8 Órai Ujság, 1920. július (6. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-10 / 163. szám

Szinnpai, 1920 júnus 10.2 Bokányi Dezső védekezik. A­ főtárgyalás negyedik napja. —- Saját tudósitónktól. . / A népbiztosok tánpörének mai fő­­tárgyalási napját Bokányi kihallga­­tása töltötte be. Bokányi minden kér­désre nagy részletességgel válaszo­l s politikai felfogását is teljes egészében akarta ismertetni. " Ma reszel 0 órakor kezdte meg a fő­tárgyaié® folytatását dr. Brocker Antal elnök/elsőnek dr. Brauner Mór védő be­­jtélezteti, hogy az egyik délutáni lap azzal vádolta meg, hogy első beszédében olyan kijelentést tett, amely a proletárdikta­túra nyílt dicsérete. A gyorsírói hiteles jegyzetek megcáfolják ezen valótlansá­got. Sem az elnök, sem a beszédre ref­lektáló ügyész nem látott ily állásfogla­lást a beszédben vagy bármi olyat, m­ely a jogvédői hivatás teljesítésén túlterjedt volna. Bokányi Dezső kihallgatását folytatta ezután a bíróság. Bokányi részletesen is­mertette ama munkástanácsi gyűlés lefo­lyását, amelyen annak idején a hatalmat átvették. Úgy látta, hogy a kormányt V.yx, a szociáldemokrata pártot pedig Pogány gyűrte le. Mikor Kun Béla meg­jelent — mint ilyenkor szokás — meleg üdvözléssel fogadták, majd rátért a tárgyra .Azt mondatta, sürgős a népbiz­tosok jelölése, mert a francia csapatok várakozó állásponton vannak és várható, hogy ha Vyx üzenetére nem tudunk vá­laszt adni, akkor az országot megszáll­ják. — Erre én azt kérdeztem, meddig tart­­a diktatúra." De aggodalmaskodjék, fe­lelte Kun Béla, a diktatúra kifejezésen, hiszen október óta tulajdonképpen nincs más, mint diktatúra, csak nem proletár­diktatúra. Hadügyi népbiztosnak minden jelölés nélkül l­ogány Józsefet, külügyi népbiztosnak pedig Kun Bélát jelölték". Ez is mutatja, hogy a proletárdiktatúra elsősorban a háború jegyében indult meg, mert Kun Bélát nem a tanácsköztársa­ság elnökének, hanem külügyi népbiztos­nak jelölték. — Közben belépett, sőt jól emlékszem, Weltner a Népszava kefelevonatával, ab­ból felolvasta, hogy Károlyi lemondott, a hatalmat a proletárságra ruházta rá. — A jelölésnél már kölcsönös bizalmat­lanság nyilvánult meg egymással szemben. Én a kommunisták ellensúlyozására tö­rekedtem. Ah­ol szociáldemokratát állí­tottak népbiztosul, mellé állítottak két kommunista népbiztos helyettest. Én ma­gam nem számítottam, hogy helyet fog­­lalok a népbiztosok sorában. Megjegyzem azt is, hogy Károlyi leköszönésének köz­lésével egyidejűen bejelentették azt is, hogy a rendőrség egyhangúan a szovjet­­kormányzathoz csatlakozott. — A másnapi Képszavában nagy cso­dálkozással láttam, hogy az abban meg­jelent két rendelet, a statáriális rende­let és a­, alkoholfogyasztást tiltó rendelet alatt az én nevem is szerepel a többi népbiztosok között, holott mi ezeket nem határoztuk el. Voltak köztünk olyanok is, akik kinevezésükről semmit sem tudtak. — A vád fölhozza ellenem azt, hogy miért maradtam továbbra is helyemen, — noha csak április közepéig maradtam mint népbiztos, — amikor ilyen széthú­zásra mutató jelenségek merültek föl, noha megvolt az ugródeszka, mivel nem egyezett felfogásom a plattform tekinte­tében. Ezután kifejtette, hogy a mun­kásság érdekében Lloyd George politiká­jának mintájára alkotásokat akart meg­valósítani a munkásbiztosítás, balesetbiz­tosítás terén olyformán, hogy mindezeket az intézményeket egyesíti, tőkéjüket kon­centrálja és így a kockázat viselését az egész országra elosztja. — Kun Béla lesiklott a plattformról. Általában ez a plettform úgy szerepel, mint a Dreyfus-perben a fátyolos hölgy. Kern ismerte senki. Elnök: ne vicceljen. Bokányi: Nem viccképpen mondom. A plattformban azt mondja, hogy a szerbek­kel, románokkal, csehekkel a háború el­kerülendő, ellenben a munkástanácsban előterjesztett és megszövegezett platform­ban az van: legmesszebbmenő szövetség Oroszországgal az antant imperializmusa ellen. Kijelenteni, hogy Kun Béla állás­pontja még mindig különb volt, mint av ériint diplomáciának velünk szemben el­­foglalt álláspontja. De ha nem is így fog­nám fel a dolgot, az álláspont, amelyet Kun Béla képviselt, t. i. hogy a béke a népek megegyezésén alapuljon, sokkal igazságosabb, mint a párisi béke. Kun Béla diplomáciai leveleiben nem olvastam ezt, de olvastam a markáns mondatokat az antant diplomáciája ellen. Ezeket a leveleket szíves-örömest láttam, valahány­szor kemény kitételekkel utasította rendre az antant diplomáciáját. Ezután részletesen ismerteti saját fel­fogását az akkori állapotokról és a ki­adott rendeletekről. A proletárok felfegy­verzését hosszasan tárgyalja és bizonyí­tani próbálja saját igazát. Elnök: Elszedték a kat­onáktól, a fegy­vertárakból, elvették mindenkitől. Bokányi: Lehet, hogy így volt, de a forradalmak nem szoktak lejátszódni úgy, hogy... jf Elnök: Ke magyarázzon nem vagyunk ráutalva. / A mmgántulajdon,­megszüntetése. Bokányi: A vádind­ítvány második ki­tétele­ a plattformmsal kapcsolatban így hangzik: a polgári osztály megsemmisí­tése. -Megállapítom, hogy ez egyik platt­­form­na n­­incs benne, de ez nem is igaz. A po­lgárosok­­ százezrei vettek részt műkö­désekben, belekapcsolódtak a polgári tö­megek az ügyek vitelébe. Csak arról le­het­ beszélni, hogy az új alakulatban, az állami életben új formája lesz a polgári életnek is. A magántulajdon megszünte­tése sincs bent a plattformban. Tudtom­mal azonban ezt a kérdést már az előző kormány vitte keresztül. Utalok arra, hogy az értékesebb ékszereket, amidőn elvették, megbecsültették és azoknak ér­­tékét a tulajdonos javára folyószámlákon elkönyvelték. Elnök: Az ékszerészektől pedig elvet­ték egészen, minden térítés nélkül. Bokányi: Az ügyész úr vádindítvá­­nyában fordítva írja, no de ez nem is fontos most. Bokányi azután a földbir­tokreformmal kapcsolatban megállapítja, hogy a nagyüzemek szocializálása meg­állította a birtokok szétdarabolásának folyamatát. Különben is a szocializálás körül két fölfogás küzdött egymással, ő amellett harcolt, hogy csak kárpótlással szabadjon szocializálni. Elnök: A háztulajdonosoktól elvették a házukat. Bokányi: Ezzel szemben megreparál­­ták az összes lakásokat. (E nagy nevetés a közönség körében.) A kormányzótanács visszaadta azoknak a házait, akik a ma­guk munkájából keresték az ingatla­nukat. Elnök: Igen, a kisiparosnak vissza­adták, de a gyárosnak nem. Bokányi: Elnök úr, csak tizen va­gyunk Budapesten. Én nem felelhetek azokért, akik nincsenek itt. A vádindít­­vány további passzusa a többség elnyo­másáról beszél. Választójogot kaptak kényszerszavazással Ezt a kényszersza­vazást az újabb kormány is életbe lép­­tette. Stocker elnök: De a kenyérjegy elvé­tele nélkül. ’ Bokányi: Erről majd később beszélek. Azt írja tovább a vádhatóság, hogy részt vettem a tanácsköztársaság alkot­mányának megalkotásában. Erre most annyit mondok: nem vettem részt. Kun Bélát az a cél vezette, hogy moszkvai fejet tegyenek a magyar insti­túcióra is, mert bizonyos, hogy Kun Bé­lát az tüzelte, hogy bebizonyítsa, hogy Kun Béla van olyan legény, mint a mes­tere, Lenin. Stocker elnök: Kém tudta, hogy kik voltak a forradalmi törvényszék bírái? Bokányi: Nem, nem tudom. Én azt tud­tam csak, hogy az igazságügyi tisztvise­lőknek folyósították a fizetésüket. Stocker elnök: Ott volt a kormányzó­tanács ülésén, ahol egyhangúan elfogadták a halálbüntetést és Jancsikot nevezték ki a forradalmi törvényszék elnökévé. Bokányi: Nem voltam ott. Ha én tu­dom, hogy itt Cserny elnököl, akkor nem mentem volna a fővároshoz, hogy az ut­cák söpörtetését intézzem, hanem magam jöttem volna a forradalmi törvényszékhez elnöknek. Elnök: Ön mennyire elválasztja a szocialistákat a kommunistáktól. Ez az önök egyik rendelkezése mégis megszün­tette a munkaügyi bíróságot, amely egyike a legokosabb rendelkezéseknek, ahol az egyik bíró munkás, a másik bíró munka­adó volt és ezek döntöttek az elnökkel együtt. Ez önöknek nem kellett, önöknek a munkaadót ki kellett dobniok és helyére a forradalmi törvényszéket állították. Ez pedig osztálybíróság. Bokány­i, a hadvezér- Bokányi ezután részletesen ismerteti a vörös hadseregben kifejtett működését és előadásával azt igyekszik bizonyítani, hogy őt a katonák s főként a tisztek na­gyon szerették. Az elnök több esetet sorol fel, amelyek mind­ennek az ellenkezőjét bizonyítják, ezekről azonban Bokányi nem akar tudni. Ezután elnök a tárgyalhat tíz percre fölfüggesztette Szünet után Bokányi folytatja vallo­mását a lázadás bűntettére vonatkozóan. Elmondta, hogy az ország forrad­almasí­­tásában nem vett részt, soha olyan ren­deletet ki nem adott, amely a forradal­mat előidézte, vagy elősegítette volna, egyetlen épület megszállására sem adott ki parancsot. Tisztviselőket el nem bo­csátott, sőt a régi tisztviselőket a lehető­ségig megvédelmezte. Ezt bizonyí­tani is tudja nagyon sok akkori tiszt­viselővel. A túszok ügyében mindig ő képviselte az ellenzéket. Hiába adtak neki utasítást túszok letartóztatására, ezeknek sohasem tett eleget. Nem is tudott olyan esetekről. Stocker elnök: Visszatérve a forradalmi törvényszék bíráira, kérdezem, elképzel­hette a helyességét annak, hogy itt hara­miák ítélkeztek?! Bokányi: A nép ügyének mindig az a baja, hogy vannak, akik kompromitálják. A forradalmi törvényszék ügyeit jogászok csinálták és nem én, aki d­unkásember voltam. Ládai, Rónay, Landler ismert jo­gászok voltak, azoknak a műve. •­Bokányi ezután részletesen ismerteti, miért vállalkozott arra egyszerű munkás létére, hogy hadtest élére álljon. Böhm Bécsbe készül, hogy új politikai kapcso­lódást szerezzen, s a hadsereget megbíz­ható kezekben akarta hagyni. Engem ál­lított az egyik hadtest élére, mivel nép­szerű ember voltam és tudtam a kato­nákra hatni. •­ A Tiszán mégis át akartunk kelni, részben mivel nem bíztunk az új külpo­litikai orientálódás sikerére, másrészt a Tiszántúlra élelmezési tekintetekben szükség volt. Mi Tokajnál átkeltünk, a szolnoki front azonban összeomlott. Kö­zöltem Julierrel, hogy a csapatok szel­leme olyan, hogy az offenzíva tovább nem folytatható. Felkerestem Juliert, közöltem vele, hogy a harctéri helyzet konzekvenciáit le kell vonni. Én már le is vontam — mondotta Julier — és egy gépírásos jelentést mutatott, amelyben kifejti, hogy minden további külpoliti­kái orientálódás nélkül le kell vonni a konzekvenciát. Julierrel együtt a főhadi­szállásra mentem, ahol Kun, Landler és Vágó tartózkodott. Ezek hallani sem akartak a lemondásról és új offenzívát akartak kezdeni. Kivittem azt, hogy a kérdést a kormányzótanács elé terjesz­­szék. Reábíztam Kun Bélát, hogy jöjjön Pestre, itt azután sikerült arra kapaci­tálnom Kun Bélát, hogy lemond. Sza­­mue­syék barrikádharcot akartak provo­kálni. Ezután történt a polgárság veze­tőivel való tárgyalás és az új kormány kinevezése. Ez volt az én hadtestpa­rancsnokságom története. Kijelentem, hogy máskülönben soha nem vállaltam volna. Ha nem bírom rá Kun Bélát, hogy jöjjön Pestre, nem tudom az események milyen fordulatot vettek volna. Elnök: Szóval ön úgy tünteti fel a dol­got, hogy ön mentette meg a helyzetet, Haubrich szintén úgy tüntette fel, hogy ő mentette meg. Elnök: Meddig volt népbiztos? Bokányi: Április 17-ig. Elnök: Adatok vannak arra nézve, hogy népbiztos maradt június 30-ig. Bokányi: Ez nem felel meg a való­ságnak. Elnök: Mióta ismeri Kun Bélát? Bokányi: 20 év óta. Elnök: Trockij magától kért felvilágo­sítást Kun Béláról. Bokányi: Ez nem felel meg a valóság­nak méltóságos elnök úr, mert én, ha tő­lem kért fölvilágosítást, kedvezőtlent küldtem volna és minket az oroszok kü­lönben is mensevikieknek tekintettek s mindig támadtak. Elnök ezután ismertet egy iratot, amely szerint vádlott is tudott és részt vett a Kun Bélával előzőleg folytatott tárgyalá­sokon. Elnök: Hogy gondolhatott ön a Kun Béla rezsim alatt parlamentáris életet, amikor még a­ Károlyi-kormány alatt is azt mondták önök, hogy ha a szocialisták nem lesznek többségben, akkor széjjel­verik a nemzetgyűlést. Bokányi: Ez nem felel meg a valóság­nak. Elnök ekkor Bokányi egyik 1919 ja­nuárjában írt leveléből olvas fel részlete­ket, amelyek szerint már akkor is a dik­tatúrát óhajtja. Bokányi úgy magyarázza ezt a levelet, hogy ezzel csak képet akart festeni a szo­cializmus harcairól és így került bele ez a kifejezés. Csekmanek bíró kérdésére elmondta, hogy szerinte a szocialistáknak is célja kell, hogy legyen a területi integritás. Éppen ezért csak egyéni magyarázatnak tulajdoníthatja azt, hogy ma szocilisták­­nak nem lehet a Területvédő Ligába be­lépni. Majd a lóversenytér megszünteté­séről beszél. Később nedis azt mondja, hoggy a sokat hangoztatott terrornak in­kább csak a hangja volt nagy s főként csak egyes embereknek hatalmi elvakult­­sága okozta. Fayl Ivor biró: Emlékszik arra a be­­szédére, amelyik a Népszavában is meg­jelent s amelyik szerint azt mondta, hogy „fenn kell tartani a diktatúrát, mert kü­­lönben nem lesz elég fája a Kárpátoknak arra, ahoány akasztófát csináltatnak a bará­zsusok nekünk!“ Bokányi: Nem, ezt nem mondtam, is­mert beszéd a Népszavában nem jelent­­meg. „Ugyan, Bokányi ilyen ízléstelen beszédet tartson?! . .­­ Elnök ezután részleteket olvas fel Bo­kányi beszédeiből, amelyekre vádlott részletesen elmondja felfogását s a beszéd megtartásának céljait. Amíg az elnök a beszédet olvassa, Bokányi folytonos „úgy van, úgy van!“ közbeszólásokkal bizo­nyítja az egyes passzusok igazát. Dr. Aczél: Mikor lett tagja ön a Terü­­letvédő Ligának? Bokányi: A Károlyi-kormány alatt. Dr. Aczél: És mi lett az önök uralma alatt ezzel a Ligával? Bokányi: Nem tudom. Dr. Aczél: Feloszlatták. Bokányi: Mikor? Erről nem tudok. Dr. Aczél: Itt én kérdezek és nem ön. Minek tulajdonítja, hogy a két hatalmi tárcát Pogány és Kun Béla kapta meg­. Bokányi: Ez véletlen természetes fo­lyamat volt. Dr. Aczél: Miért nem vonult vissza a plattform miatt, amikor az ellentétes volt a fölfogásával? Bokányi: Kijelentem, hogy a Pogány levelében közölt plattformot sohasem lát­tam. A másikban viszont olyan eltérést­ láttam az eredetileg hangoztatott elvek­től, ami bizonyos megnyugvást okozott bennem. Dr. Aczél: Emlékszik arra,, amikor Garbai azt mondta, hogy „sírba tesszük­ az ország ezeréves alkotmányát?! Bokányi: Emlékszem rá, de ez — lé­vén Garbai kőműves ■— csak egy értékte­len frázis. Dr. Aczél A május elsejei disztté­t kit végezte, mert akkor hivatalos jelszó volt ez is: „Halál a burzsoáziára!“ Bokányi: Tudomásom szerint Szamuelly rendezte s ez a jelszó neki megfelelt, Dr. Aczél főügyész részleteket olvas fel a Népszavából és azt mutatja ki, hogy a­l Népszava nem foglalt el mérsékelt irányt.­ Bokányi erre azt feleli, hogy a Népsza­vába beengedtek kommunista újságíró­kat s ezeket a cikkeket azok írták. Ez­után még a főügyész több kérdésére vála­szol nagy részletességgel. Elnök délután 2 órakor a tárgyalást felfüggeszti s folytatását holnap reggel 9 órára tűzi ki. A pozsonyi szocialisták­ a Magyar­­országba­ szóló táviróvonalak elpusztítását követelik. Pozsony, július 9. , A délvidéki szociáldermokarta pártis pozsonyi­ központi vezetősége felhívtál, a pozsonyi postahivatalt, hogy csatla-­­kozzék szem­élyére a Magyarország el­­­leni bcokottn­ot, a hivatal. távirósze­­mélyzetének nem szociáldemokrata­ része azonban­ a felhívásnak nem en­gedelmeskedett és a Magyarországba szóló táviratokat azután is továbbí­­totta. A párt hattagú bojkottbizottságai erre megjelent Nud­erhauser francia, tábornoknál, a felvidéki cseh csapatok főparancsnokánál és azt követelte tőle, hogy a Magyarország felé vezető táv­­iróvonalat pusztítsák el, mert külön­­ben­ — mint mondták — nem vállal­hatnak felelősséget a következménye­kért. Ugyanekkor a párt hivatalos lapja, a Robotnicke Novinij nyílt leve­let intéz a tábornokhoz ugyanily érte­lemben azzal, hogy visszautasítás ese­tén a felháborodott munkásság maga fogja a vonalat szét­rombolni. A kül­döttségnek Nittelhauser azt­ felelte, hogy ő hivatali hatalmát a cseh kor­mánytól kapta s igy csakis annak kez­deményezésére járhatna el a bojkott ügyében. Egyébként ez ügyben semmi­féle utasítást eddig nem kapott s így mindenféle bizottság közbelépése ille-­ téktelen és tárgytalan. SS ÍME ffidC SE-mozgo M VIE, Akácfa-n. 4. Péntek-szombat:T­öviskoszoru ?**££ Pillangó kisasszony. Holla Hójával 4 folv. 3% •! • ! # aranyat, ezüstöt, ék­ , §11115 19VII!? szert bárkinél drágába Dili Iflílal, veszek Singer J.t. Eevetem-nica U. futám, j

Next