28-as Újság, 1920 (3. évfolyam, 1-21. szám)
1920-09-17 / 17. szám
28-as (JJSAQ HÉTRŐL-HETRE. Miskolcz, 1920. szeptember 16. — Csókolom a kezét nagyságos asszonyom. Honnan Csak jön ? nem a Halassy installációjáról ? — Eltalálta. Csakugyan onnan jövök. Egész elkápráztatta a szememet a vidék magyar ruhája. Ilyen szövet és prémdrágaságban tudja csak igazán értékelni az ember a magyar ruhát. És irigyelni. Hejh! Ha nekem lenne egy, de sok lisztet meg zsírt tudnék kapni érte.— A Lichtenstein installációján is ott volt asszonyom ? — Azon nem. Hallottam, hogy asszony egyáltalán nem vesz részt rajta, hát én is otthon maradtam. Sokan voltak ? — Ellenkezőleg. Miskolcz közönségét már csak a látványosságokkal lehet bedínteni, hogy részt vegyen közigazgatási ünnepségeken. A 180 bizottsági tag közül a tisztviselőkkel, a tanács tagjaival együtt mindössze harminckilencen jelentek meg. Aztán meglátszott az is, hogy Lichtenstein a keresztény nemzeti egyesülés pártjának az exponense. Mert a másik oldalról csak Pollák Lajos, Győri Ödön, Kurcz Jakab dr., Klein Samués Neumann Adolf vettek részt. Ellenben a borbélyok rendkívül hálásak neki, hogy az árvizsgáló bizottság múltkori sérelmes határozatát felfüggesztette. Hárman is eljöttek az installációjára. Papp Lajos, Kotoián és Mikes Az volt az érdekes — asszonyom — hogy az irredenta főispánt egy Tóth üdvözölte — Tóth Béla — a hallgatóság soraiban volt egy orosz is — csicseri Orosz — a gőztéglagyár irodavezetője és a karzatról a Hodobay hajdúja — Lengyel hallgatta áhítattal. Egy egész pánszláv gyűrű. — Hallja, milyen szerencsés ember ez a Lichtenstein ! Amihez fog, minden sikerül neki. Ezt a négy milliót is milyen hamar kitalpalták Hodobayval. Kiváncsi vagyok, kinyittatja-e az Erzsébet fürdőt vagy nem? — Az Erzsébet-fürdő, asszonyom, nyitva lesz. A város közönsége ugyanis megüzente az igazgatóságnak, hogyha nem fülének be a kazánokba, akkor nekik fut be a közönség. Persze, Tury azt gondolta, hogy akinek tisztálkodásra van szüksége, az elmegy a Kristályba és két nap múlva gőzben mosva, benzinben tisztítva és frissen vasalva kerül ki onnan. A város azonban — csakúgy mint a holdvilág — fürdeni akar. Azt pedig régen volt, amikor az ember azt dalálhatta, hogy tejben fürdik az én rózsám, ha felkel ?_„ Mert ugyan hol venne most annyi tejet a leggavallérabb szerető is. — Vízzel is kénytelen beérni tehát őnagysága, sőt ? Íme, még attól is majd elmosdott, ha a közönség és a hatóságok nem szisszennek fel idejekorán. — Mondja, nagyságos asszonyom, elmegy 26-án az ebkiállításra és mökotorék versenyre?