8 Órai Ujság, 1920. május (6. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-23 / 123. szám
Vasárnap, 1920 május 23. Magyar Köszörű, T Henlfi sírján. Ünnepség a katonai föreáliskoliban. f- Akfengessíelédés felé. " (Sírfiát tudósítónktól — A péntéten, május 21-én rendesett budavári emlékünnep egyik programalpontja volt a Budavárát védő volt osztrák törzstisztek sírjának a megkoszorúzása is. A katonai főreáliskolában van a sírbolt, amelyben az elesett osztrák főtisztek között pihen Hentzi tábornok is és igy a tegnapi napon a főreáliskola növendékei kegyeletes megemlékezésének jele, a magyar köszörű Hentzi hamvai fölé is került. A sírbolt megkoszorúzása pénteken délelőtt féltizenkettőkor történt. Az ünnepségnél 1r főváros összes katonai intézeteinek növendékei, valamint a nemzeti hadsereg egy küldöttsége voltak jelen. A koszorút Folba tábori lelkész helyezte a síremlékre hosszabb beszéd keretében, amelyben az ifjú katonákat figyelmeztette arra a kegyeletre, amelylyel minden katona tartozik a harcban elesett ellenségeinek. • Általában az egész ünnepségen az a becsületes érzés jutott kifejezésre, hogy a katonának, aki a kötelességét teljesítette, — lett légyen az ellenség is, — de tisztelet és becsülés jár. Hentzi tábornok járjának megkoszorúzása nagyon érdekes kortörténeti emléket ébreszt föl bennünk. Egykor, 1892-ben gróf Szapáry Gyula miniszterelnök a kiengesztelődést a nemzet és az uralkodó, valamint a közös hadsereg és honvédség között elősegíteni akarván, azt tervezte, hogy a magyar honvédség Hentzi tábornok szobrátkoszorúzza meg, a közös hadsereg viszont helyezzen koszorút a 48-as honvédek sírjaira. Gróf Szapáry Gyula terve ellen az akkori ellenzék oly heves, elkeseredett ,és rettenetes politikai harcot kezdett, hogy Szapáry gróf kénytelen volt beadni lemondását. Szép és megértést igénylő terve akkor megbukott az ellenzék merev és elutasító állásfoglalásán, akik nem engedtek a gyűlöletből. Olyan légkört teremtett akkor az ellenzék hagyományos gravaminális és gyűlölködő kampánya, amely az egész közvéleményt megmérgezte és hosszú időre lehetetlenné tette megint a kiengesztelődést. Lehet, hogy nem kerülünk többé abba a politikai helyzetbe ,hogy az ilyen közjogi harcokra a jövőben is alkalom lehessen, de ha úgy lenne is, épp a tegnapi nap bizonyítéka, hogy nem omlik össze a világ, ha egyszer a gyűlölet árnyal helyett a kegyelet, a kiengesztelődés hangulatai lesznek úrrá a szívek fölött és nem történik egy nemzet büszkeségén semmi sérelem, ha a feledés tiszteletet és kegyeletet ajándékoz a volt ellenfeleknek. Csak 18 éven felüli férfiaknak! Nincsen többé drági ruházkodás. Női- és gyermek- , fekete és fehér ,svájci vászoncipő a nagy választékban! Dóczi M. Rákóért-ut 10. Brilliánsokat, Badar Ármin Annin, VB., Dteány Attla A Dona az antantpolítika alapja. — Bécsi Hrjesítónk telefon jelentése. —* Bécs, máj. 32. Morgdn francia képviselő németausztriai tanulmányotjáról teendő jelentésében kifeiár annak szükségességét, hogyn a volt monarchia területén megalakult nemzeti államokkal szemben követendő árítáni politikai bázisa a Duna-folyam legyen. Franciaország eddigi politikája ez irányban téves utakon haladt, mert nem számolt a gazdasági szükségszerűség követelnényeivel. Anglia ezzel szemben a természeti törvények parancsára alapította politikáját, ezért választotta működésének fundamentumául Magyarországot. A Duna-bizottságot angolok vezetik és angol tőke szerezte meg a dunai hajóstársaságok részvényeinek legnagyobb részét, mégpedig, ha a mostani építkezési költségeket tekintetbe veszszük, valóságos kényszerűrön. Annyival is inkább jó üzletet csinált az angol tőke, mert a jugoszláv kormány a lefoglalt hajókat az angolok befolyása alá került társaságoknak visszaadja. E hajók visszabocsájtása első lépés lesz a Duna-kérdés rendezésére, amelynek szabályozását a Duna-bizottság vette kezébe. A bizottság most az irányban fog dolgozni, hogy az őszi szálatmányok akadályfőtanai végbemehessenek. . Ifllöp Btőt. Elszólások a nemzetgyűlésen. Amikor az elnök ötlepül — Barla-Szabó és a purtukició, Usetty sem haragudott mindig Jiszka és Kunffra. Amióta kisürörülik, hogy a minduntalan kitörőválságot nem a marakodó partok és az összeférhetetlen miniszterek okozzák, hanem az újságok. — bizonyos elfogódottságot kell éreznünk, valahányszor a nemzetgyűlésen történtekről beszámolunk. De éppen ennek az országos testületnek tekintélye érdekében föl kell emelnünk szavunkat, amikor egyes tagjai, sőt e tekintélynek legfőbb őre: az elnök, — magatartásukkal veszélyeztetik azt. Az elmes elnök. Hinni akarjuk, Drakovszky István érzi a kötelezettséget, hogy az elnöknek nemcsak egy faemelvény magasságában kel állnia a nemzetgyűlés fölött, sőt szinte bizonyosra vesszük, hogy saját egyéniségében ő megtalálja a két színvonal közötti különbséget. Annál visszatetszőbb tehát, hogy Rakovszky az elnöki székből minduntalan mint elmés humorista mutatkozik be . Az elnök tegnap is elmésséget követett el egy olyan párt rovására, amely már a történelemé, de amelyet az események százszorta jobban igazoltak, mint azt A párt nem volt a nemzetgyűlésben, hogy felelhessen Rakovszkynak, azok pedig, akik ama pártból most benn ülnek az ország házában, óvatosan megalkudtak a lelkiismeretükkel és- hallgattak- Az elnök úrnak azonban ismét figyelmébe ajánljuk, amint már egyszer telítik, azt a meggondolást, hogy vérszegény ötletekkel ne idézze a múltakat a mnt. Véglet és az ifjúság. De vissza kell utasításnunk azt a hangot is, amelyet Barla-Szabó József képviselő úr akar meghonosítani ezen a nemzetgyűlésen: a gyanúsító harcmodort, amely közéletünkben évtizedek óta legszörnyűbb pusztításokat vitte véghez. Azt mondja a képviselő úr, hogy ők az ifjúságban szomorún látták a közélet korrupcióját és elhatározták, hogy küzdeni fognak ellene. Dicséretes törekvés és méltó a magyar ifjúsághoz, de Barla-Szabónak meg kell tanulnia, hogy a közélet tisztaságához hozzátartozik az alaposság és az igazságosság is, ami viszont mindenkit, aki vádlónak akar föllépni arra kötez, hogy üres pletykák, ki tudja milyen célzatú újságcikkek alapján ne jöjjön be nem igazolt vádakkal az ország színe elé. Mert, aki anélkül, hogy valamely gyanúnak alaposan utána járna, szállongó hírek alapján vádat emel, az minden lehet, csak éppen a purifikátor nem. Ezt elsősorban jogász barátaitól kellett volna megtanulnia, akikre hivatkozott, kik bizonyára megmagyarázták volna neki, hogy a magyar ifjúságnak lehet célja a közélet megtisztítása, de ebben nem lehetnek olyan eszközeik, amilyenekkel a múltban a destrukció lovagjai támadták meg orvul a az ártatlanokat. Asotty és a szorradalom. De aminthogy viaelátaszító az alapnélküli vádaskodás, olyan mulatságos, amikor fennen hordja fejét a még alapnélkülibb kérkedés. Usetty Ferenc képviselő úr szörnyen támadta a főváros vezetőségét, főleg pedig forradalmi bűneiket. Ugyanaz az Usetty, akit a forradalom után Jászi Oszkár hozott föl Belgrádból és akit a Károlyi-kormány osztott be a nemzetiségi minisztériumhoz, a hatodik fizetési osztályba, méltányolván azt a tüzes forradalmiságot, amely a kitűnő tanférfiuban a végzetes október után buzogott. Usetty akkor nem haragudott úgy a forradalmárokra, sőt, emlékeznie kell, ha még a zsidókra sem, alapon Kunftnál prelegáltáll. Rid Usetty ma a forradalom ellen dörög és a protekciós rendszert püföli, akkor mindenekelőtt a saját forradalmi múltjáról is tegyen egy kis önvallomást. Ez persze kényelmetlen lehet, de sokkal ízlésesebb, mint másokat támadni olyan hibákért, amelyekben valaki maga is részes. :| > rmitor nélkül 1 SSKKkefWiil ágú nSfién Uázla&ssony, km Használati konorvíló szernek ISL.’SZföLIKÓ” "ríL.. Wa tablettakét kaszna. aifUeolett Mr nemzetiségi miniszter /nyililHír a nyögnimagyarországi kérdésről .—Sopron, máj 22. Bleuer Jakab nemzetiségi miniszter az Oedenburger■ Zeitung szerkesztője előtt többek között a következő kijelentést tette: — Nyugatmagyarország biztos lehet afelől, hogy a magyar kormánytól minden tekintetben többet várhat, mint Ausztriától. Kétségesen, hogy gazdaságilag sokkal jobb helyzetben lesz, ha velünk marad, mint ha Ausztriához csatolják. Hiszen természetes, hogy Magyarország, amelynek gazdasági ereje a mezőgazdaságon alapul, sokkal előbb fog lábraállni, mint más legyőzött nemzetek. Arra a kérdésre, hogy van-e rá kilátás, hogy Nyugatmagyarország kérdése Magyarország és Ausztria között békés megegyezés útján intézhető-e el, a miniszter így felelt: — Nyugatmagyarország hovatartozásának kérdését csak ellenségeink vetették föl. Ilyen kérdés évszázadokon át nem is létezett. Természetes, hogy nem irántunk, vagy a németség iránt való szeretésből ráncigálták azt elő. — Országunk mai helyzetében, sajnos, teljesítenünk kell az antant követeléseit és a békeszerződést alá kell írnunk. De ezzel Nyugatmagyarország kérdése nincs eldöntve. Az antánt parancsolhat ma nekünk és Ausztriának bizonyos tekintetben, de nem tilthatja meg, hogy olyan kérdésben, amely csak reánk és Ausztriára tartozik, kölcsönös érdekeinknek megfelelien békésen megegyezzünk. Nálunk is, Ausztriában is, mindenki meg van róla győződve, hogy a jövő barátság kérdése Nyugatmagyarország ügyének mikénti eldöntésétől függ. coxoAJcoLiiJáUx.KXOxiDcrinck Csicsrfrín Szorstoroszország HülpoLftittájáról. JCopenhága, május 22. Vosztfaiból jelentik: Csicserin külödy népbiztos a tanácsköztársaság külpolitikájáról a többek között a következő nyilatkozatokat tette: Oroszország saját munkájából akar élni és amely gyorsan csak lehet, újra helyre akarja állítani a kereskedelmi érintkezést az egész világon. Ebből a célból az orosz kormány mindazokkal a szomszédos népekkel, amelyekkel már békét kötött, a nyitott kapu elve alapján érintkezik. A szovjet kormány hajlandó elismerni Transbajkália köztársaság függetlenségét is. Ez az új köztársaság, amelynek kimondottan kommunisztikus jellege van, magában foglalja Szibéria keleti felét a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig. Csicserin fogadkozott, hogy a tanácsköztársaság nem fog beavatkozni a többi államok belső ügyeibe, mert a kommunizmus késleltetését jelentené, ha azonnal, erőszakkal akarná a többi országokra rá- kényszeríteni. Oroszországnak mind belső, mind pedig külső politikája az újraépítésében kulminál. A lengyel offenliva megáll a Dnyepernél. / JS Zürich, május 22. (nyílavas-ügynökség Patek lengyel külügyminiszter alábbi nyilatkozatai terjeszti: Sem Franciaország, sem Anglia, vagy Olaszország, amelyek Lengyelország céljaival teljesen tisztában vannak, nem gondolnak Lengyelország eljárásának akadályozására. Nincsenek imperialisztikus szándékaink, nem az annexiót, hanem az 1772-ben tőlünk elragadott évszázados területeink desannexióját akarjuk, de ebből is a letteknek visszaadjuk, ami az övék és Ukrajnából is kivonulunk, mihelyt ez az ország a saját lábán állhat meg. Offenzívánk a Dnyepernél meg fog állani. Mindent megkíséreltünk, hogy a bolsevistákkal megegyezzésre jussunk, de támadó szándékaikon békés törekvéseink meghiúsultak.