8 Órai Ujság, 1919. október (5. évfolyam, 78-99. szám)

1919-10-23 / 93. szám

Kivándorlási láz Magyarországon. Munkanélküliség és kivándorlás. — Nem leh­et kivándorolni! — Dol­goznak a kivándorlási szélhámosok! — Saját tudósítónktól. — A proletárdiktatúra annyira fölfor­gatta gazdasági rendszerünket, hogy bukása után a produktív élet alapjai szinte teljesen hiányoztak. A nagyobb munkástömegeket foglalkoztató üze­meknek a pénzintézetekben fekvő va­gyonát a bolsevikiek valósággal mun­­kanélküli jövedelemként osztották szét hétről-hétre a gyárak létszámában szereplő, de alig vagy semmiképpen sem dolgozó munkások között. A rak­táron lévő nyersanyagokat pedig vagy céltalanul elpocsékolták, vagy f elke­­zelték. A munka megindításához tehát mindenütt hiányzik a forgótőke, a­­nyersanyag, azonkívül szén is alig van. A legjellemzőbb azonban az, hogy a magyar gyárak legtöbbjében a (jósel: legnag­­yobb réssé a szó szoros érte­lében felrozsdó­­dott a nagy szocializálás folyamán, idég sok nagyüzemben pedig egyetlen ke­­rékhajtó szíj (transmisszió) sem ma­radt: szétvagdosták és eladták talp­­lőrnek. Egyes ipartelepeken a gépek legfontosabb alkat­részei hiányzanak. A nagyüzemek legtöbbjének mind­ehhez még sok milliónyi adósságot is csináltak és van olyan, azelőtt vi­rágzó, milliós tartalékokkal hivalkodó gvárvállalat, amelyet a szocializálás annyira eladósított, hogy háromszor akkora a terhe, mint amennyit min­denestül megér. A munkát tehát meg lehet megkez­deni és csupán l'­roidpesten nemcsak a háború előtt foglal­koztatott mintegy hatvanezer ipari munkás maradt munka nélkül, hanem az a százezernél több új szakszervize­i tag­ is, akit a forradalom sodort névleg­, ne nem t­­a,yret? az ipar­i essiita­tenciák sorába. A produktív munka megszűnésével megszűnt egyben a magántisztviselők minden kategóriájában is azoknak az alkalmaztatása, akik a hadikonjunk­túra lendületében kerültek szaktudá­sukat túlhaladó állásokba. Sőt: sok ezer régi, kipróbált szakérót is el kellett bocsájtani, mivel fizikai munka nem lévén, a szellemi munkára sem volt szükség. Másfélszázezer vagy talán ennél is több munkanélküli van csu­pán Budapesten és elképzelhetetlen, hogy a magyar ipari­­ vállalkozások belátható időn belül annyi tőkével, nyersanyag,na­ meg szénnel rendelkez­zenek, amennyi elegendő volna csupán a háború előtti munkáslétszám foglal­koztatásának­­, lehetővé tételére. Amel­lett a leromlott valuta miatt nem le­het a termelhető áru számára ver­senyképes árat kalkulálni! A főkapitánysávon, a belügyminisz- térium­ban, az antant-képvisel­eteknél naponként százával sőt ezrével is-, to­longanak­ az emberek, hogy­­kijuthas­sanak valahogy ebből az országból. "Azt-’ ak nagy kérdés, vájjon Magyar­­országból lehet-e kivándorolni? Információnk szerint az antant ha­talmasságai között már-m­ár kész meg­­­állapodás van arra i­ézve, hogy néhány évig nem lehet antant­­államba bevándorolni olyan or­szágból, a­hol bolsevik mus 9 dühöngött. De nemcsak az elkeseredett elemek­től való félélem­ miatt akarják ilyenfor­mán elzárni határaikat az orosz, a ma­­gyar és a bajor bevándorlók elől, ha­nem azért is ,mert az általános gazda­sági viszonyok mindenütt pangó irány­zatot műsa­ínak és bel­földi munkásaik is harcot hirdetnek a munkanélküliség bevándorlása­­rtfó pövelése ellen. Amerikában éppen most ül össze a nemzetközi szakszervezeti konferencia és ezen a nemzetközi értekezleten csak az orosz meg magyar munkás­ság nem lesz képviselve. Ez a konferencia egy 1916-ban Leedsben tartott szakszervezeti tanács­kozás folytatása. Leedsben már ki­mondták, hogy a szakszervezetek nem­zetközi szövetsége a békekonferenciá­tól a ki- és bevándorlás nemzetközi szabályozását fogja követelni. Ez sze­repel a newyorki tanácskozások napi­rendjén is és az amerikai munkás­szervezetek már át is nyújtották kor­mányuknak azt a követelésüket, hogy két­­ évig ne bocsássanak idegen ipari munkást Amerika területére. A kormány legutóbb azzal próbál­kozott, hogy a rombadöntött francia területek újjáépítésénél alkalmaztas­son 50 vagy 100 ezer magyar mun­kást. Ezeket a tárgyalásokat Temple Rezső helyettes államtitkár vezeti, azonban kevés remény van a sikerre. A francia kormánynak aggodalmai vannak, hogy a bolsevizmustól megfertőzött magyar munkások tízezrei eset­leg megmételyezhetnék az egész francia munkásság gondolkodá­sát,­­ pedig éppen ők beszél­hetnének kijózanító tapaszta­latokról. A német és osztrák munkások ki­válogatásánál is eddig valóságos egyéni rostálást végeztek, sőt máris sok né­met és osztrák munkást küldtek emel­lett is vissza Franciaországból, mivel kiderült róluk, hogy mozgalmat akar­tak kezdeményezni. Magyarországból ez idő szerint csak két országba volt lehetséges kisebb-­­ nagyobb csoportok kivándorlása. Ro­mániába nem jelentéktelen számú szakmunkás vándorolt ki, ezt azonban igen alapos megválogatás előzte meg. Ezek elég jó munkabérek mellett szer­jeixAV-e-V- - A.» nhl,Λ­YV*9~ esztergályosok és szénbányászok vol­­tak. Igen liberálisan kezeli a ma­gyar bevándorlók ügyét Jugo­szlávia, ahová különösen hajósokat, orvosokat, orvosnövendékeket, vállalkozókat, ke­reskedőket és mérnököket várnak nagy számban Magyarországból, hangsúlyoz­ván, h­ így semmiféle vallási akadályt nem ismernek. Ott különben még a belgrádi fegyverszüneti szerződés alapján mintegy har­mincezer magyar munkás dol­gozik leginkább híd-, út- és vasú­tépi tér­nél, ezeket a m­unkásotokat nagyobb­­részt magyar mérnökök és pallérok ve­­zetik és csak nemrég jelentette ki őt. Frank Gusztáv, a zágrábi kivándor­lási álla­mhivatal főnöke, hogy a Ju­goszláviában hélan­ a magyar munká­sok m­én­iái dolgoznak, a külöbbiük le is akar ott telepedni. — igaz, hogy ezek a magyar munkások még 1918 decemberében kerülvén el hazáinkból, a bolsevizmus­ba nem kerültek. A kivándorolni szándékozók százezrei azonban még a szomszédos viszonyla­tokban is csak akkor remizhetik a ha­­tár átlépésének a megengedését, ha va­lósággal meghivatnak a szomszéd ál­lamba. Nem han­gsú­rozhatók eléggé, hogy r.aáig1, ami:* Magyarország­ alá nem írta a békeszerződést, innen eg­yáltalában nem lehet kiván­­dorolni, hiszen semmiféle tekintetben sem kap­csolódhat be Magyarország a nemzet­közi érintkezésbe mindaddig, amin — mint még ma is tulajdonképpen hadiállapotban van úgyszólván az egész világgal. Igen Sajnálatos és szert.Az a dolog, hogy a kivándorlási láz máris sok szó:­­hántosfcsik és csalóban kínál­t könnyű prédát. Az útlevélszerző-ügvnökök és a hajózási ál-ügynökök máris sok dolgot adnak hatóságainknak. A nyomornak ezekre a vámszedőire különösen fölhív­­ják a rendőrség figyelm­ét. Munkatár­sunk meggyőződött róla, hogy Magyarországon senkinek sem adnak, mert nem adhatnak Amerikába szóló útlevelet és Magyaror­szágon egyetlen ten­gerhajózási vállalat sem ad ki hajójegyeket. A szélhámos ál­ügynökök azonban úgy csalnak, hogy bécsi útlevelet sze­reznek áldozataiknak, azzal ámítván a szerencsétleneket, hogy Ausztriából, amint igaz is, már lehetséges és sza­bad a kivándorlás, amit az állam szer­vezetten irányít. Miután ezek a kiván­dorlók meg idehaza lefizetik az 500— 2000 koronákat a bécsi útlevél kijárá­sáért,­­ Bécsben tudják csak meg, hogy Ausztriából csak osztrák állam­polgároknak adnak kivándorlási útleve­let, leginkább Argentinába meg Brazí­liába, amely országokkal Ausztria már szabatos ki- és bevándorlási megálla­podásra jutott. Megtudják azonban a Bécsbe csalt másval kivándorolni szándékozók azt is, hogy szegény ember ma meg sem tudja fizetni a tengerentúlra szóló hajójegyet. Békeidőben is mintegy 40 dollárba került a III. osztályon való ol­ratózás. Ez is, a korona mai árfolyama mel­lett, mintegy 2800 koronát jelent. Azonban az Amerikába szóló III. osz­tályú hajójegy ára ma 120—150 dol­lár, ami 8400—10.500 koronát jelent, valóságos kis vagyont, amelynek bir­tokában a kivándorolni szándékozó idehaza is segíthet magán, nem is szólva arról, hogy családos szegény embernek csak hajójegyekre negyven­ötvenezer koronát kellene kifizetni! Ezek a viszonyok egyhamar nem is fognak megváltozni és bár a kormány tervbe vette és pedig nem­csak­ tehermentesítési, de valutá­­ris okokból is az amerikai kivándor­lás előmozdítását (hiszen békeidőben évenként 120 millió dolár jutott így Magyarországba), nem hisszük, hogy a kivándorló magyarság nagyobb tö­megei a tengerentúlra juthatnának. Ha i­si amerika­i államaok lehetővé is tennék a bevándorlást, az útiköltség aránytalan drágasága jó ideig elhárít­­hatlan akadály marad. A szakembe­rek szerint, ha tömeges bevándorlás en­gedélyezéséről egyáltalában szó lehet, úgy az a közvetlenül szomszédos álla­mokba fog irányulni. Wilson békeakarata erős volt.­ ­Bécs, október 22. Az Ab ind jelenti Berlinből: A bű­nösség kérdésének tanulmányozására kiküldött parlamenti vizsgálóbizottság első nyilvános ülésén Bernstorff gróf igen nyilvan adott kifejezést annak a véleményének, hogy Wilson békeaka­rata igen erős volt és hogy Wilson ál­landó feladatának tekintette a béke­­közvetítést. E célból számos kísérle­tet tett, amelyek azonban nem vezet­tek eredményhez, minthogy a németek meghiúsították. / Német béke­bizottság, Berlin, okt. 22. A birodalmi gyűlés épületének egyik üléstermében ma délelőtt 11 órakor tartotta első ülését az a parlamenti albizottság, amelyet a béke lehetősé­geivel foglalkozó vizsgálóbizottság ala­kított meg. Délelőtt 10 óra előtt meg­jelent már Bethmann-Hollweg, Sselfse­­rich és gróf Bernsd­orff. Sok képviselő is felkereste az üléstermet. A közönség­nek 175 ü­lhelyet bocsátottak rendel­kezésére, a sajtó részére 25 helyet, tar­tottak fönn A német lapok mellett sok külföldi újság is képviselve volt. Az elnök az ülést néhány bevezető szór­vá­­ny tolta meg, amelyekben rárutta­­t ii a pisolság feladatára, amely ez e per­­legfel folytatandó béketárs Vali­tok különböző lehetőségeinek fel­derí­tői­éből áll- Elő­sorban Wilson közve­­titő akcióját kell a bizottságnak tisz­táznia. Végül az elnök a sajtóhoz azt a kérést intézte, hogy ítéletében bizo­nyos tartózkodást tanúsítson addig, amíg minden pontra nézve megtörtént a teljes bizonyítás. Miután az elnök a szakértőket megeskette, Sinzhei­ner képviselő előterjesztette jelentését Wil­son békeakciójáról. Pétervár elentáll. Bor­in, okt. 22. Az itt megjelenő Prisgui című orosz­lap jelentése szerint Judenics tábornok hadserege a kiadott jelentés szerint Szb­elna elfoglalása után erős ellentál­­­lásra talált, de e­lentállás után meg­szállta Ligovot. A Fétervár széléig elő­retolt előcsapatokat túlerőben lévő bol­­seviki haderő először Ligoncig, majd­ később Gacsináig szorították vissza. Az ellenség, úgy látszik, el van szánva az ellentállásra, ami helyenként sikerül is. Így Pleskau vidékén feltartóz­tatta Ju­­denics tábornok csapatainak offenzivá­­ját. Az északi fronton Judenics tábor­nok csapatai elfoglal­ ták ez Areb­ar­­­celsk-Vo­cgda vasut mentén Pisszegte helységet. London, okt. 22. Az a hír, hogy a vörös csapatok Ga­­csinát és Krasznojeszevot visszafoglal­ták, nem nyert megerősítést. A Helsing­­forsból érkező legutóbbi jelentések sze­rint Judenics tábornok csapatai a Putl­jcv-vasutak csomópontjánál álla­ak. Brilliánst gyöngyöket, ékszent, aranyat, p’atiumi, ezüstöt l­gmagasabb CRIFfl A ékszerén, VII., árban vesz. • *11 C. é­rt. náSbo i­nt 2. sz. Brilliánsokért,aranyért,ezüstért, platináért és ékszerért tár­fisotok. SINGER. Egyetem-moa lf. -ZrX • Mogáns utcai szoba panzióval kial. VI., ker. And­rássy ut 44. Ill. em. 27. Hi­ics többé k­i? füszködés! Popper Testvéreknél Szondi u.23. Zálogházból kiváltott férfira bá't d­úr. vá­lasztéka. — Laphivdsra. házhos jövünk »'s magasabb árban vopzi­nk viselt i’­rfirnhát. 0 D M M­ K ^yön§-y. ar«.nz és tt üs Sav ívv ezüst ékszereket magas­an}»i áron v^sz, SohwAiez, .Luc­anosi., arznébet tér 7. szám, — (fHicsi-utca s'prok.) |m® wm. \ fonalo’a körítések sziták kanhatók: Haideklser Sánd­or­­ sodronyszSget­, fenal- ét­iszítés gyáriban | Budapest, VIIL, Ül­5i-ut 48 25 szám. n •lap 3 aran/at. ezüstKt M\\wM, l-nw.ii iwn , rrmi-1-- ■ ”\W 0SSGI és\VI -U * P­O (1. CSABID min­den mennyiségben kapható, acetylén lámpa mindenféle kivitelben teljesen robbanó éa­­zsg­menten BÁRDI VILMOS RÁHÓCZI-DT12.SZÁM | i­­­n BDiOblIf SÓSBOR*ZS57 pzfitü.oa­iszá'Htus.ni­luln.dév.atac'Jiy'­­li.­isi*$boi4 mi ndenütt kapbii ü. SOROLIN TEfiíiEKER GTáBA ' Budapest. VS­, Botenó­n. ro. IBLEFOJÍ. lái-íi SZÁM. n—iww^ttpi­ai.n

Next