8 Órai Ujság, 1919. október (5. évfolyam, 78-99. szám)

1919-10-05 / 78. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra,... 15 Korona, | Félévre. .. 80 Korona. EgifíSS példfá­­igSZám ár3­00 Silléi1. Negyedévre .. 42 Korona. | Egész évre 100 Korona. Cenzunasí Nuthu Vasárnap, V. évfolyam 78. sí. Q fottio^fí Szerkesztőség és Kiadóhivatal , Budapest, IV., Muzeum*ftörut 3. sz. Illás uralata és vesztett háború. Van-e nemzet, van-e társadalom, amely ily csa­pások súlya alatt földre ne hul­lana? Ezeréves történelmünk küz­delmeiből, elődeink kitartó törek­véseiből tudunk-e példát venni, tu­­dunk-e tanulságot meríteni, a­mi, a megalázottságból életre kelni akaró szomorú, fáradt, meggyötört új honalapítók? Mert letörve, szét­szaggatva voltunk már többször is, — de erkölcsileg igy a porban soha sem. Életérdekeinkért folyt a háború. Nem akartuk sem a pusztítás ret­tenetességét, sem idegen államok birtokát. Ha szomorú lett is a vég, — nem volt dicstelen az erőfeszí­tés. Ha a vérben, vagyonban hozott áldozatok fájó sebeket vertek is a szivekbe és az állami lét gazdasági erőit megrongálták is, — nemzeti létünk erkölcsi forrásai mocsokta­­lanságukban uj hajtásra serkent­hették volna a megtépdesett tölgyet és a szapora munka bő termésre hozta volna az elhagyott ugart. Beismerjük és tudjuk, hogy nagy a mi vétkünk, az európai kultúra ellen intézett forradalmi rombolás miatt. De ez a pusztító förgeteg nálunk nem az orosz nyavalya haza sodrott képviselőinek szerep­lésével vette kezdetét, hanem előbb a nemzeti gondolat lelkesítő érzé­seit, a nyugati demokrácia kívána­tos eszméit csillogtatta a hosszú háborúban kifáradt, erőiben meg­tört, jobb jövőt váró nemzet előtt.­­A mi sorsunk beteljesedése nem a vesztett háborúval, hanem akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a nemzet nagy érdekeivel léha mó­don visszaéltek azok, akiknek tör­ténelmi pillanatban a nemzet sor­sának intézése osztályrészükül ju­tott. Hosszú idők izgatásai előzték meg e napokat és érlelték az el­jövendő szomorú eseményeket. Történelmi múltúnkat becsmérel­ték zavaros ideológok, akik új esz­méiknek biztos talajt teremteni közvéleményükben képtelenek vol­tak. Az ország sorsának intézésében fáradhatatlan, sikert mutató, tekin­télyünket emelő államférfiakat ítél­tek haálra olyanok, akiknek te­hetsége, erkölcsi feledhetetlensége hiányzott ahhoz, hogy egy nemzet legszentebb javainak gondozói le­hessenek. De hiába volt szóval, írással, rajongók gyülevész hadá­nak minden ünneplő lármája, ha­mar kiábrándító, fájdalmas tudatra kellett ébrednünk: pogányok jöttek hazánk szent berkeibe. Az állami élet minden szervétől megfosztva, a törvények tisztelete lerombolva, gazdasági életünk bénán, társa­dalmi létünk züllőben, tervszerűen így készítették elő ezt az országot, hogy a bolsevizmus rémének és egy kalandorhorda rablógazdálko­dásának ellenállásra képtelen zsák­mányává legyen. A vesztett háború rettentő sorsa megrázta a szomszéd Ausztriát is. Letaszította vezető helyéről a nem­rég hatalmas Németbirodalmat. De e nemzetek vezérei a sorsdöntő órákban megtalálták egymást. Ösz­­szefogtak, megmentették múltjuk értékeit, a szélsőségeket, ha kellett a hatalom eszközével is, leverték és ma új alkotmányuk modern haj­lékában mindannyian fedél alatt vannak. E történelmi napokban min­denki vonja le nálunk is cseleke­detének következéseit. Vonják le a tanulságot azok, akik mögötte áll­tak azoknak a férfiaknak, akik e tíz hónap alatt szerencsétlen ha­zánknak vezetői, kormányzói akar­tak lenni. Vonják le azok a politi­kai pártok, amelyek új ellentétek szításával és új megpróbáltatások­kal akarják tovább marcangolni ezer sebtől vérző társadalmunkat. De vonják le a tanulságot azok is, akiknek ma a szerencse vagy egyéb véletlen az ország sorsának intézé­sében szerepet szánt. Ne ragasz­kodjanak egy percig sem a hata­lomhoz, ha az országnak ebben a nehéz napokban használni nem tudnak. És ha új sorsunk születé­sénél nem lehet helye annak, akit a köztudat a háborúért vétkesnek ítél­t nem szabad ott lenni a for­radalmi rombolás egyetlen tettesé­nek sem. fgiifflp Ml inni o forriÉi tamil*! Adjanak számot az eltékozolt millliárdokról! — Az októberi puccsra 620 milliót költöttek az ország pénzéből. — Pénzügyi krach miatt bukott meg a Beri­nkey-i k­orm­ány. — Saját tudósítónktól. — Szörnyű a felelősség, amely azokat terheli, akik ezt a szerencsétlen, orszá­got, az októberi forradalom óta ve­zették — egyre lefelé a teljes össze­omlásig. De ez­­a felelő­sség nem merülhet ki abban, hogy egy nem­zet átka és kétségbeesett haragja kísérli a külföldre szökött Ká­rolyit és társait. Nemcsak a ma­­gyar törvények, hanem a politikai erkölcs is szigorúan követeli, hogy mindazok, akik október 31-ike óta a kormány tagjai voltak, bírái után po­litikailag és büntetőjogilag felelősségre vonassanak. A Károlyi — majd Berinkey-kormá­­nyok —­ alatt égbekiáltó könnyelmű­séggel, pazarolták az ország vagyonát. Alig öt hónap alatt több mint négy és fél milliárdot tékozol­­tak el az állam vagyonából. Az őrjöngő és fékevesztett költeke­zés megdöbbentő kicsapongásaira csak néhány adatot kell idézni, amelyet mint koronatanú maga Szende Pál mi­niszter közölt annak idején egy anké­ten, amikor az ország pénzügyi hely­zetéről tájékoztatta a sajtó vezetőit. Eszerint elköltöttek a forradalom első napjainak költ­ségére 610 milliót­ ,4 leszerelésre 560 milliót. Munkanélküliek segé­lyezésére 300­­milliót. A hadsereg költségeire átadtak Böhm akkori hadügyminiszternek 800 milliót. A Fényes László vezetése alatt álló nemzetőrség szervezésére 80 milliót. Amikor az ankét résztvevőinek meg­döbbent ámulatát látta­­a pénzügymi­­niszter, ezzel a szellemességgel mente­gette a kormány eszeveszett pénzszó­­rását: — Hja, választanunk kellett a gép­fegyver és a papirospénz között és mi az utóbbit választottuk! Sikerült is a kormánynak minden hitelt teljesen kimeríteni úgy, hogy a végén már a budapesti bankoktól volt kénytelen egy kölcsönt kikény­szeríteni, március harmadik hetében pedig már az utolsó százmillió­ is­­el­vette az Osztrák-Magyar Banktól, amely ezzel becsukta páncélszekré­­­­nyét Károlyiík előtt. Azok, akik a Be­­rinkey-kormány utolsó napjainak tör­ténetét ismerik, nagyon jól tudják, hogy a kormány lemondásának egyik legfőbb oka a teljes pénzügyi krach volt. Ab­ban, hogy március 21-én a ma­gyar kormány lemondott, szinte több része volt a pénzügyi eszközök teljes kimerüléséinek, mint a Vyx-féle jegy­zéknek, amelyet Káro­viék csak ürü­­övül használtak fel, hogy a bolsevis­ták kezére játszák a hatalmat. Ama rettentő politikai bűnök, a külfölddel szemben elkövetett s hibák és az országban véghezvitt intézményes rombolás mellett, ahogy a Károlyi­­és Besinker-kormányok­­külpolitikai­­helyzetünket lehetetlenné és minden belső nemzeti erőt tehetetlenné tettek, legvétkesebb vakságuk éppen ez a pénzügyi gazdálkodás volt, amelyben az elszámolatlan milliók szétfolytak , amelyben a százmilliós kiadások újabb milliárdos adósságokkal f*1''het­ték a hó,honi terhétől máris roskr.do-' zó nemzetet. Csakhogy mis a háborús költségek a lehető legnagyobb takaré­kossággal, de mindenesetre a legpon­tosabb f­elszámolással kerültek kiadás­ra s bizonyos részben az ipar, mező­gazdaság és kereskedelem dolgozóihoz kerítetek vissza, addig­­ a forradalmi kormányok a mun­­kátlanok, a szétzu­lló katonatö­­megek és a kétes exiztenciák falánk seregei között szórták szét az adózók keservesen kere­sett pénzét. Az októberi­ forradalom erkölcste-­­lenségének pokoli mélysége tárul fel, ha arra a hatszázhúsz millióra gondo­lunk, amit ennek a pár napos ország, csalásnak titkos céljaira elherdáltak az államkincstárból. Micsoda szennyes csatornákon öntötték az aranyat a soha fel nem fedezhető feneketlen ciszternákba, ahol a Heltai Viktorok, Kéri Pólók, Dobó őrmesterek és egyéb forradalmi hősök kanalazták fel véres tiszteletdíjukat. Ezek az elköltött milliárdok az öt éves szenvedéstől sanyargatott magyar nép keserves filléreiből fizetett és nagy­úri hazardériával elpocsékolt millióra dőlt, az égre kiáltanak! Ezt csak úgy szárazon elvinni, az állam értékeinek ilyen hűtelen kezelését csak úgy cél­szerű külföldre való utazással elintézni nem lehet. Ezért felelni kell a forradalmi kormány tagjainak. A legfőbb számszék, ha át fogja vizsgálni­ ezeket a kiadásokat, kétség­­telenül egész sereg megdöbbentő adat­­ot fog még felszínre hozni, de az, amit máris tudni lehet, tökéle­tesen elegendő, hogy a felelős­­ségrevonás megindulhasson és pedig nemcsak a politikai per, hanem a közönséges büntető­jogi eljárás is. Tudni akarjuk ennek a forradalmi hatszázhúsz millió sorsát épp úgy, mint a Bőhm hadügyminiszter ,,őex­cellenciájára"­ bízott 800 millió és a nemzetőrség elszámolatlan 80 millió sorsát. Az 1848. III. t.-c. i-ik §-a megállap­­ítja a miniszterek felelősségét, kis mondván, hogy a minisztériumnak mindegyik tagja mindennemű hivat.

Next