. Fő hajtóereje a Nyugat volt, de a legutóbbi időben máshonnan is jöttek fontos impulzusok, különösen Kelet-Ázsiából. Bár nagyfokú nyugatosítással járt, egyáltalán nem vezetett a kultúrák homogenizálódásához, hanem mindenhol más és más, az őshonos kultúrában gyökerező választ fogalmazott meg. Egyrészt tehát a globalizációs folyamatok homogenizáló hatásának lehettünk tanúi, másrészt a heterogenitás, a nyugatosodások növekedésének is, többes számban, hiszen - ne feledjük - nem létezik egységes Nyugat, a Nyugatnak számos, sokszor egymással összeegyeztethetetlen arca van. A globalizáció tehát rendkívül összetett és sokszínű: egyrészt valóban nagymértékben homogenizálja a gazdasági szerkezetet, a technológiai és tudományos fejlődést, sőt az életmódot is, másrészt a nyugati stílusoktól való markáns eltéréseket, sőt a nyugati hatásokkal szembeni határozott ellenállást eredményez. Maga a globalizáció természetesen nem új keletű jelenség. Már a civilizációk történetének korai szakaszában is voltak cserék, nemcsak katonai és kereskedelmi, de kulturális értelemben is. A föníciai ábécé, amelyre az egyiptomi hieroglifák hatottak, a héber, a görög és a latin ábécé alapja lett. A római világ hellenizációja újabb példa, akárcsak a fő világvallások, a buddhizmus, a kereszténység és később az iszlám elterjedése. A felfedezések korával a tizenötödik és tizenhatodik században azonban a globalizáció sajátos formája kezdődött. Ezt a folyamatot három jól elkülöníthető szakaszra szeretnénk osztani. Ami közös bennük, az az, hogy fő impulzusaik Nyugatról jöttek. Az első szakaszt többek között a kapitalista világpiac kialakulása jellemzi, amely a nyugati gyarmatosítás korai szakaszával társul. A fő célpontok ekkor még nem annyira a szilárd politikai rendszerrel, ősi civilizációval és működő gazdasággal rendelkező Kelet-Ázsia és a muzulmán világ országai, Perzsia és az Oszmán Birodalom voltak, hanem inkább a világ olyan részei, amelyek kevésbé tudták megvédeni magukat, mint Észak-és Dél-Amerika, a szubszaharai Afrika, Délkelet-Ázsia és Óceánia és bizonyos fokig az indiai félsziget. Mint ismeretes, Immanuel Wallerstein megkülönböztette az európai anyaországokat, amelyekben biztos alapokon nyugvó, kiterjedt kapitalista gazdaságok jöttek létre, és a gyarmati perifériákat, amelyek a nyugati terjeszkedés és kizsákmányolás áldozatai lettek. Nem mintha ez az utóbbi területek teljes passzivitása mellett történt volna. A rabszolga-kereskedelem csak az afrikai törzsfőnökök és kereskedők együttműködésével volt lehetséges, a rabszolgaságon alapuló gazdaságok pedig a Karib-szigeteken, az északamerikai angol gyarmatokon és Brazíliában összefonódtak az európai gazdaságokkal. Európában ez az állandó hadseregekkel és közigazgatási rendszerekkel működő központosított államok megszilárdulásának kora volt, amelyek közül néhány - Spanyolország, Portugália, Anglia, Franciaország, Hollandia, Svédország és Dánia — már nemzetállam-kezdeményeket alkotott. Ebben az idő- A szöveg a Longman kiadónál hamarosan megjelenő A modern történetírás összehasonlító története globális perspektívából című kötet bevezetője. A szerző köszönetet mond Qingjia Edward Wangnak a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségéért. 2000 - 17