8 Órai Ujság, 1920. január (6. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

Csütörtök, 1920 január 1. okMUJSAQ Haubrich bűnügyét elnapolták Elkülönítve fogják tárgyalni. — Kihallgatták a Herczeg­gyilkosság tanait. •—■ Saját tudósítónktól. — Ktt büntető törvényszék gyorsított el­járás szerint ítélkező ötös tanácsa ma "folytatta a Herczeg-ügy tárgyalását.­­A tárgyalóteremben egybegyült és izga­tottan várakozó hallgatóságot rögtön megnyitásakor meglepetés érte. Haub­rich ügyét az ügyész indítványára le­stette napirendiül a bíróság és későbbi időpontra halasztotta azzal a megoko­■ lással, hogy a vád és a védelem bizo­nyítékai nem teljesek. Haubrich sze­mélye ilyenformán kiesik a Herczeg­­féle bűnügy kereteiből és most már a vádiratban felsorolt hét vádlott közül mindössze három maradt: Trattner,, Szarmár és Rózsa-Rosenfeld Izidor. A mai délelőtt különben a bűnügy izgal­mas tanúvallomásaival lelt­elt Haubrich ügyét nem tárgyalják. Negyed tíz után nyitotta meg Szur­­gath elnök a tárgyalást. A megnyitás után dr. Tób­ Béla államügyész indítvá­nyozza, hogy miután a vád tanúi közül többen, különösen katonatisztek nem ■jelenhettek meg, Haubrich József ügyét vegyék le a tárgyalás rendjéről. A bíróság zárt tanácskozásom döntött az indítvány felett és arra határozott, hogy Haubrich bűnügyének letárgya­­lását egy későbbi időpontra halasztja. Ha­ubrichot a határozat következté­ben kivezették a­ teremből. A kivégzett Gombos vallomása. [Az elnök rendeletére ezután felol­vasták a napokban kivégzett Gombos­i Ferencnek, a fogházban tett vallomá­sait. Az érdekes iposthumus nyilatko­zat először Csernyiről tesz említést és azt mondja róla, hogy a zsidókkal ál­talában szelidebben bánt, mint a ke­resztényekkel. Trattner Árpádról azt mondja, hogy a legbefolyásosabb em­ber volt a forradalmi törvényszéken. Mikor Herczeg ügyében a bíróság ta­nácskozásra vonult vissza, belépett a szobába Trattner Árpád és Rákos Fe­renc. Rákos nemsokára kiment, de Trattner ott maradt és kijelentette, hoga Herczeget felsőbb utasításba ha­lálra kell ítélni. December 27 én aztán, tehát legutolsó vallomásában korri­gálja Gombos ezt az állítást. Kijelenti, hogy előbbi vallomásaiban tévedett, nem Trattner volt ott a szobában és illem ő tette az emltett kijelentést, ha­nem Schreier Lajos. Szirmaira nézve a­zt vallja, hogy ő jelölte ki a Herczeg ügyében ítélkező tanács tagjait.­­Ezután a három letartóztatott vád­lottnak a rendőrségen­, illetve a vizs­gálóbíró előtt tett vallomásait olvasták fel, majd rátértek a tanúvallomásokra. A tanúvallomások: Jeatisovits György az első tanú. A diktatúra alatt a Markó­ utcai fogház­ban volt alkalmazva. Herczeg kivégez­tetésének közvetlen előzményeit be­széli el. Mikor Herczeget átkisérték a reáliskola tornatermébe, ő is velük­­ment Az iskola udvarán látta Szirmait ■ is, de azt, hogy a tornateremben ott Ivolt­ e. izgatottsága miatt nem tudta megfigyelni. Dr. Gáspár Antal mentőorvost hall­' ■gatták­k ezután. Izgalmas vallomá­sában elmondja, hogy június 23-án szolgálatban volt, amikor két orvost kértek a forradalmi törvényszékhez azzal,­­hogy reggel kivégzés lesz. Tilta-­­­kozott ez ellen, de megismételték a rendelkezést és így reggel átment a fogházépületbe. A vádbiztosi szobában ott volt Szirmai is és türelmetlenke­dett, hogy miért nem hajtják már végre az ítéletet. Schreier vádbiztos megjegyezte, hogy öt órára van ki­tűzve a kivégzés, amire Szirmai így fakadt ki: — Ugyan kérlek szépen, kivégeztél­­tem én már embereket két órával előbb , és ormán jöhetett a kegy­elemi A kivégzésnél a háta mögött látott egy fiatalembert, aki vádbiztos volt és embertelen magaviseletével elrémítelte. Ezt az embert később a villamoson látta és akkor egy bemutatkozási ko­médiával sikerült megtudnia a nevét. — Kérem doktor úr — kérdi az el­nök — kizárt dolog, hogy ön tévedhet Szirmai személyét Hetőleg.­ — Kizárt dolog — mondja a tany és rámutat Szirmaira, — ott ül! Jól em­lékszem rá­ Elnök. Akkor kisebb vo­lt a bajusza. — Nem is volt bajusza, csak valami pehely jele. De soványabb volt, mint most. (Derültség.) Az ügyész indítványozza a faun meg­­esketését, Szirmai védője ellenzi a megesketést, mert szerinte, mint ható­sági közeg jelenléte folytán ő is része­se volt Herczeg nyígöletésének. A de­rültséget keltő érvelés dacára a­ tanút­­ megeskették vallomására.­­Nemes Dénes soffőrt hallgatják ki ezután. Jelen volt a kivégzésnél. Szir­maira nem emlékszik, ellenben Tratt­­mert látta a Markó­ utcában a kivég­zést megelőzőleg. Trattner megemlíti, hogy véleménye szerint a tanú jóhiszeműen bár, de ter­ved, mert őt nem láthatta. Tanúi ezután vallomására­ meges­ketik. Mocsay Erzsébet...a következő tanú. Kezelőnői minőségben volt alkalmazva Trattner és Bikády mellett. Emlékszik rá, hogy Trattner elmondta neki a ki­végzés történetét, de véleménye sze­rint olyan ember szavaival, mint aki nem lehetett jelen. Megesketését az ügyész ellenzi, a bíróság azonban ennek dacára megesketését elrendeli. Nickel Mária szintén az ügyészségen, volt alkalmazva Herczeg kivégzése, idején. Vallomása jelentéktelen. Az egyik védő kérdésére kijelenti, hogy Trattner az eléje került emberekkel mindig a leghumánusabb módon vi­selkedett. Erős János asztalossegédet hallgat­ják ki. Egy éve huzaszálító a rendőr­ségen. Jelen volt a kivégzésnél. Emlék­szik rá, hogy egy vádbiztos megéretszé­­sét várták. Mikor ez megjött, egy szem­üveges ember ivóit, akit Tráttnerben ismer fel. — kezet fogott Schreierrel, de az iskola udvarán azt mondta, hiogy az ő idegei nem birták ezt tovább és azzal elment.. Az elnök ezután tiz­ perc szünetet rendelt el. . . Szünet után dr. Varsányi György ügyvédet hallgatták ki elsőnek, aki a forradalmi törvényszék" tárgyalásán mint­­védő jelent meg. A tárgyalás, amel­lyel ebben a teremben tartottak meg alig 20 percig tartott, Ő védbeszédében körímvezve­­rimánborsolt,­­hogy ment­sék fel. Úgy látta, hogy a birók közül Rózsa­­meg volt hatvgri­ törvényszék, tagjai visszavonultak.­­és néhány, perc múlva kihirdették az ^téletek. ' Elnök: Amíg a bírós^Sfilot nevezett mélyen tisztelt testület tanácskozott a másik szobában, Trattner nem hagyta el ezt a helyiséget? — Erre nem emlékszem határozot­tan, de lehetséges. Elmondja ezután, hogy a kegyelmi kérvényt megcsinálta, de Sehreierék kijelentették, hogy irhat akármit, úgy se lesz kegyelem. Másnap reggel érte­sült róla, hogy a kivégzést már végre is hajtották. Emlékszik arra is, hogy a tárgyalás alatt Trattner az életéért kö­nyörgő Herczegre durván rákiáltott. Trattner erre a momentumra nem emlékszik. Tanú Szirmait illetőleg elmondta, hogy kellemetlen magaviseletű ember volt. Egy alkalommal elmondta neki, hogy még éjjel is a telefonnál szokott lenni, nehogy ha egy halálos ítéletet a kormányzótanács helybenhagy, késede­lem történjék. Tanút ezután vállomá­­sára megeskették. Elnök- Trattner Árpád miért­ v­a­­n­­ itt a teremben, ha semmi része sem volt az í­télés­ben? — Nagyságos elnök úr, — feleli Trattner — én a diktatúra alatt állan­dóan itt tartózkodtam. Részletesen védekezik ezután né­hány tanúvallomás rávonatkozó rész­letei ellen. Különösen Schreier vallo­mását mondja valótlannak. Nem igaz, hogy ő kérte fel a helyettesítésre, mert neki akkor semmi elfoglaltsága nem volt, bizonyítja ezt azzal, hogy egész délután itt volt az épületben. Nem igaz, hogy befolyásolta a bí­rákat. Szirmai teszi meg ezután észrevéte­leit a tanúvallomásokra, Schreyer azt­ állítja, hogy ő sürgette a kivégzést és később ezt az állítást megváltoztatta. A tanúvallomások után, minthogy az orvosszakértők a statáriális kivég­zések miatt nem lehetnek jelen a tár­gyaláson, a boncolási jegyzőkönyvet az egyik híró olvasta fel. Következett a rendőri jelentések fel­olvasása. Trattnernél elfogatása alkal­mával egy munkakönyvet találtak, me­lyet bűnjelként csatoltak az iratokhoz. — Miért volt önnél ez a munkakönyv? — kérdi az elnök. .. — Mindenki kapott egyet a dikta­túra bukásakor — feleli Trattner, — de én nem használtam, csak magam­­nál hordtam. Ismételten kihallgatják ezután dr. Várkonyi mentőorvost, aki ismételten állítja, hogy Trattnerre nem emlékezik, csak Szirmaira és Schreierre, akik fehér nadrágot hordtak. Trattner feláll és megjegyzi, hogy ez is bizonyíték ő mellette, mert ő egész addig, amíg a rabruhát felvette, tiszta feketében járt. Elnök: Egyéb előterjesztés nem lé­vén. kérdést intézek a vád és védelem képviselőjéhez a bizonyítás kiegészíté­se tárgyában. Államügysz: Nincs megfjegyzés..m. Trattner védője, Dr. Kohlmann Ödön több tanú kihallgatását kéri, akik igazolni fogják, hogy védence az ítélet meghozatalában és végrehajtásá­ban nem volt részes. Sok olyan ügye volt Trattnernek, amelyekben ő men­tett meg a haláltól egy sereg embert. A diktatúra előtti élete bizonyítja, hogy nem olyan ember, mint amilyennek többen beállították. Erre nézve­­is több tanú kihallgatását kéri. Rózsa Izidor védője, dr. Balázs Béla hangsúlyozza, hogy védence büntető­jogi szempontból korlátolt, bár egyéb­ként beszámítható. Ezt bizonyítja egész viselkedése. Egyébként is terror ha­tása alatt cselekedett. Bizonyítani kí­vánja, hogy Rózsát megfenyegették és ezen fenyegetések súlya alatt volt kény­telen a tárgyalásokon mint bíró meg­jelenni. Több tanú kihallgatását kéri. Majd mint Szirmai védője tesz előter­jesztést a bizonyítás kiegészítése tár­gyában. Szirmai azért jött el a kivég­­­zésre, hogy az eljárást megsürgesse, mert állítólag Herczeget meg akarta menteni. ■ Szubjektív véleményének ad kifejezést, midőn kijelenti, hogy nem azért jelent meg, hanem, mert ez az alapjában véve gyáva, ide jóindulatú ember szeretett volna végignézni egy­­ kivégzést, de nem volt ehhez ereje és ekkor lépett fel nála a jóindulat, úgy, hogy elkezdett könyörögni Schreier­­nek, hogy tegyen lépéseket Herczeg megmentése érdekében. Több tanú ■ki­hallgatását kéri. Trattner kéri a bíróságot­, hogy az összes ügyeket, melyek a forradalmi törvényszéknél az ő kezén mentek ke­­resztül, bírálják fölül. Kéri, hogy azo­kat az urakat, akik résztvettek a for­radalmi törvényszék működésében, de nincsenek olyan helyzetben, mint ő, hallgassák ki. Óhajtása az, hogy ügyét a legszigorúbban bírálják el. Rózsa Izidor tanuk által akarja bi­zonyítani, hogy nem volt olyan vér­­szopő, mint amilyennek állítják. Szir­mai csatlakozik védője indítványához. Elnök a tárgyalást az előrehaladott időre való tekintettel, felfüggeszti és a bizonyítási eljárásra vonatkozó dön­tést a tárgyalás legközelebbi napján, január másodikén fogja kihirdetni. \ 3 A fiumei kérdés az olasz szenátusban* Olaszország magának követeli Fiumét. ■ Róma,, dec. 31. Scialoja külügyminiszter a szenátus tegnapi ülésén rövid külügyi expozét tartott, amelyben anélkül, hogy Cle­­menceaunak a francia kamara leg­utóbbi ülésein tartott beszédével polemizált volna, kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a legnagyobb fontosságot tulajdonítja a szövetsége­sek által legutóbb a Párisi olasz bété­­delegációhoz intézett jegyzéknek. Az olaszok Fiumét a maguk részére köve­telik. Igaz, a fiumei kérdés nem volt bent a londoni egyezményben, de Fiu­­me azt kívánja, hogy Olaszországgal egyesüljön és az olasz kormány nem zárkózhatik el ennek a kívánságnak támogatása elől, amely az önrendel­kezési és nemzetiségi elvek értelmében jogos. Scialoja beszédét azzal fejezte be, hogy a legközelebbi londoni és pá­risi tanácskozások alkalmával ezter­­­­ikusan védeni fogja azt az álláspont­ját, hogy Fiume Olaszországhoz csa­­toltassék Kohner Adolf vagy Vadász Kijisi a Lipótváros jelöltje. — Saját tudósítónktól. — A Lipótváros polgársága, mint a 8 Órát Újság megírta, a belső válasz­tási kerületben Lukács Lászlót akarta jelölni. Különösen a közép- és kispol­gárság körében" volt erős ez a mozga­lom, mert ezek a rétegek ebben a jelö­lésben a pénzügyi közér­deknek s a valóban nemzeti, de szabadelvű irány­zatnak biztosítékát látták. Épp ezért mindent elkövettek, hogy Lukács Lászlót a mandátum elvállalására bírják. A polgárság nagy csodálkozására azonban Lukács jelölésével szemben éppen olyan oldalról, ahonnan azt leg­­kevésbbé lehetett volna várni, bizonyos éppen nem közérdekű befolyások kezd­tek érvényesülni és olyan személyi összeköttetések kezdtek a választási küzdelemre hatást gyakorolni Sándor Pál érdekében, amelyek­ a komoly, ele­mekben élénk megütközést keltettek. Amikor Lukács László ezekről értesült, természetesen még csak megerősödött abban a szándékában, hogy a jelöltsé­get nem fogadja el, úgy hogy most már semmi körülmények között sem fog a Lipótvárosban fellépni. Sándor Pálnak azonban még­is lesz ellenjelöltje, mert a polgárság széles rétegei feltétlenül mást akarnak a nemzetgyűésbe küldeni. Ezidőszerint két komoly jelölt volna, mind a kettő a nemzeti középpárt programmjával és pedig d­r. Vadász Lipót, volt állam­titkár, vagy Koturer Adolf báró. Bizo­nyos oldalról megpróbálták emlegetni ifj. Chorin Ferencet is, ez a kezdemé­nyezés azonban nem talált visszhangra. A legvalószínűbb, hogy a január 25-iki választáson Kohner Adolf báró és Sándor Pál fognak megküzdeni a mandátumért. Brilliánst. Iras UnillUliUll­ók bélyeget veszek I//PrincT ékszerész, Király­ utca 86.

Next