2000, 2009 (21. évfolyam) május-június
Meghalt Négyessy Berci
sem alaptalan történelmi hipotézisei. Az emlékezettörténetet - írja Assmann - „nem a múlt mint olyan érdekli, hanem a múlt csak úgy, ahogy emlékeznek rá. A hagyományozódás ösvényeit, az intertextualitás hálóit, a múlt olvasatának diakronikus kontinuitásait és diszkontinuitásait vizsgálja". Ennek fényében magát a freudi művet is értelmezhetjük emlékezettörténeti keretben, különösen, ha elfogadjuk egy másik Freud-kutató történész, Yosef Hayim Yerushalmi ama javaslatát, hogy „a Mózest tekintsük egyszerűen pszichológiai önéletrajznak", vagy éppen „családregénynek",10 amelyről egy asszimilált, saját zsidóságához mégis ragaszkodó, és azt tragikus módon megélő „istentelen zsidó"" élete végén, már londoni emigrációban, saját sorsáról, szerepéről, teljesítményéről igyekszik számot adni. Mózes alakjába saját magát is beleszőve. Ha meggondoljuk, önmagára is vonatkoztatható, amit Freud Mózes figurájáról állít: „mindazok a vonások, amelyekkel a nagy embert felruházzuk, apai vonások", a legfőbb apai vonás pedig „a nagy ember önállósága és függetlensége, isteni nemtörődömsége, amely egészen a kíméletlenségig fokozódhat. Csodálni kell ett, bízni lehet benne, de mindamellett félni is kell tőle." Ugyanakkor - teszi hozzá - ha „a nagy ember alakja egészen az istenségig nőtt is, [...] ideje ráeszmélnünk, hogy az apa is gyermek volt valamikor."12 Az apa is gyermek volt valaha: ez a kijelentés a pálya legvégén, mondhatnánk úgy is, a „családregény végén" hangzik el, ám visszautal a kezdetekre, „a családregény elejére", amelyet elsősorban Freudnak az Alomfejtés című művéből ismerünk . Az Alomfejtés - a Mózeshez hasonlóan — sok rétegű és sok jelentésű mű. Olvasatához és értelmezéséhez ma már elkerülhetetlenül hozzátartozik Carl J. Schorske „Politika és apagyilkosság Freud Alomfejtésében" című, először 1973-ban megjelent alapvető tanulmánya," amely rámutat arra a sajátos kettősségre, amely Freud korai főművét jellemzi. A könyv felépítése első megközelítésben tökéletesen megfelel a tudományos értekezések szokványos felépítésének: fejezetrő és fejezetre hatol egyre mélyebbre, újabb és újabb szempontból világítja meg az álmoknak lelki működésünkben játszott szerepét. „Freud álmai - írja Schorske - Ariadné fonala gyanánt szolgálnak, követve őket az ösztönök birodalmába szállhatunk alá lépésről lépésre."14 A műnek van azonban egy kevésbé nyilvánvaló, rejtettebb, személyesebb rétege is, amelyben — a tudományos fogalmak és hipotézisek rendszerén túl - a szerző mint szubjektum mutatkozik meg. Schorske szerint Freud önvallomása ez - példa- ÖV ALATT Meghalt Négyessy Berci Nem tudjuk, hogyan kerültünk rá a Nyugati Magyar Egyház levelezőlistájára, de hálásak lehetünk a sorsnak, hogy így történt. Havonta, kéthavonta érkeznek Los Angeles elővárosából, Ontarióból a helyi Magyar Református Egyház építőinek közérdekű közleményei - megannyi jajkiáltás. Ezek az írások nem hajlandók az amerikai „keep smiling" jegyében elkendőzni a valóság árnyoldalait. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy együttérzésünkön túl nyilvánosságot biztosítunk keserű soraiknak - végre egyszer Magyarországról segíthetjük az Amerikába szakadtakat. Képzelhető, milyen tapasztalatok jutottak azoknak, akik ilyen „tízparancsolat" megfogalmazását vélték szükségesnek papjaik számára 2004. január 13-án kelt körlevelükben: 1. A pap nem a sátánt, hanem Istent is a hívő embereket szolgálja. 2. A pap soha nem csal, és nem hazudik. 3. A pap nem lopja el az egyház pénzét. 4. A pap nem bérel fel embereket gyilkosságra 5. A pap nem hamisít pénztár és jegyzőkönyveket. 6. A pap nem pénzért veszi meg állását. 7. A pap betartsa be az egyházi és világi törvényeket. 8. A pap nem vesz fel csalással kölcsönt az egyházra. 9. A pap nem törli ki a tagok névsorából azokat, akiket tudja, hogy ellene szavaznak. 10. A pap nem szegi meg esküjét. De álljon itt a 2003 novemberi híradás, a lehetőségekhez képest betűhíven, minden közösség okulására. A szerkesztők 2000, 2004. február 128 és 2000 * * *