2000, 2011 (23. évfolyam) március

CSÁNYI VILMOS: Kísérletekkel alátámasztott hiedelmek (Kiegészítés Csontos Erika cikkéhez)

Csányi Vilmos Kísérletekkel alátámasztott hiedelmek KIEGÉSZÍTÉS CSONTOS ERIKA CIKKÉHEZ A­z tSz emberiség lélekszáma néhány évtizedig még növekedni fog, és világosan látha­tó, hogy a hagyományos módszerekkel a világ élelmiszer-termelése nem növelhető olyan mér­tékben, hogy az egyre növekvő igényeket kielé­gítse, tehát sürgősen nagyobb termést nyújtó, ol­csóbban előállítható növényekre van szüksé­günk. A biológusok jelentős része azt gondolja, hogy a korszerű genetikai manipulációk segítsé­gével ez a probléma megoldható - közéjük tarto­zik Dudits Dénes és Venetianer Pál kollégám, a Csontos Erika cikkében hivatkozott szerzők közül velük értek egyet. Az európai közvéleményben sajnos olyan hiedelmek alakultak ki e technikák­kal kapcsolatban, amelyek tudományosan meg­alapozatlanok, és veszélyeztetik a szükséges kuta­tás és tőke koncentrálását, illetve a termelési ta­pasztalat megszerzését. A társadalom életében roppant fontos szere­pet játszanak a hiedelmek, a mindennapi életben, a vallásban, a politikában és a tudományban is. A természettudományok is hiedelmekre épülnek, azzal az elvi különbséggel, hogy ezekhez a hiedel­mekhez mindig valamiféle gyakorlati következ­ményt rendelünk: kísérletet, megfigyelést, megis­mételhetőséget, gyakorlati felhasználást. A ter­mészettudományos hiedelmek is rendszerbe szer­veződnek, és új hiedelmek bekapcsolódása csak akkor megy simán, ha az új hiedelem pontosan il­leszkedik a régiekhez vagy — és ez a lényegi folya­mat - sokszorosan megismételt, megbízható gya­korlati bizonyítékok kényszerítenek az elfogadá­sára. Csak egyetlen tudománytörténeti példát említek a hiedelmek és a gyakorlat kapcsolatára: a kémia fejlődése során az 1800-as években nagy viták folytak arról, hogy laboratóriumban elő le­het-e állítani az élőlényekben található szerves anyagokat. Sokan azt hitték, hogy nem, mert, vélték, azok csak egy feltételezett életerő, a vis vitális közreműködésével jöhetnek létre. 1828-ban Friedrich Wöhler német kémikus karbami­dot állított elő egy egyszerű reakcióval és azóta a kémikusok többsége azt gondolja, hogy az életerő hiedelme megdőlt, elfogadhatatlan. Tévedés len­ne azt hinni, hogy ezzel a vis vitális hiedelme vég­leg eltűnt. Biológusok kis csoportja még mindig hisz benne, és úgy gondolja, hogy mindaddig, amíg egy új élőlényt, legalább egy élő sejtet, nem állítanak elő kémiai úton addig ez a hiedelem tartható. Ma már DNS-t, RNS-t, fehérjéket is elő lehet állítani mesterségesen, kémiai szintézissel, ezért a biológusok nagy többsége azt hiszi, hogy idővel ez élő sejttel is sikerül. Sokféle részfolya­matot tanulmányoznak, de senki sem kísérletezik csupán azért, hogy megdöntse a mai vis vitális hi­edelmet, mert az ilyen kísérletek hihetetlenül drágák, és csak egy olyan vélekedésnek vetnének véget, amelyben már mindössze egy-két ember hisz. Ez a kis tudományelméleti bevezető szükséges ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a génmódosított (GM) növényekkel kapcsolatos áldatlan helyze­tet. De néhány további, mérgekkel és veszélyekkel kapcsolatos ismeretet is érdemes megfontolni. Az ember földi megjelenése óta fogyaszt növé­nyeket, és a növényfajok jó része tartalmaz mér­gező vegyületeket. A Pusztai-féle kísérletekben is vizsgált burgonya termése mérgező, nem is fo­gyasztjuk. A nyers gumó, különösen a rügyek fogyasztása szintén kellemetlen béltünetekkel jár, főzés során viszont a mérgező anyag (szolanin) le­bomlik, s ekkor már fogyasztható a burgonya (az 2000 O 15

Next