2000, 2005 (17. évfolyam) március

SZILÁGYI ÁKOS: A magyar nemzet tribalizálása. 2. - KOVÁCS JÁNOS MÁTYÁS: Az elképzelt város

Szilágyi Ákos A magyar nemzet tribalizálása (2) A 1­6 tömegtársadalom tribalizálása a múlt század 60-as éveitől kezdődően világszerte a fogyasztói tömegkultúra általános piaci szervezés­formájává vált. A vásárlói tömeg egymással szem­ben ridegen közömbös vagy harciasan ellenséges fogyasztói rendekbe és törzsekbe tördelése az egyének általános fogyasztói mozgósítását szol­gálta. A modern ipari társadalom átfogó létfor­máinak (nemzet, osztály, nemzedék) szétesése következtében spontán módon bekövetkezett el­hasonulásokat, a legkülönfélébb kulturális és szubkulturális kisebbségek leválását, kivonulását, önállósulását a piac - felismerve a fogyasztás bő­vítésének ebben rejlő lehetőségét — minden mó­don támogatta, felgyorsította, kiaknázta, hogy az elhasonulás nyomán létrejött (vagy kifejezetten piaci úton létrehozott) kulturális „törzseket" el­áraszthassa „törzsi" áruval és szolgáltatással. A piac minden lehetséges másságot igyekezett meglovagolni, minden kulturálisan megformált - látható vagy demonstratív módon láthatóvá tett-biológiai, mindenekelőtt vitális, testi, nemi eltérést, különbséget, sajátságot megpróbált „más­sággá" átalakítani és maga is kitalált és előállí­tott, forgalomba hozott „másságokat", „identitá­sokat", hogy áruval láthassa el e másságok hordo­zóit, fenntartóit, vásárlóit. Egyfajta másság-ipar, identitás-ipar alakult ki így, amely az uniformi­zált tömegtermelést másságokban oldotta föl, tet­te változatossá és szórakoztatóvá. A piaci törzsek világai között nincs átjárás: ahány törzs, annyi totem és tabu, annyi rítus, annyi testtartás és maszk az arcon, annyiféle díszí­tés és annyiféle hajviselet, annyiféle bőrre, ruhá­ra, arcra festett-rajzolt-tetovált embléma, címer, logo, annyi kivonulási és mutatkozási színtér, vi­selkedés- és beszédmód, amelyek jobbára idege­nül vagy kifejezetten harciasan állnak egymással szemben. De bár a törzsek között átjárás nincsen, az átugrásnak egyikből a másikba, a törzsváltás­nak semmi akadálya. A fogyasztói törzs bármikor újraválasztható. Végtére a piacon létesülő törzs­höz (a közösség illúziójához és élményéhez) nem a beleszületés természeti köteléke, nem is a hűség erkölcsi vagy politikai szálai fűzik az egyént, ha­nem a piacilag generált tetszés (a divat) pillanat­nyi vagy a priváthóbort tartós megszállottsága. Még csak csatlakoznia sem kell valakinek a törzshöz, hogy megnyerőnek találja életvilágát, szokásait, külső rekvizitumait, jelképeit, visele­tét, nyelvét, vezérét. Elég, ha imponál vagy tet­szik neki, mint akármely néznivaló, akármely lát­ványosság. S valóban: a fogyasztói törzsnek van­nak eredeti szerzői és másodlagos szerzői, vannak „beavatottjai", eljátszói (akik beöltöznek a ver­bális szerepekbe, törzsi viseletekbe) és vannak nézői (befogadói), akik - különféle okokból — nem mernek elmenni a törzzsel való aktív azono­sulásig, de boldogan elnézik a törzs különös, szo­katlan, őrült világát, amely annyira eltér az övé­kétől és minden szokványostól, minden átlagos­tól. Piaci szempontból ennek a különbségnek nincs túl nagy jelentősége. Mellékes, hogy a tör­zsi árut és szolgáltatást valaki a törzsi játék aktív szereplőjeként vagy nézőjeként vásárolja-e meg. Fogyasztói törzsek a politikában A fogyasztói törzsek megjelenése a politikában viszonylag kései fejlemény, s elválaszthatatlan az­ A tanulmány első részét februári számunkban közöltük. 2000 O 3

Next