2000, 2008 (20. évfolyam) december
Kötődés Beállított, megrendezett képeket csak 1995-től kezdtem fényképezni, s ennek története egy erdélyi családhoz kötődik. 1971-ben, Széken, megismerkedtem egy lakodalmas párral, Balogh Mártonnal és Marival. Az ismeretségből barátság lett, s 1974-ben született lányuknak, Kicsi Marinak keresztapja lettem. Gyakran látogattam hozzájuk, s ők is jártak hozzám Budapestre. Az évek alatt szépen szaporodtak róluk és családjukról a sokféle emlékképek, amelyeket gondosan őriztek. Aztán több mint húsz év után egyszer csak azzal fordult hozzám Mari: „És mikor csinálsz már rólunk egy olyan rendes, igazi képet?" Nem nagyon értettem, de azt válaszoltam, hogy mutasd meg, mire gondolsz. S akkor szépen felöltöztette a családot, székeket hozott, leültette a szüleit, középre állította a lányait, majd a férjével ők is megkeresték a helyüket. Mari csak annyit mondott: „Tudod, mint a fényképésznél", s egy pillanat alatt megváltozott a tartásuk. Attól kezdve tudatosan is próbálkoztam ezzel. Meg akartam teremteni a fényképész-műterem hatását. Megkíséreltem előhívni azt a tartást, amelyet szüleik, nagyszüleik képeiből tanultak - öntudatlanul. Amikor még ünnepélyes izgalommal álltak a fényképezőgép előtt, s igyekeztek úgy megörökíttetni magukat, amilyennek szerették volna, hogy lássák őket, így aztán a fényképész-műtermet én vittem el hozzájuk, az otthonaikba: állványról fényképeztem, nagyformátumú géppel, és hatalmas lámpákkal világítottam. Megpróbáltam megteremteni a fényképezés - a megörökítés - régi varázsát. Csak a környezet árulta el, hogy a világ mégiscsak megváltozott. Korniss Péter :Korniss Péter Harmincöt év múltán 2008 Korniss Péter: KÖTŐDÉS című, a Helikon Kiadónál most megjelenő kötetéből