2000, 2010 (22. évfolyam) február
LENGYEL LÁSZLÓ: Korrupció és politika
Lengyel László Korrupció és politika A IV. politika és a korrupció viszonyában a rendszerváltó Magyarországon három szakasz írható le. Az első szakasz 1989-től 1994-ig tartott, amely a „vadkeleti", az aranyásó korszak, az „elolaszosodás", a mediterranizálódás a magyar politika, gazdaság és közigazgatás háromszögében. A második időszak 1994 és 2004 közötti kiegyezéses, megállapodásos, „magyar-utas" korszak. Végül, a harmadik szakasz 2004 végétől máig tart, a „balkanizálódás", az elmélyülés és kiszélesedés időszaka. A következőkben csak jelzésekkel szólnék az első két szakaszról, hiszen ezeket már leírtam és elmondtam korábban. Aranyásó korszak Az aranyásó korszakban meghatározó volt három igen fontos elem. Az első, hogy 1945 és 1948 óta nem volt Magyarországon olyan mérvű tulajdonosváltási időszak, mint az 1989—94-es. Ebben az időben ment végbe egyrészt a spontán privatizáció, másrészt elkezdődött az állami irányítású privatizálása a nagy termelő vállalatoknak. A rendszerváltásban „ellenőrizetlen" politika és közigazgatás sokmilliárdos vagyonok pályáztatásáról, eladásáról döntött, ezáltal hozva saját magát és az új „vállalkozókat" jókor, jó helyzetbe. A második elem, ami az első szakaszt meghatározta, hogy az állami szabályozások, privilégiumadások vagy tiltások alkalmazásával, politikusok és köztisztviselői juthattak abba a helyzetbe, hogy a piacokra való bejutást engedélyezzék vagy tiltsák. A szolgáltatói piac hihetetlen felnyílása óriási befolyásolási lehetőséget teremtett a közszereplőknek a hatalommal való élésre és visszaélésre. Végül, a harmadik elem, a rendelkezés az árupiaci hiányok és többletek felett, amelynek kirívó példája volt a szovjet, majd orosz olaj illegális, féllegális behozatala, elosztása, továbbexportálása, szőkítése. Ennek az aranyásó korszaknak kialakult a maga könyörtelen logikája, szigorú nyelvezete: lezárt és megnyitott történeti korszakokat. Az erő és erőszak, a vágy, az új élete és a régi halála újra meghatározták a korrupció fogalmát, terjedelmét, létrehozva egy hatalmas árnyékzónát a rendszerváltás általános reprezentációja alatt. A kádári hiánygazdaság árura és szolgáltatásra irányuló napi korrupciója és a hatalom általános politikai befolyása a gazdasági cselekvésre és intézményekre most megváltozott. Az áruhiány gyorsan eltűnt, és a szolgáltatások fölötti monopólium is megszűnt. Ám fölértékelődött az addig láthatatlan információs hatalom, illetve az információk közvetlen felhasználása előnyszerzés céljából. Az aranyásó korszak mindennapi erkölcse, amely a vállalkozás természetes részének tekintette a helyzeti előnyt, a bennfentes információt, a hatalomnak és befolyásnak saját gyarapodásra történő hasznosítását, de már e keretbe nem fért bele a keleti és balkáni halálosztó, illetve a halált vállaló erőszak. A gazdagodók magukévá tették a Gründerzeit felfogását: „aki jókor volt jó helyen az ügyes ember, aki rosszkor, rossz helyen az balek", „aki köztisztviselőként nem állapítja meg a maga és szolgáltatása árát, az alkalmatlan, aki tudja, hogy mi mennyit ér, az alkalmas", „csak az első millióig kérdezzük, honnan van, afelett a jövedelem és a vagyon már vállalkozás". A magyar társadalom elindult az „olaszosodás" útján, ahol mindenki 2001 2000