8 Órai Ujság, 1919. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-21 / 45. szám

6 — A kommunisták nagygyűlése a Vigadóban. A kommunisták ma­gyarországi­ pártja ma délután 2 órára a Vigadó nagytermébe nagy­gyűlést hirdetett. A gyűlésen mint­egy 600 párttag, túlnyomó részben katonák és nők vonultak föl. A gyűlés szónokai az általános poli­tikai helyzettel foglalkozva, súlyos kritikáiban részesítették a kormány ténykedéseit és több munka-l­ak al­­kalmat követeltek. A munkanélküli­ség megszüntetésére, úgy mondot­ták, a legszélsőbb fegyverekhez is hozzá fognak nyúlni. Boncolgatták a politikai ellenforradalmi mozgal­makat, azokat komolytalanoknak min­ősí­te­tték és arra a konklúzióra jutottak, hogy a kormánynak majd azzal az ellenforradalommal kell megbirkóznia, amely akkor támad, hogyha a munkanélküliséget nem tudja megszüntetni. A rendőrség a kommunista naggyűlés alkalmaiból nem tett széleskörű intézkedéseket, mindössze karhatalmi készültsége­ket helyeztek el a Vigadó környé­kén, a Nemzeti Színház épületében és még néhány exponált ponton. A gyűlés egyébként csendben folyt le. — Cipészmun­kások a kereske­delmi miniszternél. A cipészmun­­kások­nak egy monstreküldöttsége tisztelgett ma délelőtt Garami Er­nő kereskedelemügyi miniszter előtt, akit arra kértek, hogy tegye lehetővé, hogy a cipésziparosok felvegyék a munkát oly módon, hogy nekik anyagot adjon. A mi­niszter kijelentette, hogy a kor­mány minden törekvése oda irá­nyul, hogy a munkanélküliséget akként szüntesse meg, hogy a kis­iparosokat megfelelő nyersanyag­gal látja el. A miniszter válaszát a küldöttség megnyugvással vette tudomásul.­­ Nemzeti ünneppé avatják már­cius tizenötödikét. A legközelebbi napokban néptörvény jelenik meg, amely március 15-ét a köztársa­ság nemzeti ünnepévé avatja. Ez évi március 15-én két nagyobbsza­­bású nemzeti ünnepség lesz. Az egyiket a kormány, a másikat pe­dig azok a pártok rendezik, ame­lyek a forradalomban részt­ vettek, tehát a szociáldemokraták, a Ká­­rolyi-párt és a radikálisok. Az ün­nepségek előkészületei már nagy­ban folynak. A terv az, hogy az ország minden részéből, a meg­szállott területekről is küldöttségek jönnek Budapestre, még­pedig na­gyobb városokból száz tagú, a ki­sebbekből 5—10 tagú, a községek­ből pedig egy-két tagú küldöttség. Béke Polonyi Dezső és Ráth Endre között. A függetlenségi és 48-as pártnak a Polónyi Dezső és Ráth Endre volt országgyűlési kép­viselők közötti ügyében eljárt vál­­lasztott bírósága, az eljárást befejez­te és a felek között felmerült ügy úgy a­ bíróság, mint a felek kölcsö­nös megnyugvására békés után nyert elintézést.­­ Szilárd a tőzsde. Az­ érték­tőzsde idei magánforgalma igen nagyarányú, szokatlanul élénk volt. A piacon kezdettől mindvégig a vevők voltak jelentékeny túlsúly­ban.­ A nagy kereslet arányában emelkedtek az árfolyamok. Úgy a kulisszban, mint a lokális piacon ál­talános árjavulás következett be. A­­ legnagyobb érdeklődés ma is a ha­józási papírok iránt mutatkozott. Úgy az Atlantica, mint az Adria 40—40 koronával drágábban kelt el, mint tegnap. A zárlat után ked­vező bécsi jelentésekre a hajózási és faértékekben még további ár­emelkedés történt. 1 A Fabank 830-ig, a Magyar Hitel 975-ig és az I'Atlantica 1385-ig javult. A részletes árjegyzés a következő: Osztrák hitel 673—81, Magyar hitel 772—68, 4 száz. kor. jár. 91.10—91.75, Jelzálog 520—14, Leszámítoló 616—13, Fabank 820—17, Agrár 735, Hazai bank 495—88, Magyar bank 713, Rima 963—60, Közúti 602—600, Városi 100 — 88, Déli 146—54, Államvasút 1027—35, Földbirtok 280—79, Hermes 316— 80, Kér. hitel 242—43, Kér. bank 4185—90, Lipótvárosi takarék­byn—Terézia 463—64­, Általános takr­-"­ 695, Hazai takarék 18010—4035, To’Sodmiskolc­ 1200, Concordia 650, F­res’a 620—15, Kohó 1495, Kerámia 650—60, Köb. gőz­tégla 600—03, Lőrinci 575—76, Magne­­sit 448—55—53, Ált. kőszén 2110—90, I Salgó 1040—38, Szászvári 873—70, Úri- I­kányi 903—888, Ganz 3000, Kaszab 400,­­ Lipták 159—61—60, Sehlick 390—91— 90, Adria 1890—915, Atlantica 1350—­­ 70, Levante 1245—15, Trust 298—300,­­ Baróti 513—24, Brassói 570—72, Chi­­­noin 502, Danica 1048—50, Izzó 790, Goldberger 380, Guttmann 940, Hal 1500, Klotild 507—10, Lámpa 730, Ma­­rosv. 464—65, Olaj 780, Orsz­­a 788— 84, Papír 540, Repülő 261—70, Rug­gyanta 920—880, Szlavónia 895—85, Spódium 590, Polgári sör 2200, Telefon 695—700, Vas. forg. 513—12, Városrejl. 645. — Kinevezés. A minisztertanács a magyar külügyminisztériumhoz kinevezte miniszteri titkárrá dr Gergely István ipariskolai tanárt és egyúttal a miniszteri osztályta­nácsosi , címet és jelleget adomá­nyozta neki.­­ A burgonyadara-ügy szerep­lői. A burgonyadara-ügyben elő­zetes letartóztatásban lévő Marich Jenő, Miklós Jenő és László Ernő bűnügyében az államügyészség azt indítványozta a vizsgálóbírónak, hogy a terheltek ellen rendelje el hi­vatali sikkasztás büntette miatt a vizsgálatot ás a vizsgálati fogságot. Marpalits Ede dr. vizsgálóbíró az ügyész indítványára el is rendelte a vizsgálatot, de egyúttal elrendelte, a terheltek szabadlábra helyezését. A vizsgálóbíró végzésének indokolá­sában Windisch-Graetz volt közélel­mezési miniszter vallomását határo­zatlannak és tartalmilag ellentmon­dónak tartja. A miniszter­ vallomá­sában is beismeri, hogy a nyereség 10 millió koronán felüli összegét külön alapként kezeli, ezt megrősíti Guthy Tódor államtitkár vallomása is, aki kijelentette, hogy ő a minisz­terrel való tárgyalás közben állan­dóan 14 millió koronáról beszélt, ezt a miniszter jóváhagyta, tehát neki az egész összegről tudomása volt, és valószínű, hogy Marich át is adta a pénzt. Windisch-Graetz kijelentette, hogy az alapról módjában van el­számolni. Ha a volt miniszter az el­számolást megadja, ez a miniszteri felelősség jogi keretébe tartozik és ez esetben a terheltek ügye csak eb­ben a stádiumban lesz elbírálható. A vizsgálóbíró szabadlábrahelyezé­­si végzése ellen az ügyészség felfo­lyamodást jelentett be. — Alpár Ignác és az építőmes­terek. A Magyar Építőmesterek Egyesületében a háborús építkezé­sekkel összefüggő kérdésekben né­zeteltérés támadt a tagok egy része és Alpár Ignác elnök között. A kon­fliktusból kifolyólag Alpár bejelen­tette az egyesületnek lemondását, melynek következtében egy három tagú küldöttség kereste fel a kiváló műépítészt és őt az egyesület bizal­máról bztosítva, felkérték, hogy le­mondását vonja vissza. Alpár Ig­nác azonban kijelentette, hogy el­határozása megmásíthatatlan. — Aktív tisztek a szociáldemo­krata pártban. Székesfehérvárról jelentik: A székesfehérvári aktív tisztek értekezletet tartottak a vár­­megyeházán. Az étekezleten első­nek Steiner Jakó szólalt fel, aki a szociáldemokrata párt elnöke. Fel­szólította az aktív tiszteket, hogy szakszervezeti alapon szervezked­jenek. Ugyanilyen értelemben be­szélt Horváth János kormánybiz­tos is és felszólította a tiszteket, hogy lépjenek be a szociáldemokra­ Honvédülusárok küldöttsége vonult k­i Böhm néldügym­iniszterhez Tiltakoztak az ellenforradalmiság vádja ellen — A kormány nem tűri a hadsereg egységének megbont?^* — Saját tudósítónktól — Az 1-es és 7-es honvéd huszárez­redeknek mintegy két század erős­ségű küldöttsége indult el ma reggel kaszárnyáikból, hogy a hadügymi­niszter előtt tömegfelvonulás alakjá­ban tiltakozzanak ama vádak ellen, mintha a két ezrednél ellenforradal­mi törekvések volnának. A honvéd­huszárok nagy tömegű küldöttsége fel is érkezett a Marba, a hadügymi­nisztérium elé, Bökm­ Vilmos had­ügyminiszter azonban leüzente ne-­­­kik, hogy inkább eltávozik a minisz- t tériumból, semhogy ilyen nagyszá-­­ mú tüntető felvonulást fogadjon. Is­mertette azt az álláspontját, hogy már a múltban is inkább el­állott at­tól, hogy küldöttséget­ fogadjon, mert elve az, hogy a megértés kisebbszá­­mú küldöttséggel is lehetséges és mert az antantnál ehhez hasonló ka­tonai felvonulások nem jó vért szül­nek. A két századnyi erősségű hon­­védhuszárküldöttség erre rendben, négyes sorokban visszavonult a ka­szárnyákba, Böhm Vilmos bí­rügy­­miniszternél pedig megjelent a hon­védhuszároknak két tisztből és négy legénységi állományból álló küldött­sége, akiknek nevében Gedey főbi­­zalm­ férfi beszédet intézett a mi­niszterhez, amelyben tiltakozott az ellenforradalmárság vádja ellen. A beszédre Böhm Vilmos hadügymi­niszter a következő választ adta: — A magam részéről köszönettel veszem tudomásul úgy a tisztikar­nak, mint a legénységnek ezt a nyi­latkozatát. Köszönettel veszem ta­másul azért, mert érzem az önök felháborodását azon, hogy elvete-­­ mült emberek megtették azt, amit az önök ezredeihez tartozó tisztek­­ egy­­ része megtett. A népköztársa­ság és a forradalom hosszú nyomo­rús­ág­a a szolgaság járma alóli fel­szabadulás műve volt. Azokkal szemben, akik önös érdekből meg akarják bontani a köztársaság és hadsereg egységét, csak úgy lehet eljárni, mint eljárt a magyar nép­­kormány azokkal, akik az önök ezredeiből az ellenforradalom szol­gálatában állottak, önös érdekből cselekedtek akkor, mikor magyar, román és tót testvéreink jajkiáltá­sai hallatszanak felénk, amikor azt látjuk, hogy a tisztek és legénység egy része éjjelt nappallá tesz, hogy biztosítsa a fegyelmet, akkor talál­kozik néh­á­ny tiszt, akik ellenforra­dalmi célból sztrájkra buzdítják a tiszteket. Ha a tisztek között fegyel­mezetlenség van, akkor a legény­ségtől fegyelmet nem követelhetünk. A hadsereg fegyelmének alapja, hogy fegyelmezett tisztjei legyenek. Kijelentem önöknek, hogy a kor­mány kérlelhetetlen szigorral fog eljárni azokkal szemben, akik az ország rendjét és a hadsereg egy­ségét meg akarják bontani. Ez a szigor ki fog terjedni azokra is, akik azonosítják magukat ezekkel az­­ ellenforradalmi törekvésekkel. Kijelentem, hogy ao­rmány és a nép ereje mindenkor elégséges lesz arra, hogy lesújtson és megsemmi­sítse az ellenforradalmárokat, akik a nép kemény akaratával szembe­helyezkednek, bármilyen rangú és rendűek sorából kerüljenek is ki. A küldöttség egyik tagja azután arra kérte a minisztert, hogy láto­­g­assa meg őket kaszárnyáinkban. Böhm Vilmos hadügyminiszter ki­jelentette, hogy már régebben meg akarta láto­gátni a két ezredet, de ebben nagyfokú hivatali elfoglalt­sága akadályozta, mihelyt alkalma lesz, ellátogat az 1-ek és 7-ek ka­szárnyájába,­­­l a pártba. A felhívásnak meg is leiz a megfelelő eredménye, amennyiben a tisztek közül huszonketten belép­tek a pártba. A gyűlésen felolvas­ók Weber őrnagynak, a 10. huszár­ezred parancsnokának levelét, melyben figyelmezteti tisztjeit, hogy politikai alapon nem kell szerve­­­kedni, ellenben támogatni fogják mindig a hadügyminisztert, akinek rendeleteit és parancsait pontosan végrehajtják és főtörekvéseik az országos rend helyreállítása. Az őrnagy levele ellenére a huszártisz­tek közül is többen beléptek a szo­ciáldemokrata pártba. — A csehek viselkedése Loson­con és Pozsonyban, Salgótar­jánból jelentik: Waldmann lo­sonci kereskedő, a csehek által fel­oszlatott magyar szociáldemokrata párt elnöke, ideérkezett és elmon­dotta, hogy a csehek a szociálde­mokrata párt elnökét, valamint Tóth és Szabó nevű vezető férfiakat a vá­rosból kitiltották, több szocialistát pedig internáltak. Elmondották még, hogy a csehek Losoncról elszállítot­ták rohamcsapataikat Prágába, a­hol kisebb zavargások voltak és at­tól tartanak, hogy azok újból ki­újulnak.­­ A románok erdélyi garázdál­kodásai. A románok Erdélyben fő­­kép a magyar államvasutak alkal­mazottaival­­követik el a legsúlyo­sabb kegyetlenségeket, így február 15-én éjjel a székelykocsárdi állo­más főnökét, bár nem is volt szol­gálatban, egy Topánfalvára irányí­tott román tüzérvonat főhadnagya felébresztette, lehivatta és súlyosan imztalitála. Agyba-főbe verte, mert nem fogadta a vonatot. Petrozsény­­ban hasonló módon cselekedtek a románok. Itt Pilinszky állomásfő­nököt inzultálták és hatvanöt vas­utast és munkást is Nagyszebenig hurcolt­ak. A kolozsvári államépíté­­szeti hivatal szolgáját a román őr­ség a lakásán elfogta és félholtra hototta. -­ Pántét, 1919. február 21. Villamos összeütközés a Nemzeti Színház előtt — Saját tudósítónktól — Ma délután kevéssel 3 óra előtt a Rákóczi-út és Nagykörút kereszte­­zésénél két villamos összeütközött. A keleti pályaudvar felöl jött 635 számú 17-es pótkocsival menő vil­lamos, melyet Fodor János vezetett, az ugyanekkor a keresztezésnél át­haladó 292. számú 6-os villamos pót­kocsijába szaladt. Mindkét villamos zsúfolva volt utasokkal,­ kik közül sokan a lépcsőn és az ablaktartó indákon lógtak. A túltömött perro­­non valamelyik utas a tolongásban a légtér­ csapjához szorult, úgy hogy a vez..o, midőn fékezni akart, nem tudta idejében megragadni a fogan­tyút, viszont arra sem volt ideje, hogy a kéziféket alkalmazza. A 17-es kocsi beleszaladt a 6-os pótkocsijának hátsó részébe, amely­nek egyik kiálló részén egy kato­­naruhába öltözött férfi kapaszko­dott. Az összeütközés következté­ben az illető fejével a kerekek alá került. A szerencsételenség szín­helyén pillanatok alatt ezrekre me­nő tömeg gyűlt össze. A szolgálatot teljesítő rendőr kénytelen volt se­gítséget kérni a Mosonyi­ utcai lak­tanyából. Egy rendőrfelügyelő ve­zetésével rendőrök jöttek a szín­helyre, akik azonban még növelték a zűrzavart. Mikor a mentők meg­érkeztek, csak nagy nehezen tudtak utat tűrni maguknak a szerencsét­lenül járt emberhez. Mire kihúzták a kerekek alól, már haldoklóit, úgy vitték a kórházba. Kilétét eddig nem sikerült megállapítani. A forgalom csak nagy nehezen állott helyre. Kiadóhivatal, igazgató: AARON BRUHD. Kiadja: Nyolc Órai Ursig Lapkiadó R. T. Nyomatott Légrády Testvérek könyvnyomdájának körforgógépein, Budapest, V. Vilmos császár-ut 78.

Next