8 Órai Ujság, 1919. október (5. évfolyam, 78-99. szám)

1919-10-05 / 78. szám

Cenzunasí Nuthu Vasárnap, V. évfolyam 78. sí. Qfottio^fí ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eáy hóra,... 15 Korona, I Félévre. .. 80 Korona. EgJfíSS péíCÍá liySZám áf3 ©0 Siiiéi1. Negyedévre .. 42 Korona. | Eáész évre ÍOO Korona. SzerKcsztőség és Kiadóhivatal s Budapest, IV., Muzeum*ftörut 3. sx. Illái íralata és vesztett háború. Van-e nemzet, van-e társadalom, amely ily csa­pások súlya alatt földre ne hul­lana? Ezeréves történelmünk küz­delmeiből, elődeink kitartó törek­véseiből tudunk-e példát venni, tu- dunk-c tanulságot meríteni, — mi, a megalázottságból életre kelni akaró szomorú, fáradt, meggyötört uj honalapítók? Mert letörve, szél­szaggatva voltunk már többször is, — de erkölcsileg igy a porban soha sem. Életérdekeinkért folyt a háború. Nem akartuk sem a pusztítás ret­tenetességét, sem idegen államok birtokát. Ha szomorú lett is a vég, — nem volt dicstelen az erőfeszí­tés. Ha a vérben, vagyonban hozott úldozatók fájó sebeket vertek is a szivekbe és az állami lét gazdasági erőit megrongálták is, — nemzeti létünk erkölcsi forrásai mocsokta- lanságukban uj hajtásra serkent­hették volna a megtépdesett tölgyet és a szapora munka bő termésre hozta volna az elhagyott ugart. Beismerjük és tudjuk, hogy nagy a mi vétkünk, az európai kultúra ellen intézett forradalmi rombolás miatt. De ez a pusztító förgeteg nálunk nem az orosz nyavalya haza sodrott képviselőinek szerep­lésével vette kezdetét, hanem előbb a nemzeti gondolat lelkesítő érzé­seit, a nyugati demokrácia kívána­tos eszméit csillogtatta a hosszú háborúban kifáradt, erőiben meg­tört, jobb jövőt váró nemzet előtt. ;A mi sorsunk beteljesedése nem a vesztett háborúval, hanem akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a nemzet nagy érdekeivel léha mó­don visszaéltek azok, akiknek tör­ténelmi pillanatban a nemzet sor­sának intézése osztályrészükül ju­tott. Hosszú idők izgatásai előzték meg e napokat és érlelték az el­jövendő szomorú eseményeket. Történelmi múltúnkat becsmérel­ték zavaros ideológok, akik uj esz­méiknek biztos talajt teremteni közvéleményükben képtelenek vol­tak. Az ország sorsának intézésében fáradhatatlan, sikert mutató, tekin­télyünket emelő államférfiakat Ítél­tek haálra olyanok, akiknek te­hetsége, erkölcsi feledhetetlensége hiányzott ahhoz, hogy egy nemzet legszentebb javainak gondozói le­hessenek. De hiába volt szóval, Írással, zajongók gyülevész hadá­nak minden ünneplő lármája, ha­mar kiábrándító, fájdalmas tudatra kellett ébrednünk: pogányok jöttek hazánk szent berkeibe. Az állami élet minden szervétől megfosztva, a törvények tisztelete lerombolva, gazdasági életünk bénán, társa­dalmi létünk züllőben: tervszerűen igy készítették elő ezt az országot, hogy a bolsevizmus rémének és egy kalandorhorda rablógazdálko­dásának ellenállásra képtelen zsák­mányává legyen. A vesztett háború rettentő sorsa megrázta a szomszéd Ausztriát is. Letaszította vezető helyéről a nem­rég hatalmas Németbirodalmat. De e nemzetek vezérei a sorsdöntő órákban megtalálták egymást. Ösz- szefogiak, megmentették múltjuk értékeit, a szélsőségeket, ha kellett a hatalom eszközével is, leverték és ma uj alkotmányuk modern haj­lékában mindannyian fedél alatt vannak. E történelmi napokban min­denki vonja le nálunk is cseleke­detének következéseit. Vonják le a tanulságot azok, akik mögötte áll­tak azoknak a férfiaknak, akik e tiz hónap alatt szerencsétlen ha­zánknak vezetői, kormányzói akar­tak lenni. Vonják le azok a politi­kai pártok, amelyek uj ellentétek szitásával és uj megpróbáltatások­kal akarják tovább marcangolni ezer sebtől vérző társadalmunkat. De vonják le a tanulságot azok is, akiknek ma a szerencse vagy egyéb véletlen az ország sorsának intézé­sében szerepet szánt. Ne ragasz­kodjanak egy percig sem a hata­lomhoz, ha az országnak ebben a nehéz napokban használni nem tudnak. És ha uj sorsunk születé­sénél nem lehet helye annak, akit a köztudat a háborúért vétkesnek ítél — nem szabad ott lenni a for­radalmi rombolás egyetlen tettesé­nek sem. övül használtak fel. hogy a bolsevis­ták kezére játszók a hatalmat. Ama rettentő politikai bűnök, a külfölddel szemben elkövetett Ihibák •s az országban véghezvitt intézményes rombolás mellett, ahogy a Károlyi- ős Beiinkev-kormámvok /külpolitikai 'helyzetünket lehetetlenné és minden belső nemzeti erő: tehetetlenné tettek, lecvélkesehb vakságuk éppen ez a pénzügyi gazdálkodás volt. amelyben az elszámolatlan milliók szétfolytak r amelyben a százmilliós kiadások uiabb milliárdos adósságokkal f*1''hel­lók a hó,honi terhétől máris roskr.do-' zó nemzetet. Csakhogy mis a háborús költségek a lehető legnagyobb takaré­kossággal, de mindenesetre a legpon­tosabb * elszámolással kerültek kiadós­ra s bizonyos részben az ipar, mező­gazdaság és kereskedelem dolgozóihoz kerítitek vissza, addig • a forradalmi kormányok a mnn- kátlenok, a szétztillö batonatö- megek és a kétes exiztenciák falánk seregei között szórták szét az adózók keservesen kere­sett pénzét. Az októberi' forradalom erkölcste-* lenségének pokoli mélysége tárul fel, ha arra a hatszázhusz millióra gondo­lunk. amit ennek a pár napos ország, csalásnak titkos céljaira elherdá'tak az államkincstánból. Micsoda szennyes csatornákon öntötték az aranyat a soha fel nem fedezhatő feneketlen ciszternákba, ahol a Heltai Viktorok, Kéri Pólók. Dobó őrmesterek és egyéb forradalmi hősök kanalazták fel véres tiszteletdijukat. Ezek az elköltött milliárdok az öt éves szenvedéstől sanyargatott magyar nép keserves filléreiből fizetett és nagy­úri hazardériával elpocsékolt millióra dók, az égre k;áltanak! Ezt csak úgy szárazon elvinni, a: állam értékeinek ilyen hütclen kezelését csak úgy cél­szerű külföldre való utazással elintézni nem lehet. Ezért felelni kell a forradalmi kormány tagjainak. A legfőbb számszék. ha át fogja vizsgálni! ezeket a kiadósokat, kétség• telenül egész sereg megdöbbentő adat tót fog mégfölszinre hozni, de az, amit máris tudni lehet, tökéle teoen elegendő, hogy a felelös- ségrevonás megindulhasson éa pedig nemcsak a politikai per, hanem a közönséges büntető­jogi eljárás is. Tudni akarjuk ennek a forradalmi halszázhusz millió sorsát épp úgy* mint a Bőhm hadügyminiszter ,,őex­cellenciájára'1 bízott 800 millió és a nemzetőrség elszámolatlan 80 millió sorsát. Az 1848. III. t.-c. i-ik §-a megállaz pitja a miniszterek felelősségét, kis mondván, hogy a minisztériumnak mindegyik tagja mindennemű hivat* fgiifflp Ml inni o forriÉi tamil*! Adjanak számot az eltékozolt níllliárdokiól! — Az októberi puccsra 620 milliót költöttek az ország pénzéből. — Pénzügyi krach miatt bukott meg a Béri ukey-Ií orm ány. — Sálát tudásitónktól. — Szörnyű a felelősség, amely azokat terheli, akik ezt a szerencsétlen, orszá­got, az októberi forradalom óta ve­zették — egyre lefelé a teljes össze­omlásig. De ez ;a felelőisség nem merülhet ki abban, hoav Qgv nem­zet átka és kétségbeesett haragja kiséric a külföldre szökött Ká­rolyit és társait. Nemcsak a ma- avar töruénuek. hanem a uolitikai erkölcs is szigorúan követeli, hogy mindazok, akik október 31-ike óta a kormány tagjai voltak, bírál utón po­litikailag és büntetőjogilag felelősségre vonassanak. A Károlyi — majd Berinkey-kormá- nyok —- alatt égbekiáltó könnyelmű­séggel, pazarolták az ország vagyonát. Alig öt hónap alatt több mint négy és fél miiliárdot tékozol- tak el az állam vagyonából. Az őrjöngő és fékevesztett költeke­zés megdöbbentő kicsapongásaira csak néhány adatot kell idézni, amelyet mint koronatanú maga Szende Pál mi­niszter közölt annakidején egy anké­ten. amikor az ország pénzügyi hely­zetéről tájékozlalla a sajtó vezetőit. Eszerint elköltőitek a forradalom első napjainak költ­ségére 610 milliót. ,4 leszerelésre 560 milliót. Munkanélküliek segé­lyezésére 300 -milliót. A hadsereg költségeire átadtak Böhm akkori hadügyminiszternek 800 milliót. A Fényes László vezetése alatt álló nemzetőrség szervezésére 80 milliót. Amikor az ankét résztvevőinek meg­döbbent ámulatát látta ia psnzügymi- n'szler, ezzel a szellemességgel mente­gette a kormány eszeveszett pénzszó- rását: — Hja. választanunk kellett a gép­fegyver és a papirospénz között és mi az utóbbit választottuk! Sikerült is a kormánynak minden hitelt teljesen kimeríteni úgy, hogy a végén már a budapesti bankoktól volt kénytelen egy kölcsönt kikény­szeríteni. március harmadik hetében pedig már az utolsó százmillió! is /el­vette az Osztrák-Magyar Banktól, amely ezzel becsukta páncélszckré­>• nyél Károúviík előtt. Azok. akik a Be- rinkey-kormánv utolsó napjainak tör­ténetét ismerik, nagyon jól tudják, hogv a kormány lemondásának egyik legfőbb oka a teljes pénzügyi krach volt. Aliban, hogy március 21-én a ma­gyar kormány lemondott, szinte több része volt a pénzügyi eszközök teljes kimerüléséinek, mint a Vyx-féle jegy­zéknek. amelyet Káro'viék csak ürü-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék