8 Órai Ujság, 1919. március (5. évfolyam, 52-68. szám)

1919-03-04 / 54. szám

Kedd, 1919. március 4. CgRi&s&G Károlyi azt hirdeti, hogy végszükség esetén fegyverrel szabadítják fel az országot A köztársaság elnöke meglátogatta Szatmáron a székely dandárt — Saját tudósítónktól — Szatmár, március 2. Károlyi Mihály köztársasági el­nök nagy kísérettel vasárnap reggel Szatmárra érkezett, hogy az ott idő­ző székely dandárt meglátogassa. Az elnök társaságában volt a fele­sége, továbbá Böhm Vilmos had­ügyminiszter, Nagy Vince belügy­miniszter, Ugron Gábor volt bel­ügyminiszter és Pogány József kor­mánybiztos is. A pályaudvaron sok ezernyi tömeg várta az elnököt, aki Kossavcky László kormánybiztos üdvözlő szavaira röviden válaszolt és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a nemzetben él az akarat, hogy ezt­ a hazát a jog és igazság fegyverével meg fogja menteni. Ez­után a cigányzenekar rázendített a Marseillesra, majd az elnök elle­pett a székely katonák díszszázada előtt, mialatt a tömeg a magyar Hymnuszt énekelte. Ezután megkezdődött a városba való bevonulás és mindenütt, amerre az elnök kocsija elhaladt, kendőlo­­bogtatással üdvözölték a köztársa­ság elnökét. A vendégek Nagy Vin­ce belügyminiszter lakására men­tek, ahol villásreggelivel várták őket. Délelőtt 11 órakor a város fő­terén gyűlés volt, ahol rengeteg em­ber jelent meg. Az elnök az előre el­készített pódiumra lépett, mire nagy ováció hangzott föl. Előlépett Nány Pál, ezredes, a székely hadosztály parancsnoka és üdvözölte Károlyi Mihályt, kijelentvén, hogy a­ szé­kely katonaság mindenkor kész a hazáért áldozatokat hozni. Bélteky Lajos a Károlyi-párt nevében, Ta­­nódy Endre a radikális­ párt és Jel­linek Ede a szocáldemokrata­ párt nevében üdvözölte Károlyit, aki az üdvözlésekre a következő beszéddel válaszolt: Károlyi a haza megmentéséről — Katonák! Polgárok! Munkások! Régóta vágyódtam ide jönni, hogy megköszönjem a kitartását azok­nak, akik itt őrt állanak. Sajnos, a székely katonák nem a székely havasokon állanak, hanem itt, a magyar róna kapujánál. Örülök, hogy itt egyesítve látom egész Ma­gyarországot, mert ez meghazud­tolja azt a visszavonást, amelyet sötét kezek és sötét elmék akarnak a magyarság soraiban feltámaszta­ni. Visszavonásnak helye nincsen. A hazafiakat nem lehet osztályok szerint csoportosítani, minden osz­tálynak, Magyarország minden pol­gárának csak egy gondolata van: megmenteni a hazát és azokat a szociális intézményeket, amelyeket a nép akaratából teremtettünk meg. Ezért egyesülnünk kell és egye­sülni is fog Magyarországon min­denki, a falunak, a városnak min­den polgára és munkája. Itt van az emelvényen Böhm Vilmos had­ügyminiszter úr, aki szocialista lé­tére minden gondolatával azon csügg, hogy vissza lehessen szerez­ni azokat a bányákat és erdőket, amelyek nélkül nem lehet fűteni a kohókat, amelyek kenyeret és éle­tet adnak elvtársainak, a szociálde­mokrata munkásságnak. (Éljen­zés.) Szomszédjaink imperialisták . A legvakmerőbb hazugság, mikor azt állítják, hogy a szociál­demokraták nem éppen úgy akar­ják, mint minden más magyar, vis­-s­szaadni az önrendelkezési jog m­eg­­j­csúfolásával elrablott területeket, s amelyeket militarista, imperialista, és kapitalista államok akarnak tő­­­­lünk erőszakkal elvenni azért, hogy­­ ott elnyomják a népet. Ez a legna­gyobb hazugság, mert hiszen a legtöbb veszteni valója ép­pen a munkásnak van, aki tudja, hogyha ezt az országot megfosz­jük a fájától és sze­nétől, akkor kivándorolhat, még­pedig nem is a szomszéd­ba, mert szomszédságunkban militarista, imperialista és reakciós országok vannak. (Úgy van! Úgy van!) Ugyanígy érez a polgárság, ugyanígy érez a földmíves nép. De nemcsak megvédeni és megmenteni,­­ hanem felszabadítani is akarja azo­kat a magyar honpolgárokat, akár román, akár tót ajkúak, akiket most a román és a cseh imperializmus és reakció kerget a h­ódító politika kar­jaiba. (Taps.) Örülök, hogy itt van velem Nagy Vince belügyminiszter úr is, aki már akkor ott állott az oldalam mellett és küzdött eszméinkért, ami­kor ezért a hazaárulás vádjával il­lettek minket. Velem volt azokban a nehéz órákban, amikor azt bizonyí­tottuk, hogy a háború és annak foly­tatása a legnagyobb gazság, a leg­nagyobb gyalázat, mely Magyaror­szág romlását fogja előidézni. A felelősséget ezért ma is azokra hárítjuk, akik ezt, a háborút felidéz­ték, végletekig folytatták. Magyarország imms fog meghalni Most itt a veszedelem a ka­puinknál. De nekünk meggyötörten várnunk kell. Mert a hazát nem­csak bátorsággal, hanem okosság­gal is kell szolgálni. Bennem él a hit és a remény, hogy Európa areopágja előtt a jog alapján meg fogjuk mente­ni Magyarországot. Remélem és hiszem, hogy az a világra­­­szól­ós igazságtalanság, ame­lyet rajtunk elkövettek, a ver­­saillesi konferencán orvos­lásra fog találni. Nem hihetem, hogy Wilson, (El­lenzést aki hirdette azokat a nagy és világraszóló tanokat, melyekkel sorompóba állította a német impe­rializmus ellen az egész világot, puszta szavak voltak és­­ megen­gedné azt, hogy felü­l­kerekedjenek az ántantt­al az immerialista áram­latok, melyeknek áldozatául essék Magyarország is. Tanuságtételre hívom fel az an­gol sajtó ittlévő képviselőjét, hogy Magyarország nem fog meghalni soha. (Éljenzés) Magyarország rendíthetetlenül kitart a wilsoni béke gondolata mellett, a népek ön­rendelkezési joga és a megegyezé­ses béke eszméje mellett. Hallja meg szavunkat és értse meg az egész világ: nem lehet egy nemzetet tönkre tenni, nem lehet egy népből kiirtani az önfentartási ösztönt. De értse meg a világ azt is hogy ha pedig a párisi békekonfe­rencia a Wilsoni elvek, a né­pek önrendelkezési joga és a megegye­zéses béke ellen és Magyarország teljes feldarabolása mellett döntene, ak­kor mi a végszükség eseté­ben még fegyverrel is felsza­badítjuk ezt az országot. Én örülök, hogy itt együtt lá­tom a székelyeket a szociáldemok­ratákkal, Ugron Gábort, a székely nemzeti tanács elnökét, Pogány Józseffel, a katonatanács elnökével, mert ez egységünket dokumentálja és remélem, hogy innen fog kiin­dulni egészen Kelet-Európába az a demokratikus és szociális mozgalom amely bizonyos vonatkozásiban in­­ternacionális, amelynek célja az egyes emberek és az egyes népek jogait biztosí­tani. Én köszöntöm a bátor székely hadosztályokat, ame­lyek ökölbe szorított kézzel, köny­­belábadt szemekkel nézik, hogy földjükön idegenek ülnek és türe­lemmel várják a felszabadulás órá­ját. (Hosszas éljenzés.) A hadügyminiszter és a múlt bűnei. Míg Károlyi Mihály beszédet tartott, a székely dandárnak egy repülőgépe szálldosta körül a teret és virágokat dobált le a közönség közé. Ezután Király Gábor gazda, a kisgazdapárt nevében üdvözölte Károlyit. Majd Böhm Vilmos had­ügyminiszter kezdett beszélni. — Nem tudok elképzelni — úgy­mond — annyi alkalmat, annyi órát és annyi percet, amikor a nép elé állva ne gyűlöletet hirdessek azok ellen, akik ezt a háborút okozták ,a az országot ily rettene­tes nyomorba döntötték. A nép színe elé akarom vinni, hogy hat­százezer embert gyilkoltak le, há­romszázezer férfit tettek rokkanttá, száz és százezer asszonyt tettek öz­veggyé és sok százezer gyermeket tettek árvává. Ma itt áll az ország, minden anyag és minden munkaal­kalom nélkül. Megtépázva és leron­­gyoltan áll az ország és ezt a kis országot, ahol mi a szabadságot , hirdetü­krazt'n­­ge Bibedeáget, amit a forradalom er­ejével kivívtunk, nagy­részben megszállva tartják idegen imperialista és idegen kapitalista országok csapatai. Figyelmeztetem egész Euró­pát, figyelmeztetem mindazokat, akik ma Páriában ülnek és tanács­koznak, hogy ha valaha évtizedeken keresztül az úgynevezett Macedón tűzfészek fenyegette egész Európa békéjét, még nagyobb veszedelem fe­nyegeti akkor, mikor ennek az or­szágnak nem öntudatlan Macedón és albán lakói, de öntudatos szervezett népét, a forradalom vívmányait és megvédeni akaró népét fogják egy ily tűzfészekbe belekényszeríteni. Ne felejtsük el, hogy mindenkor éber szemmel vigyáznunk kell azok­ra is, akik aknamunkával vissza akarják állítani a régi Magyaror­szágot. (Felkiáltások: Kolostorba velük!) Ezzel a köztársasággal élünk és halunk, ezért képesek va­gyunk életünket is fűol­ozni. Nagy Vince belügyminiszter be­szédében üdvözölte Károlyi Mihályt és Böhm Vilmost, valamint a hadse­reg megszervezésében kitűnő mun­katársát, Pogány Józsefet és a szé­kelyek reprezentánsát, Ugrón Gá­bort. Ezután Pogány József beszélt. Hangsúlyozta, hogy nem lát külömb­­­­séget a székelyek és magyarok kö­zött, nincs külön székely és külön magyar, csupán dolgozó emberek vannak. S hangoztatta, hogy csak a nemzetközi szociáldemokrácia ment­heti meg a fiatal magyar köztársasá­got. Ugrói­ Gábor köszönetet mondott a székelyek iránt tanúsított szere­tesért és tanúságot tett amellett, hogy a szociáldemokrácia már eddig is sokat harcolt Erdélyért. A népgyűlés ezzel véget ért, a szé­kely zászlóalj ellépett gróf Károlyi Mihály előtt, ezután a bankett kö­ A. vetkezett, amelyen az első felkö­szöntőt Károlyi Mihály mondta. „Legyenek felkészülve tettekre is“ Az ebéd után Bartlett, a Daily Telegraph munkatársa Károlyi el­nökkel és kíséretével kiment a de­­markácionális vonalra Szinesváral­­jáig, ahol egy üteg tüzérség és egy­század székely katonaság volt fel­állítva. — Kratochwill ezredes, Er­dély katonai parancsnoka ismer­tette itt a katonai helyzetet Károlyi­val és Böh­mmel és megmutatta azo­kat a birtokunkban levő magaslato­kat, amelyeken túl a megszállott fr síkság kezdődik. — Károlyi és Böhm szemlét tartottak a falvakban és a magaslatokon egymást felváltó előőrsök felett, beszélgettek velük ,s nyugalomra és rendre intették őket. — Várakozzanak türelemmel, mondta Károlyi, de legyenek felké­szülve a tettekre is. Bízzanak a had­ügyminiszterben és a szociáldemok­ráciában. Károlyi és kísérete részt vett Ungváry zászlós temetésén, aki a sikárlói harcokban esett el. Este Nagy Vince belügyminiszter vacso­rát adott, amelyen az elnök s a Bu­dapestről érkezett összes vendégek résztvettek. Éjjel tíz órakor az el­nök és kísérete visszautazott a fő­városba. Selmecbányán a csehek agyon­lőttek 15 főiskolai hallgatót — Saját tudósítónktól — Salgótarján, március 3. Terhelődnél, Losonctól 1­0 kilomé­ternyire egy cseh járőr átkelt az Ipoly hídján és a magyar hidőröket megtámadta. A támadást a magyar katonák­ visszaverték. Egy Selmecbányai menekült me­séli, hogy a városban magyarul beszélni szigorúan tilos. A csehek a magyar címert eltávolították, 15 tanítóképezdei hallgatót, aki febru­ár 23-án tartott táncmulatságon az országos propaganda bizottság röp­­iratait terjesztették, főbelövették. Az összes főiskolai hallgatókat ki­tiltották a városból, közülök tizen­ötöt Prágába hurcoltak. Hlaatik ma­gyar érzelmű esperest letartóztatták. Wégner állomásfőnököt elfogták és elhurcolták. Nevetségesen olcsó maximális áron rekvirálnak, a re­­kvirált dolgokat­­ nyomban eladják vagy elszállítják. A dohánygyár készleteit is elszállították, eddig 24 vagyon rakomány szivart vittek el A bányászok 16 koronás napibérét 4 koronára szállították le. A vasutasokat és postásokat fegyver­rel kényszerítik munkára. Brilliánsokat íjas­zon­átt ékszereke ■ mindenkinél drágábban vesz SZÉKELY EMIL, Király­ utca 51. Teréz-templom­­mal szemben. Címre tessék figyelni. Örökös állást nyerhet, ki sorsjegyeket részletfizetésre elad Nemzeti Takarék­­pénztárnak, Károly-körút 20. sz. Alap­tőke 20 millió korona.

Next