2000, 2011 (23. évfolyam) március
CSÁNYI VILMOS: Kísérletekkel alátámasztott hiedelmek (Kiegészítés Csontos Erika cikkéhez)
Csányi Vilmos Kísérletekkel alátámasztott hiedelmek KIEGÉSZÍTÉS CSONTOS ERIKA CIKKÉHEZ Az tSz emberiség lélekszáma néhány évtizedig még növekedni fog, és világosan látható, hogy a hagyományos módszerekkel a világ élelmiszer-termelése nem növelhető olyan mértékben, hogy az egyre növekvő igényeket kielégítse, tehát sürgősen nagyobb termést nyújtó, olcsóbban előállítható növényekre van szükségünk. A biológusok jelentős része azt gondolja, hogy a korszerű genetikai manipulációk segítségével ez a probléma megoldható - közéjük tartozik Dudits Dénes és Venetianer Pál kollégám, a Csontos Erika cikkében hivatkozott szerzők közül velük értek egyet. Az európai közvéleményben sajnos olyan hiedelmek alakultak ki e technikákkal kapcsolatban, amelyek tudományosan megalapozatlanok, és veszélyeztetik a szükséges kutatás és tőke koncentrálását, illetve a termelési tapasztalat megszerzését. A társadalom életében roppant fontos szerepet játszanak a hiedelmek, a mindennapi életben, a vallásban, a politikában és a tudományban is. A természettudományok is hiedelmekre épülnek, azzal az elvi különbséggel, hogy ezekhez a hiedelmekhez mindig valamiféle gyakorlati következményt rendelünk: kísérletet, megfigyelést, megismételhetőséget, gyakorlati felhasználást. A természettudományos hiedelmek is rendszerbe szerveződnek, és új hiedelmek bekapcsolódása csak akkor megy simán, ha az új hiedelem pontosan illeszkedik a régiekhez vagy — és ez a lényegi folyamat - sokszorosan megismételt, megbízható gyakorlati bizonyítékok kényszerítenek az elfogadására. Csak egyetlen tudománytörténeti példát említek a hiedelmek és a gyakorlat kapcsolatára: a kémia fejlődése során az 1800-as években nagy viták folytak arról, hogy laboratóriumban elő lehet-e állítani az élőlényekben található szerves anyagokat. Sokan azt hitték, hogy nem, mert, vélték, azok csak egy feltételezett életerő, a vis vitális közreműködésével jöhetnek létre. 1828-ban Friedrich Wöhler német kémikus karbamidot állított elő egy egyszerű reakcióval és azóta a kémikusok többsége azt gondolja, hogy az életerő hiedelme megdőlt, elfogadhatatlan. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezzel a vis vitális hiedelme végleg eltűnt. Biológusok kis csoportja még mindig hisz benne, és úgy gondolja, hogy mindaddig, amíg egy új élőlényt, legalább egy élő sejtet, nem állítanak elő kémiai úton addig ez a hiedelem tartható. Ma már DNS-t, RNS-t, fehérjéket is elő lehet állítani mesterségesen, kémiai szintézissel, ezért a biológusok nagy többsége azt hiszi, hogy idővel ez élő sejttel is sikerül. Sokféle részfolyamatot tanulmányoznak, de senki sem kísérletezik csupán azért, hogy megdöntse a mai vis vitális hiedelmet, mert az ilyen kísérletek hihetetlenül drágák, és csak egy olyan vélekedésnek vetnének véget, amelyben már mindössze egy-két ember hisz. Ez a kis tudományelméleti bevezető szükséges ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a génmódosított (GM) növényekkel kapcsolatos áldatlan helyzetet. De néhány további, mérgekkel és veszélyekkel kapcsolatos ismeretet is érdemes megfontolni. Az ember földi megjelenése óta fogyaszt növényeket, és a növényfajok jó része tartalmaz mérgező vegyületeket. A Pusztai-féle kísérletekben is vizsgált burgonya termése mérgező, nem is fogyasztjuk. A nyers gumó, különösen a rügyek fogyasztása szintén kellemetlen béltünetekkel jár, főzés során viszont a mérgező anyag (szolanin) lebomlik, s ekkor már fogyasztható a burgonya (az 2000 O 15