2000, 2017 (29. évfolyam) március
Lengyel László: Hankiss-alternatívák
som. Én teremtem meg önmagamat, mint szabad lényt. Nem egyszerűen sodródom: végzetem, sorsom van.” Ehhez tette hozzá: [Mindez] „elvezetett ahhoz a fölismeréshez, hogy vannak alternatívák. Vagyis, hogy nem egyetlen lehetséges, eleve meghatározott út létezik az ember és az emberi közösségek számára, hanem sok és sokféle, s az alternatíváknak ez a gazdagsága az ember szabadságának egyik fontos forrása.” Valójában Hankiss Elemér pontosan tudta, hogy személyes katarzisa a Margit hídon, szabadsága, különállása és személyes alternatívája nem jellemzi a kelet-európai társadalmak emberét, a létbe vetett, sorstalan nyugati emberrel szemben. Több könyvében is ábrázolta, hogyan szorul be a keleti ember a maga társadalmi csapdáiba, hogyan ül nyakig saját beteg létében, mennyire képtelen távolságot tartani saját világától. Az „ironikus szabadság” nem a keleti embert, hanem Hankisst jellemezte, aki az amerikai Wilson Centerben írta le sorait annak tudatában, hogy a nyugati embernek sokkal több lehetősége van arra, hogy „alternatívákban, más lehetséges életformákban és világokban gondolkozzék”. Csakhogy látta a nyugati világ felett úszó fekete felhőket, amelyek a berendezkedés hatalmas gépezete fölé borulnak. Szerette volna hinni, saját sorsából levezetve, hogy Keleten még a jellem, Nyugaton már csak a társadalmi pozíció, Keleten az erkölcs, Nyugaton a politikai korrektség, a jómodor, Keleten az új hit és világnézet, Nyugaton a beilleszkedés a fő áramba számítanak. Az 1989-es helyzetben Keleten kinyílnak a jellemek, új hitek és világnézetek teremnek, az embereknek fontosabbá válik önmagukhoz, sorsukhoz, életükhöz való viszonyuk, mint a másokhoz, a hatalomhoz való kapcsolatuk. A hely és idő, az alternatívák választóvonalán a kelet-európai ember önként vagy kényszerből fölteszi magának az alapvető kérdéseket: miért élek? Ki vagyok én? Mivé lettem eddigi életem döntései által? Hol az igazság? E kérdésekből következik Hankiss törekvése: „A világ nem egyértelmű, nincs egyetlen, abszolút, determinált igazság: lehet, hogy ez a gondolat mozgatott akkor is, amikor a késő nyolcvanas években annak elemzése kötött le, hogy Közép-Európa jelenét hányféleképpen lehet értelmezni, s feltételezhető jövőjéről a hipotézisek milyen széles skáláját lehet felrajzolni. Ennek a munkának az eredményeit foglalja össze Kelet-Európai alternatívák című könyvem.”„ Kinek az alternatívája? Társadalom vagy elit? Hankiss könyvének következő paradoxona, hogy miközben annak 540 2000