8 Órai Ujság, 1919. október (5. évfolyam, 78-99. szám)

1919-10-18 / 89. szám

■ - ' :TVlj3­­.' 8 Maa»»est, 1919 október 13. V. *S«,t' Ö feiníJS^j ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy híra.... *5 Korona, I Félévre. .. SO Horona, Egy@S BétványSZám áfA 20 fillér. „ . 57eT’A***d­í& es Kiadóhivatal s Negyedévre ., 42 Korona, j Egész évre 160 Korona. ” Bud&peSt, IV., MUZeUffl”KÖri!t 3. 57. A „volna" m­eg a „lehnc“ részben igeragozási, részben lelkiismereti formula és r­oha a realitás nem ismeri, mégis elmélázva kérdezzük: hogyan fej­lődött volna a magyar sors, ha Andrássy Gyula még Tisza István életében tudja, hogy tulajdonkép­pen mennyire is szereti és tiszteli gyűlölt ellenfelét? Mégis megindul­tál! tekintünk az őszbe borult poli­tikusra, aki a Pester Lloijd tegnapi számában áldozati tüzet gyújt Ti­sza nagy emlékének, összeszorított ajkán némán ott lebegvén a szó: Bocsáss meg! Szerettük volna, ha Andrássy ezt a szót nyíltan kimondja, m­ert alak-'­­ja a férfias vezeklés bátorságában 'még becsesebbé válik a nemzet előtt,­­amely bizó reménnyel tekint az ő komoly egyénisége felé. Mert őszin­tén szólván, Tiszának nincs arra szüksége, hogy szobrának talapza­tot emeljen Andrássy, aki az élő alól kirántotta a munkás hatalom karszékét, de a nemzetnek van szüksége a teljes kiengesztelődés tu­datára, amely a­­hét férfiút —a sí­ron innen, síron túl —­ összeköti. Mindenkor, de különösen végzetes percek idején döntő hatással van a politikai indulatokra az emberi szív. A tévedés beismerése, amely umottan fent és itt lent a megbé­­kültség avató csókját jelentené, odafagyott Andrássy ajkára, mind­azonáltal a geszti sírbolt előtt tisz­telgő és hálálkodó ellenfél még na­gyobbra nőtt a nemzet szemében. És a vergődő nemzetnek, amely­nek nincsen se viszhangos beszéde, se vezére, egyik legnagyobb re­ménysége Andrássy Gyula. Évtize­dek óta össze van forrva politikánk­­­­kal. Egyénisége erkölcsi és kulturális súlyánál­­fogva nemzetünknek tisz­teletre gerjesztő reprezentánsa len­ne az ántant előtt. Mindazok, akik kemény küzdelmek folyamán poli­tikája ellen küzdöttünk, ha szövet­ségesek módjára üdvözöljük őt, mi­helyt — aktív sorba ál­lván — súlyt és világosságot ad helyzetünknek. Nem ismerünk keserű visszaemlé­kezéseket, ha a nemzetről van szó, sem egyéni megtorlást elszenvedett csalódások miatt, amikor nemzeti tételünk döntő perce közeleg. Jel­szavunk: semmi tekintet egyesekre, avagy a tömegre, mindent a ha­záért, így tanultuk. Tisza Istvántól!... Aki egykoron egy tekintélyes párt nagy vezére volt, immáron pedig megdicsőülésében mindörökké élet­mintája az egész magyarságnak, akkor az az óhajtásom, hogy Francia­­országgal békét kössünk, megvalósult volna, ez bizon­yára nemcsak Német­országra, hanem Franciaországra nézve is szerencsésebb eredmény­­lett volna, mint a halbea­u végső kimenetele.­­ Minél tovább tartott a háború, annál inkább be kellett látnom, hogy a há­ború szerencsés befejezésének első elő­­föltétele a tudatos politikai vezetés, amely ellenségeink energiájával szem­ben nagy koncepciókra jutott volna, teljesen hiányzott, így azután bekövet­kezett, aminek jönnie kellett. Én küz­döttem, de hiába, közvéleményünknek nézetem szerint hibás kezelése ellen is, mert láttam, hogy már régen a két­ségbeesés harcát vívjuk. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy Németországban nincs talaja bármilyen kérdés nyugodt és pártatlan megítélésének és Német­ország mindaddig nem lesz egészséges,­­ míg polgárai a pártpolitika miatt el­felejtik a nemzet közös nagy érdekeit. De a többi államok politikai irány­vonalai is egyre jobban összegobozód­­nak és szinte az a benyomásom, hogy sehol sem törekednek tiszta és hasz­nos célok felé. Ezért, ma senki sem mondhatja meg, lesz-e a nyugalom­ Európában és mikor. Nézetem szerint csak akkor lehet, ha olyan megoldást találnak, amely a lehetőségig kielégíti minden nemzet érdekeit és amely biz­tos garanciákat nyújt az újabb hábo­rúkkal szemben. " fi Eifflef Mimnin­g fyers tréftét Hivefelf. Fsfettenstigse­ idolja a lestűb­b hatóerűséget. — Saját tudósítónktól. — Sernin, okt. 17. A berlini Taplicher Rundschau a volt német trónörökösnek egy levelét közli, amelyet volt parancsőrtisztjéhez, Rech­­berg kapitányhoz intézett. A levél egy része a következőkép szól­: Nagyon jól esik, hogy rólam való vé­lekedése nem változott meg. Ön jól tudja, hogy én már sokkal a háború kitörése mott megpróbáltam hatni dip­lomáciánkra. Sgoan keressenek utat és módot az egy­re fenyegetőbbé váló há­borús veszedelem elhárítására. Bizo­nyára emlékszik még arra a beszélge­tésünkre is, amelyet a máméi csata után folytattunk, melyet csak az akkori legfőbb hadvezetőség fejetlensége tett olyan kom­oly balsikerré. Én már akkor 1914 őszén rájöttem, hogy a háborút tisztán katonailag nem lehet eredmé­­nyesen befejezni. Gyakran hangoztat­tam azt a nézetemet, hogy éppen ezért gyors békére kell törekednünk. Ha OOOOOCOOOOOOÖOOCOOOCOOOOÓO Ki lsz a népszövetség elnöke? London, okt. 17. Az angol népszövetségi tanács teg­napi ülésén a népszövetség alakuló ülése elnökségének kérdésével foglal­kozott. AZ elnöki tisztet Wilsonnak kellett volna betöltenie, miért is Wa­shingtont szemelték ki az­ alakuló ülés helyéül. Minthogy azonban Wilson el­nök betegsége folytán valószínűleg Marsh­all alelnök fog elnökölni, sőt le­hetséges, hogy Marshallt meghívják az elnöki állásra, még mielőtt az első ülést megtartanák, azt kezdeményez­ték, hogy Bloyd George utazzék, mint Anglia­­egyik képviselője, Washing­tonba. A balkán szövetség, Bukarest, okt. 17. A Dácia jelenti Athénből. A Hestia című lap azt követeli, hogy Olaszország tagadja meg a kezdeményezést egy bal­kán szövetség megalakítására nézve, Masini elvei alapján. Venizelosz kije­lentette, hogy Görögország nem száll szembe Olaszország jogos kívánság­gaival.

Next