8 Órai Ujság, 1919. december (5. évfolyam, 126-147. szám)

1919-12-03 / 127. szám

6 Friedrich­ István és a gyilkosság. A hadügyminiszter nyilatkozata. — Hüttner főhadnagy vádja. — Szembesítés a vizsgálóbíró előtt. Egyes lapokban napok óta olyan közlemények jelennek meg, amelyek­ a rendőrség nyomozásának kritizálása kapcsán, az eljárás egyes — állítólag — eltitkolt momentumaira utalnak. E célzások és támadások kapcsán Fried­­tiic Istenim hadügyminiszter felkérte­ a 8 Órai Ujság­ot, hogy a következő nyilatkozatnak adjon helyet. A had­ügyminiszter nyilatkozatát az alábbiak­ban közöljük: — Mikor októberben megkezdődött a nem­zetiszinti mozgatom, egyszer be­mentem­ K­árolyi Mihályhoz, hogy meg­látogassam. Felkéri, maradjak nála, m­ert később fontos ülés lesz. Ezen az éjszakán alakították önek a Vörös Sza­lonban a Nemzeti Tanácsot. A Nem­zet­­ Tanácsnak én nem voltam tagja, egyáltalán nem voltam aktív szerep­­vivője a pártnak sem. Egyszerű kültag voltam­, mint annyi sok más. Október végén mindössze háromszor jártam fenn a Károlyi-pártkörben. Mátyás­földről­ bejöttem úgy este hat óra táj­ban és kilenc órakor mindig hazamen­tem. Mint kültag még a pártértekezlete­ken sem vehettem részt, hanem bará­taimmal együtt az olvasószobában tar­tózkodtam. A párt ügyeinek intézésében vaig­y fontos eseményeknek előkészí­tésében tgy teh­át én abszolúte nem folyhattam bele. A pártban akkoriban maga Károlyi, aztán Batthyány, I­o­­vászy, Hock, Ábrahám I­ezső, Vrtss János, Búza Barna, Beck Lajos, Lnehne­r Hugó, Pete Márton, Kobek Kornél és mások domináltak. [ ] A pártba akkoriban nagyon sok tiszt járt fel, nemzetiszinti karszalag­­gal és fehér rózsával, ezek az udvari­­szob­ában csoportosultak és k­i­jelen­tet­té­k, hogy ők a rovai nemzeti hadsereg­ben akarnak szolgálni. A tisztek állan­­­dóan jöttek-mentek akkoriban a párt­ban és soha nem volt másról szó, mint magyar nemzeti hadsereg lérsítéséről, hogy kit kellene a hadsereg élére állí­tani és miként lehetne az ország integri­tását megvédeni. Végül, hogy lehetne az­­országot Ausztriától azonnal függetle­­níteni. Aki ott gyilkosságról, vagy gyil­kossági tervről beszélni m­ert volna, azt ezek a derék, lisztességes, hazafias ér­zésű magyar tisztek rögtön elintézték volna. Ott a pártban hallottam a for­radalom előtt két-három nappal hogy tizenegy tiszt összeállt és katonataná­csot alakított. A lánchídi összeü­tközés. "A katonatanács ülésén én soha részt nem vettem, a katonatanácsnak tagja nem voltam, semmiféle pénzt nem kezeltem, csak éppen úgy disku-­­ráltam a pártban megforduló tisztek­kel, mint akármilyen más kültag. Is­métlem, én a Nemzeti Tanácsnak tagja nem voltam, ülésein részt nem vettem, esküt nem tettem sem a Nemzeti Ta­nácsra, sem mint államtitkár; nem vet­tem részt fl köztársaság kikiáltásában, nem tettem esküt a köztársaságra, mindezektől távol tartottam magamat, mert már a második, harmadik napon láttam, hogy az október végi nemzeti megmozdulásnak ígérkező akció társa­dalmi forradalommá fejlődik. — Október végén a pártban kétszer felszólítottak, hogy miután erős han­gom van, beszéljek a pártkör előtt cso­portosuló néphez. Egy ízben ajánlottam­­egy ilyen beszédemben, hogy menjen küldöttség József főherceghez és tár­gyaljon vele közvetlenül a politikusok kizárásával. Ez a küldöttség meg is alakult, de a h­ídon nem mehetett át. Ezt megtudva az utcán tartózkodó ki­váncsiak tömege, nagy kavarodást és tüntetést rendezett, lövések is dördül­tek el s az összeütközésnek áldozatai is­­voltak. Engem a kavarodásban hatal­masan gyomron ütöttek, mire haza­mentem. Lukachich megmentése. Dr. Mátyásföldről két barátommal együtt csak a forradalom utáni való na­pon, délután három órakor jöttem be azért, mert a Nemzeti Tanácsból kite­lefonáltak Mátyásföldre, hogy jöjjek be és vegyem át a hadügyi tárcát. Az Astoria elé érve­­let­ munkapárti képvi­selőt láttam, akik felmentek a Nemzeti Tanácsba, hogy letegyék az esküt. Ezek azt újságolták, hogy Tisza is azt üzente a munkapártnak, hogy most mindenki­nek kötelessége Károlyiékat támogatni. Ugyanakkor azt is hallottam, hogy ott elv szobában van letartóztatva Luka­­chich. Onnan elmentem a hadügymi­nisztériumba, ahol Szurinay hadügy­miniszterrel arról tanácskoztunk, h­ogy miként lehetne a meglevő csapatokkal az ország határait megvédeni. Szurmay aggódott Lukachich sorsa miatt és arra kéri engemet, hogy próbáljuk megmen­teni. .. Erre Karó­ti,"­abácskai földbirtokost felkértem, menjen az Astoriába, vigyen magával civilruhát Luk­achich részére és szöktesse valahogyan meg. Ez­ meg is történt. A hadügyminisztériumban Szurmaygal együtt ülve hallottuk a sirit, hogy Tisza Istvánt megölték! A hadügyminisztériumban a hir a leg­mélyebb megdöbbenést keltette. Né­hány órával későbben beállított Ká­rolyi Mihály J­inderrel és Kiutsival és azt közölte velem, hogy a szocialista párt Lindert akarja hadügyminiszter­nek. Engem arra kért, hogy maradjak meg államtitkárnak, én ezt ez állást né­hány hétig tartottam is, azért, mert azt hittem, hogy így tudok majd vala­mit menteni. Mindaz, amit elmondot­tam, számos faluival bármikor igazol­­ható, a hadü­gyminisztériumi szereplé­semről pedig az összes minisztériumi tisztviselők és tisztikar tanúskodhat. Amint miniszterelnök lettem augusztus elején, első teendőm az patt, hogy a Tisza-féle gyilkossági ügyben a legsürgősebb vizsgálatot elrendeljem, írásban kértem fel erre az igazságügyminisztert. — Magam is megjelentem a rendőrsé­gen tanúkihallgatásra és mindent, amit a forradalomról tudtam, jegyzőkönyv­be mondtam. Egy-két héttel ezelőtt azt hallottam, hogy egy Hüttner nevű fő­hadnagy, akit­ letartóztattak, úgy hi­vatkozott rám, mint aki a tervezet gyilkosságról előre tudott­­volna és azt állította, hogy én egyszer október vé­gén a Károlyi-pártban párttagok je­len­létében, amikor Kéri azzal a hírrel jött, hogy Dobó nem akarja megölni Tiszát, azt mondtam volna, hogy ad­janak neki pénzt, vagy ékszert. Amint Slüttner ezen állításáról értesültem, rögtön követeltem, hogy Slüttnert ve­lem szembesítsék, ami meg is történt. Az erre vonatkozó érdekes jegyző­könyv itt rendelkezésre áll. — Utóbb azonban, mint hallottam, Hüttner úr megint megváltoztatta ál­láspontját, amire én a mai napon rög­tön intézkedtem, hogy megint szembe kerülhessek vele, elöttem kihallgassák, engem is újra kihallgassanak, sőt a szükséghez ké­pest az én tanúimat is kihallgassák. Már napok óta lnfom­­hogy itt mi folyik, hogy tulajdonképpen vgn nagy, szervezett maffiával adtál­ szemben. Néhány arisztokrata, akiknek útjában állok s a velem szemben lévő politikai tábor most így oryat akar engem politi­kailag legyilkoltatni; ezek ugyanazok az emberek, akik a románok utján akartak an­nak idején elhurcoltatni, eset­leg megöletni. Kik akarjuk tönkretenni! — Ezek azok, akik Koboz Imre Pesti Élet című lapjának hasábjain kor­mányzásául első heteiben a legborzal­masabb rágalmakat szórták rám és a nemzeti hadseregre. Miklós Andoréi, a Népszaváéi, egy pór gróf, euu báró, egy hölgy, egy ügyvéd, elét-három tiszt és az októberi sajtónak, az Estnek, a Magyarországnak, a Pesti Naplónak, a Népszavának képviselői, illetőleg az Otthon klub bolseviki tagjai, ezek ál­lanak az ellenem megindított pusztító hadjáratnak az élén. — Mögöttük van a keresztény nemzeti irán­yzattal szemben álló egész tábor. Nekik nagyon sürgős volna a dolog, mert azt szeretnék, ha engem a válasz­­tások előtt tönkretehetnének. Na, ez nem fog sikerülni, én is résen leszek, úgy­hogy ez az egész hadjárat a ren­dezőkre nézve nagy kudarccal fog végződni, aminek ők fogják meginni a tevét. .. megtorlóról majd gondoskodni fogok. Különbeni felhívást tettem közzé az összes lapokban­, hogy aki valamit rólam a Tisza-ügy­gyel kapcso­latban tud, jelentkezzék a vizsgálóbíró előtt. Ezek közül a nyomorult rágal­mazók közül senki sem jelentkezett, de tovább is írták­, hogy a vizsgálattal kapcsol­atban­ tussolások tör­ténnek, „egy előkelő politikus“­ érdekében. A Hüttner­re való hivatkozásokból, úgy­szintén velem történt szembesülésének lefolyásából és lekicsinyléséből látom, hogy rám céloznak. A politikai orv­­támadásnak és elvetemültségnek oly hallatlan esete ez­, amely pária nélkül áll a magyar közélet történetében és csak az magyarázza meg, hogy még politikus sem volt, aki bizonyos irány­zatokra és érdekekre nézve olyan ve­szélyt jelentett volna, mint én arájuk nézve. — Mit szóljak ahhoz, hogy Hüttner egymásnak ellentmondó vallomásaiból már előre beszéltek a városban? Már előre tudták, hogy mi fog másnap val­lani. Az az impresszióm, hogy Büüttner előzetes utasításokat kapott, hogy mit kell vallania és alighanem azzal nyer­ték meg, hogy ha engemet a dologba belekever, akkor talán kilátása lehet, hogy aíz ügyet eltussolták. Pedig itt el­­tussolásról nem lehet szó, én követe­lem a teverélyesebben, hogy a vizsgá­latot a lenagyobb­ szigor ásóig gaz. pártat­lansággal és­ kíméletlenséggel ie ki­lássák. — Különben én sajnálom legjobban, hogy Tisza meggyilkolásának tervéről előzetesen ne­m volt­­tudomásom, mert ha előzetesen­ tudok róla?’őt is éppen úgy megmentettem volna, mint ahogy megmentettem Lukachichot. A hadügyminiszter egyébként ma délelőtt jogtanácsosával, Polonyi De­zsővel a törvényszékre ment. Az a jegyzőkönyv, amelyre a had­ügyminiszter fent hivatkozik a követ­kezőképpen szól: ........... Jegyzőkönyv. Felvéve Budapesten, 1919 november hó 21-én, déli 112­ órakor, a főkapitány­ság épületében, gyilkosság bűntettével terhelt Szlankovszki Tibor és társai bűn­ügyében a budapesti államügyészség IV/13/2083/1919. szám­ú indítványa folytán Jritttner Sándornak Priedri­h Istvánnal való szembesítés eszközlése tárgyában. Eljáró vizsgálóbíró az eljárás során bírósági fármként dr. Nagy Károly de­­tektivfőnököt és dr. Sóky József állam­ügyészt alkalmazza. Az előállított Hüttner Sándor, amint a szembesítésre igénybevett terembe be­lép, az ajtóval szemben lévő díványon ülő Eriednek István személyére te­kint s eljáró bíró azt a kérdést teszi fel hozzá, hogy ismeri-e a szembenülő egyént. Hüttner Sándor nyomban gon­dolkodás nélkül azt feleli, hogy Kéri Pál az illető, aki vele szemben tilt Hüttner Sándor folytatólag előadja a következőket: — Én október 26-ike után a szemé­lyek olyan tömegét ismertem meg job­ban, avagy futólag, hogy most már arra egész határozottan nyilatkozni nem tudok, miszerint a tegnapi kihall­gatásom során említett és Friedrich István néven szerepeltetett egyén tulaj­donképpen■, kicsoda? Kéri Pál alakja Friedrich István testalkatához hasonló, mint most látom, azt határozottan állít­hatom, hogy az illetőnek vörös stuccolt bajusza volt, akit én múlt év októbere körül Friedrich István neve alatt is­mertem. Én Kéri Pált múlt év november első hete óta nem láttam és nem emlékszem, h­ogy Friedrich Istvánnal akkor beszél­tem, amikor múlt év november közepe táján a hadügyminisztériumban jár­tam alkalmával édesatyám. Hüttner József alezredes reaktiválása iránt ily értelmű­­kérvényt nyújtottam be. Meg­említeni kívánom még, hogy az általam Friedrich István néven ismert egyén feje elől kopaszodó és nem oly dús k­ar­­zattal fedett, mint a most velem szem­besített Friedrich Istváné. Arra most nyilatkozni egész határozottan tudok, hogy a Friedrich István néven szere­peltetett egyén önálló, Kéri Páltól kü­lönböző személy, akit azonban név sze­­rint, vagy egyébként megnevezni nem tudok, de aki az itt előttem jelenlévő és velem szembesített Friedrich Istvánnal nem azonos. Mindazok a kijelentések, amelyeket tegnapi kihallgatásom során a Fried­rich István névvel kapcsolatban Ha adtam, illetve vallottam, nem a velem most szembesített Friedrich István személyével kapcsolatosak, hanem­­iz­zat, akit én Friedrich Istvánnal tévesz­tettem össze, fia a múlt év októberi események idejében, hogy a velem most szembesi­tett Friedrich Istvánnal találkoztam volna, — nem emlékszem. Y./..el az eljárás.. miután , eljáró bivp­­likttner Sándor­­előtt a vizsgálatot és vizs­­­gálati fogságot hirdető végzést kiliir-U-Me, és azt nevezett megnyugvással tudomásul vette, délután két órakor befejeztet­vén, a jegyzőkönyv fölolva­sása és aláírás után ad­­­iratott. Dr. Bóky v. b s. k. Vart­ma­no V. Igmond s. k., szkv. vezető,­­Friedrich Ist­ván s. k., Hüttner Sándor s. k. Teret adtunk ennek a nyilatkozat­nak, mert a mi álláspontunk is az, hogy a Tisza-gyilkosság ügyében amily gyorsan csak lehet, annak min­den részletére világosság­­terüljön és a gaz cselekményb­en bűnösök bármely részét végezték is el az orvayilkosság­­nak, akár­­kitervezték, akkár végrehaj­tot­ták a cselekményt, mielőbb illetékes bíró­ik elé kerültetitk. aDOC'DaDgmmnnnnnmmnnnnn — A 8 Órai Újság- telefonnátuad. Két Ferenc posta- és távírda műszaki igazgató előzékenysége ,végre hozzájut­tatta szerkesztőségünket és kiadóhiva­talunkat régi telefonjainkhoz. Eszerint a 8 Órai Újság telefonszámai módot kezdve József 105—00, József 105—01, József 105—02; nyomdai szerkesztősé­günk számai József 56—65 és József 35—­68. — Kinevezések a fővárosnál. V heiveiles főpolgármester az üresedés­ben lévő alpolgármesteri állásra Piper­­kovics Bátor tanácsnokot, az ilykép­­pen megüresedett tanácsnoki állásra Édes Endre főjegyzőt, a megüresedett tanácsjegyzői adásra pedig Sztankovics Mihály tanácsi fogalmazót beehelyette­­sítette. A polgármester,Biskovszky Vik­tor tanácsnokot a tanácsi IX. (közjóté­konysági) . ügyosztály. Stankovits­­Szi­lárd tanácsnokot­ a tanácsi VI. (pénz­ügyi) ügyosztály, Édes­ Endre II. ta­nácsnokot pedig a tanácsi XI.. (közjogi és anyakönyvi) ügyosztály vezetésével bízta meg. Egyidejűleg Libor Endre fő­jegyzőt a tanácsi IX. ügyosztályból a tanácsi XII­. (szociálpolitikai) ügyosz­tályba áthelyezte és Wildner Ödön ta­nácsnok ártandó helyettesítéséré,I. Illés­né szabadsága tartamára az ügyosztály vezetésével megbízta. Budapest, 1919. Nyomatott a Budapesti Hírlap nyomdái­ban (Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Szerda, 1919 december 3. 1 Szerkesztik: dr. Gerő Géza és dr. Nadányi Emil. A szerkesztésért felelős: dr. Nad­ányi Emil Kiadja: Nyolc Órai Újság lapkiadó r.­t. Igazgató: Báron Brúnó.

Next