2000, 2013 (25. évfolyam) november
Czeglédi András: Ukrónia és vidéke
, Somhegyi Zoltán Pergamon iparművészeti területeken, majd a tárgykultúrában stb. is divatos lett, létrehozva pl. a neoviktoriánus imitáltságú, fával burkolt mobiltelefont. Mintha csak azt akarná igazolni: nem csupán az utópia tud hatalomra kerülni, megvalósulni, tárgyiasulni, de az ukrajna is. Igaz, ezt az amishok és a haszidok öltözékén eltűnődve is észrevételezhetjük: az 1720-as évek lengyel-orosz prémkereskedő öltözetének némileg továbbfejlesztett változata autentikus jiddiskeitnek számít... 9. Ld. Roberts, Andrew (szerk.): Mi lett volna ha ... ? [fejezetek a meg nem történt világtörténelemből]. Ford. Bárt István. Corvina, 2006, 125-142. 10. Az alternatív történetírás újsütetű divatjához ld.: Gavriel Rosenfeld: „Miért a kérdés, hogy »mi lett volna ha...?« Elmélkedések az alternatív történetírás szerepéről” (ford. Szélpál Lívia) http://www.aetas.hu/ 2007-01/rosenfeld.pdf, 147-160. 11. Bibó István: „Ha a zsinati mozgalom a 15. században győzött volna...” Uő: Válogatott tanulmányok, IV. Magvető, 1990, 265-282. 12. Dalos György tanulmánya - a viccgyűjtemény és a kommentár a 2006 július-augusztusi duplaszámunkban olvasható Stirlitz, a vicches avagy a homo sovieticus paródiája címmel. 13. Mindkettőjüknél a legvoltaképenebb (vagyis a vallás- és kultúrtörténeti) ukrajnatípus sajátos és tartós háttérműködése figyelhető meg, anélkül hogy önálló ukronikus művet hagytak volna hátra. Gondolkodásuk ukronikus mozgatórugója külön-külön paradox természetű, s a két paradoxia egymásnak feszül: az örök visszatérés tana mint a történelem fordulópontja (Nietzsche) vs. a történelem mint a fordulópont visszatérése (Kierkegaard). Bár a Nietzsche-Kierkegaard-komparatisztika lehetetlensége (Heidegger), ill. szükségszerűsége (Löwith) máig lezáratlan vitákat eredményez, annyi biztos, hogy a két bölcselet ukronikus vonatkozásainak számbavétele a Napnál is világosabbá teszi, hogy az ukrajna mennyire jellegzetesen modern ‘bomlástermék’/’vívmány’: az eszkatologikus gondolkodás szekularizációjának sajátos és megkerülhetetlen folyománya. 14- Foucault, Michel: „Eltérő terek” (ford. Sutyák Tibor) In: uő: Nyelv a végtelenhez- Latin Betűk, 1999, 147— 156. 15. Jorge Luis Borges: „Az elágazó ösvények kertje” (ford. Boglár Lajos) In: uő: Bábeli könyvtár. Európa, 2005, 22-33. 2000 f) 27