2000, 2013 (25. évfolyam) április
2000-beszélgetés Setét Jenővel: Akkor is cigány vagyok
Akkor is cigány vagyok 2000-BESZÉLGETÉS SETÉT JENŐVEL 2000: Mesélted, hogy egy gyerektáborban ismerkedtél meg Horváth Aladárral. SETÉT JENŐ: Tizennégy éves voltam, Aladár Sárospatakon járt főiskolára, ismerte a legtöbb helyi roma családot, így az én szüleimét is, és gyakran vendégeskedett nálunk. Egyszer fölajánlotta, hogy elvisz egy nyári olvasótáborba. Ez nyolcvanhatban volt. A tábor elementáris erővel hatott rám, mert akkor találkoztam a cigány nyelvvel, a cigány nyelvű könyvkiadással, a cigány szótárral, a cigány folklórral. 2000: Otthon magyarul beszéltetek? SJ: Mi magyar nyelvű cigányok vagyunk, falusi zenészcsaládból származom. Szüleim Vajdácskán éltek, én már Sárospatakon születtem és ott is nőttem föl. A nagyszüleim falusi zenészek és veszsző- és sármunkából élő emberek voltak. Apám is zenélt fiatalkorában. Majd anyámmal együtt bekerültek a nagyvárosi építőiparba. Sokat dolgoztak Budapesten, aztán mikor hazaköltöztek Sárospatakra, ott a kerámiaüzemben folytatták egészen nyolcvankettőig. 2000: És a zenélést teljesen elfelejtették? SJ: Inkább azt mondanám, hogy az anyám fiatalon is nagyon tudatos nő volt. Például megtiltotta nagypapámnak, én ötéves voltam ekkor, hogy zenére tanítson, mert azt mondta, hogy annak nincs jövője. Ezért nem lettem zenész. 2000: Szerettél volna muzsikálni? SJ: Hát most negyvenegy évesen azt mondom, nagyon jó lenne, ha tudnék becsülettel zenélni. Hogy akkor is szerettem volna, arra kevésbé emlékszem. Apám úgy halt meg, mármint a nevelőapám, hogy soha nem hallottam zenélni. Mire megcseperedtünk, szüleim nyolcvankettő után kiváltották a kisiparos-engedélyt, de igazából kiskereskedőként dolgoztak. Ezt az engedélyt váltották ki, mert ezt lehetett, ehhez vettek alibiből egy pulóverkötő gépet, egyébként becsülettel csencseltek. A szocialista országokból, hoztak be árut, amit falun eladtak, vagy helyben a városban piacoztak. Mozgóárusok voltak. Én is segítettem nekik. Apám megszerezte a jogosítványt, vettek egy autót, otthagyták a gyárat, nagyon tisztességes megélhetésük volt. Sárospatakon az akkor még presztízzsel járó, újonnan épített lakótelepen laktunk. 2000: Hányan és mekkora lakásban? SJ: Hatan voltunk testvérek. Kezdetben kettő szoba összkomfortunk volt, amikorra hatan lettünk, három szoba összkomfortban laktunk. Ezt követően családi házat építettek a szüleim Patak kertvárosi részében. Én nem a klasszikus szegénytelepről jövő mozgalmár vagyok, hanem egy nagyon jó anyagi körülmények között élő kereskedőcsalád sarja. 2000: Hányadik gyerek vagy a családban? SJ: Jaj, ez bonyolult kérdés. Mindenki hozott a házasságba valakit. Anyám engem. A nevelőapámnak pedig már volt három gyermeke. És miután összekötötték az életüket, lett két közös gyermekük. De én hellyel-közzel már a nevelő Setét Jenő roma jogvédővel, az „Ide Tartozunk” Facebookcsoport létrehívójával március 11-én beszélgettünk a 2000 szerkesztőségében. 2000 3